Szent Miklós Kr. u. 245-ben született Patara városában, korán árvaságra jutott, ezért kolostorban nevelkedett, majd később a kis-ázsiai Mürában telepedett le. Amikor a hivatalban lévő mürai püspök meghalt, a többi püspök egy isteni előjel alapján Miklóst választotta meg az utódjává.
Éjszaka ezt a szózatot hallotta egyikük: „Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.”
Szent Miklós, a hajósok védőszentje is
A hajósok védőszentje úgy lett, hogy egy alkalommal a súlyos viharba keveredett hajó legénysége kétségbeesetten Miklós püspök oltalmát kérte. A zűrzavar közepette – szól a legenda – váratlanul felbukkant egy ismeretlen férfi, aki a hajó orrában rendbe hozta és megfelelően beállította a vitorlázatot, valamint a kötélzetet. E váratlan segítségnek köszönhetően a hajó hamarosan biztonságban elérte a partot, és a matrózok megmenekültek. Amint azonban partra értek, a titokzatos idegen nyomtalanul eltűnt. A hálás hajósok a templomba siettek, hogy kifejezzék hálájukat Istennek, és ott döbbentek rá, hogy a rejtélyes megmentő nem volt más, mint maga Miklós püspök, akinek segítségét a vészben kérték.
Miklós több mint 50 évig volt püspök . Egyszerű életet élt, a nép között szétosztotta a vagyonát és sokat ajándékozott; 342-ben hunyt el Mürában. Ereklyéi 1087-től Bari városában vannak, ekkor virágzott fel a tisztelete is.
Szent Miklós jó cselekedete - A három aranybatyu
A püspökkel kapcsolatos legismertebb történet a három aranybatyu legendája. Egy patarai nemesember teljesen elszegényedett, és ezért nem tudott hozományt adni három lányának – ahogy az akkoriban elvárás volt. Amikor azonban a legidősebb lánya elérte a házasulandó kort, Miklós püspök elhaladt a házuk előtt, és a nyitott ablakon bedobott egy kis aranybatyut, amely fedezte a hozomány költségeit. Ugyanezt tette a középső lánnyal is. Amikor pedig a legfiatalabb következett, az apa észrevette a lován arra tartó püspököt, és szemtanúja lett, ahogy bedobja a harmadik aranybatyut is. A férfi a püspök lábaihoz borulva hálálkodott a jóságáért. Miklós zavarba jött, hogy felfedték az inkognitóját ezért azt válaszolta a hálálkodó apának, hogy ne neki, hanem egyedül Istennek köszönje meg a vele történteket.
Mikulás-járás, mint magyar népszokás
A magyar néphagyományban Szent Miklós tiszteletére kialakult ünnep, a Mikulás-napi szokások a polgárság megjelenésével alakultak ki, és terjedtek el a paraszti társadalomban is. A magyar falvakban elsősorban a Dunántúlon és az ország északi részén volt népszerű a Mikulás-járás - a Néprajzi lexikon 1980-as kiadása szerint. A játék az volt, hogy Miklós püspök kíséretével betért olyan házakba, ahol gyerekek laktak.
A Mikulás lehetett álarcos, láncos is, vagy szalmába burkolt. A gyerekeket kérdezgette, imádkoztatta őket, majd a gyermekek tudásuknak és viselkedésüknek megfelelően jutalmat vagy virgácsot kaptak.
A Miklós-játék Ausztriában és a Felső-Csallóközben is ismeretes volt. 1887-ben St. Pöltenben a Mikulás előreküldte szolgáit, akik tájékozódtak a gyerekek magaviseletéről, azután jelent meg ő maga is. Mikulás formájú kenyeret is sütöttek. Gyakorlatilag a Mikulás-járás szokásában ötvöződtek a Mikulás ijesztgető és ajándékosztó szerepkörei és a téli időszak örömeinek megélése.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!