A külhoni magyar közösségekkel kapcsolatban a kötetben megállapították: jelentősebb méretű, a 100 ezres lélekszámot meghaladó őshonos magyar közösségek élnek Romániában (Erdélyben), Szlovákiában (Felvidéken), Szerbiában (Vajdaságban) és Ukrajnában (Kárpátalján). E négy országban összesen 2,4 millió magyar nemzetiségű él, több mint felük Romániában.
Szlovákiában és Kárpátalján a magyar közösségek jellemzően Magyarország határa mentén, egy szűk sávban élnek, ahol a lakosság abszolút többségét alkotják. A két ország jelenlegi közigazgatási beosztása azonban elfedi ezen etnikai tömbök létét. Romániában és Szerbiában ugyanakkor a magyar közösségek nagy területeken élnek.
A szomszédos államokban élő magyarok létszáma és aránya az elmúlt két évtizedben csökkent, e folyamat okai azonban eltérőek az egyes országokban. Romániában a migrációs veszteségnek, Szerbiában a természetes fogyásnak, Szlovákiában pedig az asszimilációnak van kiemelkedő szerepe.
A kötet bemutatóján Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója elmondta: háromévenként a népesedési világnapra időzítve adják ki tanulmánykötetüket a népesség állapotáról. A kutató arról is beszélt, hogy a házasságkötések száma 2010-ig folyamatosan csökkent, az utóbbi években viszont kismértékű növekedés figyelhető meg. Ma több gyermek születik házasságon kívül, mint házasságban – közölte.
Kovács Katalin, az intézet tudományos főmunkatársa előadásában kifejtette: a nyugdíjba vonulási életkor növekedik, és a nyugdíjak színvonalát tekintve a magyar nyugdíjrendszer Európában az egyik legbőkezűbb.
