Ijesztő belegondolni, hogy ehhez képest a T. phoenicis nemcsak túlélte ezt a kezelést, de a sterilizálási ellenőrzéseket is elkerülte.
Itt a piros, hol a piros?
Az említett tanulmány készítői megfosztották a T. phoenicis baktériumot minden tápanyagtól, és hogy maximálisan dehidratálják, steril üveg Petri-csészékbe helyezték. Azt tapasztalták, hogy 48 órán belül szunnyadó állapotba került – azaz
nem adott életjeleket, látszólag halott volt.
A baktériumok a következő hét napban is így maradtak, még azután is, hogy a kutatók megpróbálták felébreszteni őket a nyugalmi állapotból az élelem újbóli bevezetésével. De nem haltak meg, mivel egy bizonyos fehérje (tápanyag) elérése után nyomban aktívak lettek, „feltámadtak”.
„Ez a baktérium szándékosan leállítja az anyagcseréjét, ezért valószínűleg képes túlélni az űrhajók felszínén, akár a mélyűri utazások során is” – magyarázza Nils Averesch, a Floridai Egyetem mikrobiológusa.
Baktériummal szennyeztük a Marsot?
Az egyik tisztaszobát, ahol a tudósok először észlelték a T. phoenicis baktériumot, a NASA Phoenix marsjárójának előkészületei során használták:
vajon a Phoenixen utazva eljutott vele a Marsra?
Szakértők szerint ennek csekély az esélye, mivel „a marsi felszín viszonyait talán már nem élik túl” – állítja Averesch. Még az is elképzelhető, hogy a T. phoenicis kifejezetten az űrhajók tisztaszobáihoz való alkalmazkodás során fejlődött ki, hiszen eddig sehol máshol a világon nem bukkantak a nyomára – mutatott rá a tanulmány.
Mindenesetre még nagyobb „tisztaságra” (szigorúbb higiéniára) kell törekedni a szerelőhelyiségekben, a tudósoknak pedig ki kell csalogatniuk még a „halottaknak” vélteket is a nyugalmi állapotból. Addig is: még ez is egy bizonyíték az általunk ismert legkisebb élőlények hihetetlen túlélési mechanizmusaira.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!