Már csecsemőkorában böjtölt
Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a X. század óta tartják. A hagyomány szerint Miklós a III. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban.
Úgy tartják, hogy már csecsemőkorában is tartotta a böjtöt, e napokon csak egyszer szopott.

Szüleit kiskorában elvesztette, egyik rokona, a város püspöke nevelte fel. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztotta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. A hivatalt ötvenkét évig töltötte be. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303–311) idején börtönbe került, majd 325-ben részt vett a Nagy Konstantin császár által összehívott niceai zsinaton. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották. A legenda szerint 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja zarándokhely lett.