A budapesti Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint 1989-90-ben a teljes magyar elit jól vizsgázott, amikor úgy döntött, hogy „nem akarunk vérontást többé, nem akarunk polgárháborúban elfecsérelni emberi életeket, tehetségeket, nem kényszerítünk százezreket az ország elhagyására”.
Schmidt Mária az Először szabadon című időszaki kiállítás hétfői megnyitóján azt mondta, negyedszázada a cél „egy békés, vértelenül lezajlott, de alapvető antikommunista forradalmi változás és nemzeti függetlenségi harc volt”.
Az 1980-as évek végére a diktatúra, „bár szerkezetét és eszközrendszerét megőrizte, elaggott, elgyávult és mindenekelőtt elbizonytalanodott, de azért szabadságot nem adott” – jegyezte meg a főigazgató, hozzátéve, a régi rend 1989-ben „már nem mutatott többé életjeleket”.
Megjegyezte: a politikai döntés szabadságát így még ki kellett vívni a térség győztes forradalmi hullámának részeként; 1990-re tétje lett annak, kire bízzuk a választásokon magunk és az ország életét, és ezzel a lehetőséggel máig méltó módon élünk, ugyanakkor az is tudatosulhatott bennünk, hogy a szabad választás milyen felelősséggel jár.
Szájer József, az Európai Néppárt alelnöke az ünnepségen – amelyen mások mellett Antall József néhai miniszterelnök özvegye és a politikus helyére lépő Boross Péter is ott volt – arról beszélt, hogy az első szabad választás és a parlament megalakulása olyan esemény volt, amely „évszázadok múlva is bele fog férni, még a rövidített magyar történelemkönyvekbe is”.
Hozzátette, ezért választotta történelmi korszakhatárnak az első szabadon választott országgyűlés megalakulását az alaptörvény, jelezve azt is, hogy „mindennek megalapozása az 1956-os forradalomban történt”, amely a vele együtt politikai pályára lépők számára meghatározó pillanat volt.
Közölte: ez egy olyan újrakezdés volt, „amelynek jövendő sorsát akkor még nem lehetett látni, de rövid idő után elbukott nagyszerű forradalmaink és szabadságharcaink fényében félteni, biztatni, akarni és védeni igenis lehetett, kötelező volt”.
A tárlat az ellenzéki mozgalmak 1980-as évek végi megerősödésétől az 1990-es választásokig ívelő folyamatot mutatja be. Fotók illusztrálják az egykori tüntetéseket, az ellenzékiek üldözését, megelevenedik az első szabad választás kampányának plakáterdeje, egy wurlitzer segítségével pedig bele lehet hallgatni a negyedszázaddal ezelőtti fősodorbeli és alternatív könnyűzenébe is.
