John Lukacs: Ez az ország a miénk, bárki is uralja

Trianonról és a nagyhatalmi kiszolgáltatottságunkról is beszélt a Magyarországra látogató amerikai-magyar professzor.

A magyar nemzetnek megvolt a nagysága, de nem volt meg a kellő ereje – szögezte le Lukacs. A török megszállást csak túléltük, a megszállás alól osztrák és nemzetközi hadsereg szabadított fel minket, és bár 1848–49-ben az osztrákokat kiszorítottuk az országból, az orosz túlerő végül győzött. A professzor felidézte: 1918–19-ben, a magyar hadtörténet legcsúfosabb éveiben még hadseregünk sem volt, amely vissza tudta volna szerezni az országot, a nemzeti gondolat erejének pedig nem volt elég hatalma.

A nép a 16. században némely kontextusban állatcsordát, sokaságot is jelentett, korábban sokszor a nemzet szót használták helyette, a reformkortól Kossuth kezdett egyre többször a magyar népről beszélni nemzet helyett. A Horthy-rendszer alatt a nemzet és a nép fogalma között erős ellentét feszült – a nép a baloldalt, a nemzet a hagyományt jelentette, majd 1938–39 és 1945 között a nép is jobboldali fogalommá vált. Ma már ez a két szó Magyarországon éppúgy fedi egymást, mint Nyugaton – mondta.

Sőt, ma már a népfelség, a népuralom korában élünk – ahogy Tocqueville a demokráciát hívta –, amelynek nevében sok rosszat lehet tenni, és sok tekintetben az egyéni szabadságot korlátozza.

Bár ma sokan a közvélemény és a néphangulat közé egyenlőségjelet tesznek, a kettő teljesen más: a köz nem nép, a vélemény nem hangulat – hangsúlyozta Lukacs. Százötven éve írta meg Deák Ferenc húsvéti cikkét, amikor a közvélemény egy aránylag művelt, olvasott osztályhoz tartozott, ellenben a modern tömegdemokrácia óriási problémájával, a sokkal manipulálhatóbb, szentimentális és cseppfolyós néphangulattal. Ma Oroszországban léteznek Putyin-ellenes újságok, de Putyint nem érdekli, hiszen néhány értelmiségin kívül senki nem olvassa ezeket; Oroszországban mégis közvéleményről beszélünk helytelenül, holott ez klasszikus néphangulat – hozta fel példának a professzor.

Végül Lukacs rátért az ország fogalmára, amely, mint mondta, mélyebb fogalom a nemzetnél, államnál, népnél is. Magyarország földrajzi egység, isteni adomány volt, de nem tudtuk betölteni, és sajnos számot kell vetni, hogy ami Trianonban történt, „helytelen, hibás, rosszindulatú volt, de visszafordíthatatlan”. Ugyanakkor óriási kötelességünk támogatni a határon kívül rekedt magyarokat, amire Trianon után nem volt lehetőség, de ma van.

„Ami maradt, az a mi országunk, a legnagyobb értékünk; ez örökösebb, mint az állam, a nemzet vagy a nép, és – független attól, hogy éppen ki uralja – ez a mienk, nemcsak örökségünk, hanem legnagyobb értékünk is. Ezért őriznünk kell nyelvünkkel, hagyományainkkal egyetemben, mert ez az ország fontosabb minden más értékünknél. És ez nem csak szentimentalizmus, hanem legfontosabb emberi kötelességünk” – zárta előadását a professzor.