A bütykölő zsenik országa

Keményen dolgozó kisemberek helyett okosan dolgozó emberekre van szükség. Csath Magdolna, Mellár Tamás és Kiszelly Zoltán az Ökopolisz konferenciáján.

– Néhány tízezer új munkahely ugyan megszülethetett, de az is csak az állami szektorban. Eközben a termelékenységünk csökkent, a versenyképességünk továbbra is gyenge a nemzetközi összehasonlításban – állította. Mellár arról is szólt, hogy ma ott tartunk: már a magyar középiskolások sem itthon akarnak tovább tanulni, hanem külföldön, a hazai munkaerőnek pedig hiányzik a megfelelő szakképzettsége és mobilitása.

– Kis szövetkezeteket, termeltetési rendszereket kellene létrehozni. Az elmúlt öt évben szó sem esett arról, hogyan lehetne a high-tech iparba bekerülni, amihez persze az egyetemeket kellene megerősíteni. De az ellenzék sem látja ezt, csak sopánkodnak, miért nem ők vannak a húsos fazék mellett – érvelt. Meglátása szerint nem a „gonosz” bankok miatt nincs pénz a gazdaságban, hanem azért, mert „vállalkozáshiány” van: az emberek nem tudják, hogy milyen módon kezdjenek el vállalkozni, ezért kellene megtanítani őket arra, hogyan kell kockázatot vállalni, elindulni. A kilábaláshoz nagy nemzeti programok kellenek, többek között annak érdekében, hogy az oktatásban előrelépjünk, és 5-10 év múlva legyen változás.

Csath Magdolna közgazdász így indította előadását: nem lehet azt piacgazdaságnak tekinteni, ahol EU-pénzből zajlanak a beruházások, és nem lehet versenyről beszélni, ahol az egyik cég kap támogatást, míg a másik nem. A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara egyik kiadványát példaként hozta fel; ebben több mint 200 német vállalatot kérdeztek meg arról, miért jó Magyarországon dolgozni. A válaszokból az derült ki, hogy a nálunk jóval kedvezőbb bérköltségek, az adókedvezmények, a külföldi cégeknek adott támogatások miatt kedvelik hazánkat. Sőt, tette hozzá Csath, a német vállalatok abban is bíznak, hogy 2014-től 2020-ig tartó uniós finanszírozási ciklus pénzeihez is hozzá tudnak férni. Megjegyezte azt is, hogy a versenyképességet szét kell választani a cégek és az országok szempontjából.

– Hazánk tudással versenyezhet; a kisvállalkozások ötleteire, a magyarok kreativitására kellene alapozni. Ehelyett a mindenkori vezető politikai erő azt mondja, hogy a szekerünket a külföldi tőkéhez kössük, ami viszont csak azért jön ide, mert itt olcsó a munkaerő és támogatást kaphat. A nemzeti versenyképesség az, amikor a társadalom tagjai elégedettek, de ez nem egyezik meg a GDP növekedésével – hangsúlyozta Csath Magdolna.

Mellár Tamással szemben ő úgy vélekedett, nem a vállalkozókat kell tanítani elsősorban, hanem a vállalkozói környezetet kell megváltoztatni; így például csökkenteni kell a bürokráciát, az adóhatóságtól pedig meg kell követelni, hogy a kisebb és nagyobb cégek ügyeiben egyformán járjanak el. Szerinte a versenyképességnek fenntarthatónak és a jövő generációja számára is elérhetőnek kell lennie.

– Nekünk természeti erőforrásunk nincs – ismételte a régi tételt –, viszont nagyon sok a humán tőkénk. Azért kell a gazdaságot diverzifikálni, színesíteni, hogy a tehetségeink el tudjanak helyezkedni a „színes”, sokrétű gazdaságban. Ám ma a legtöbb munkahelyen nem tartanak igényt az emberek tudására. A munkaadók azt mondják, hogy ne beszéljen, ne kritizáljon az alkalmazott. Holott tanulmányok is léteznek erről: az egészségre is rossz hatással van, ha nem kíváncsiak az ember véleményére.

Bár Csath Magdolna szerint az egyik legfontosabb cél lenne a kutatás-fejlesztésre áldozni, befektetni, de jelenleg fejenként 120 eurót fordítunk erre a célra, ami az uniós átlag 23 százaléka. Ráadásul most csak azt vállaltuk, hogy 2020-ig a GDP 1,29 százalékos részaránya helyett 1,8 százalékra emeljük az erre a területre szánt pénzt. Miközben az EU-ban már most is átlagosan a GDP 2,1 százalékát költik kutatás-fejlesztésre, 2020-ban pedig 3 százalékra emelik ezt az arányt.

– A munkaalapú gazdasággal, a keményen dolgozó kisemberekkel szemben a tudásalapú gazdaságot tudom állítani, ahol okosan dolgozó emberek vannak. Nem a multik helyett, de mellettük sokkal több helyi cégre van szükség, és a harc helyett az együttműködésre kell alapozni, a gazdaságban tapasztalható bizalom ugyanis versenyképességi tényező egy társadalomban – jelentette ki.

A gazdaság határozza meg a politikát, vagy fordítva, a politika határozza meg a gazdaságot? Ezt a kérdést Kiszelly Zoltán politológus tette fel. Válasza: az utóbbi szisztémával kísérleteznek most Magyarországon, erőltetett modernizáció zajlik, de ez nem ismeretlen, hiszen ilyesmi történt a kiegyezés utáni Monarchiában.

– Az elmúlt 25 év alatt három nagy csalódás érte a magyarokat – összegzett Kiszelly. – A rendszerváltáskor sokan azt hitték, hogy a piacgazdasággal beköszönt az ausztriai jólét, aztán jött a Horn-kormány a technokrata szemlélettel, és vele együtt megkaptuk a Bokros-csomagot. Végül pedig az unióban hittek nagyon sokan, de az is csalódást hozott az embereknek. A politológus szerint most ugyanúgy rá vagyunk szorulva a Nyugat tudására, mint a Monarchia korában, csak éppen jelenleg az Európai Unió miatt több szereplő van a másik oldalon. Ha pedig úgy akarunk élni, ahogy az osztrákok, akkor nekünk is olyan rendszert kellene felépíteni, amilyen ott van.

A magyar gazdaság jövőjéről szólva kiemelte: legalább néhány hazai cégből regionális multit fontos lenne létrehozni, hogy legalább azok versenyképesek legyenek. Csathhoz hasonlóan állította, állami beruházások húzzák a gazdaságot, de fel kell arra is készülni, hogy az autóipari cégek egyszer kivonulnak.

– Bütykölő zsenik a magyarok, tartják a németek, de ma nem tudunk egy jó üzleti tervet mellé tenni; ezt most újra meg kell tanulni, mert az egyébként svájci Ganz Ábrahám még tudta – szögezte le Kiszelly Zoltán.