A szupercella olyan légkörfizikai jelenség, egy magasan fejlett viharfelhő, ami általában a zivatarláncokba fejlődött viharfelhőkből alakul ki. Szupercellának nevezzük azt a kiterjedt zivatarfelhőt, ami több tényező okán úgynevezett forgó feláramlással rendelkezik. A szupercellák a bölcsői a természet egyik legfélelmetesebb és legpusztítóbb jelenségének, a tornádóknak is.

Szupercella: a pusztító viharok bölcsője
Szupercella kialakulására akkor van a legnagyobb esély, amikor egy magas páratartalmú meleg periódusnak hirtelen betört hidegfront vet véget. A betörő hidegfront ad ugyanis kellő energiájú emelőerőt, úgynevezett triggert a szupercella kialakulásához. A szupercellák alapvető jellegzetességét adó rotáló, vagyis erőteljes forgó feláramlást a meteorológiai szaknyelv mezociklonnak hívja. Feláramlás egyaránt keletkezhet az intenzív nappali besugárzás hatására - ezt nevezik talajalapú feláramlásnak-, valamint légköri front következtében. A szupercella jellegzetességét adó forgás közvetlen oka leggyakrabban a szélnyírás.
Szélnyírás általában komolyabb viharzónák, illetve zivatarfelhők közelében keletkezik. Vízszintes szélnyírás esetén a szél iránya rendkívül gyorsan és kiszámíthatatlanul változik, miközben a szél ereje változatlan marad. Függőleges szélnyírás esetén viszont nem a légáramlás iránya, hanem a szél ereje változik méghozzá igen drasztikus módon. Az erős szélnyírás komoly kockázatot jelent a légi közlekedésben, több súlyos légi katasztrófa is erre az időjárási jelenségre volt visszavezethető.
Amikor a légtömeg horizontális örvénylését a kialakuló zivatarfelhő erős feláramlása függőlegessé változtatja, és a szélnyírás, illetve a feláramlás között kellő egyensúly alakul ki, megteremtődnek a szupercella kialakulásának feltételei. Lényegüket tekintve a szupercellák egyfajta kis ciklonként is felfoghatók, amelyeknek a nagy rokonaikhoz hasonlóan van hideg és melegfrontjuk.

A szupercellák bárki által jól észlelhető jellegzetessége a csapadékzónától jól elkülönülő lencseszerű és kontrasztos felhőalap, továbbá az elő és hátoldali leáramlások. Utóbbiak alapján három nagyobb típusukat különíthetjük el: az LP (Low Precipitation) osztályú szupercellára a kevés hátoldali, a klasszikusra a jelentősebb, míg a HP (High Precipitation) osztályúra pedig az intenzív csapadék a jellemző.
Magyarországon leggyakrabban a HP-osztályú szupercellák szoktak kialakulni.
A rendkívül veszélyes tornádók elsősorban az LP típusú szupercellákban keletkezhetnek, amik hazánk területén rendkívül ritkák, bár az elmúlt három évtizedben a klímaváltozás hatására Magyarországon is egyre gyakoribbá váltak.