Mindössze 19 ezer forint van a falu számláján

Új közösséget építenek Somogy szívében. Lakosságcsalogató falunapot tartottak Nemeskisfaludon. A legkevesebb adót itt fizették az országban.

Mivel a kormány az idén és jövőre még támogatja a közmunkát, nyilvánvalóvá vált: ennyi idejük maradt arra, hogy a pár közmunkás segítségével, a program keretében valamit kitaláljanak és talpra álljanak. A közétkeztetésbe nem burgonyát termelve akartak bekapcsolódni, mint a környező települések. Fürjeket vettek. Segyevy Ibolya tanár és művelődésszervező végzettségű kulturális közmunkástól megtudjuk: részben azért szerezték be a kis termetű szárnyasokat, hogy akik munkaképes korban vannak, újra megtanuljanak gazdálkodni. – A ma 80 éveseknek még természetes volt, hogy a földeken, a kertben dolgoztak, jószágot tartottak, de kimaradt egy generáció, amely a nagyvárosokban kereste a boldogulást, ezért most mindent szinte elölről kell kezdeni – magyarázza.

Érkezik Zsófia, az egyik közmunkás, aki először a betegeskedő madaraknak ad vizet. – A többi fürj wellnessen van – mutat az udvar közepén felállított ketrecekre, ahol az árnyékban szabadon kapirgál hatvan drapp tollú szárnyas. A többi közmunkást is bevonják a jószágok ellátásába. S hogy miért épp fürjek? – A tyúknak nagyobb hely kell - veti közbe Segyevy Ibolya. Ez az első lépés a biogazdálkodás felé. Egyébként munkahelyet jelenleg csak közmunka ad, illetve a falu széli idősek otthona, nem csoda, ha a KSH tavalyi adatai szerint Nemeskisfaludon fizették a legkevesebb adót az országban.

– 1990-től leszoktatták az embereket a mezőgazdasági munkáról, sokan eladták földjüket, és inkább elszegődtek benzinkutasnak. Meglepő, ha nehéz a fürjtartásra rászoktatni a maiakat? – teszi fel a költői kérdést a polgármester. Ugyanakkor e helyütt épp ez lehet a menekülés egyik kulcsa: az érintetlen, nem szennyezett földek ugyanis ideálisak a biogazdálkodásra. Az első kísérletet meg is tették, csicsókát vetettek egy kis darabon, a zártkertekbe pedig más haszonnövényeket ültettek.

A probléma ezzel azonban még csak részben rendeződött, mert hiába termelnek néhányan bionövényt. S most nem is a Segyevy Ibolya által említett turizmusban rejlő lehetőségekre gondolunk, hanem a munkaerő pótlására. Molnár Zoltán pár családot már felkeresett, akadnak-e olyan nagycsaládosok, akiket érdekel a faluba költözés lehetősége. Ma még városlakónak lenni státusszimbólum, ecseteli a község első embere, miközben tőlünk nyugatabbra már régen a falu utolsó, erdőszéli háza a legértékesebb. Szerencsére ma már itthon is egyre többen vélekednek ugyanígy. A statisztikai hivatal adatai szerint ma 365 ezerrel kevesebben élnek vidéken, mint 1980-ban. A népesség növelésével Nemeskisfaludon el akarják kerülni, hogy sok más településhez hasonlóan kihaljon a falu. Ma azonban mindössze tíz 18 év alatt gyermek akad errefelé.

– Önmegvalósítás ez a projekt. Don Quijote-i harcot vívok, de talán van még esélye Nemeskisfaludnak. Amit az államigazgatásban tanultam, szeretném megvalósítani – mondja a zsákfalu polgármestere. A nemes feladathoz családi indíttatást is kapott, nagyapja író volt, és egyik könyve bevételét a szarvasi Trianon-emlékmű felállítására ajánlotta fel. – Példát kell mutatni – szögezi le Molnár Zoltán.

Ebben élen jár, az biztos: a falunap minden kiadását a polgármester adományából finanszírozták; még a környező falvakból, Véséről, Szenyérről is érkeznek, minden község bemutatkozik egy sátorban, és főz is valami finomságot kondérban. Segyevy Ibolya elmondja: a falunapon példát szeretnének mutatni a környék fiataljainak hagyományőrzésből. Van itt harangjáték, kórustalálkozó, festmény- és helytörténeti kiállítás, kosárfonás, míg Rostás Árpád vándorasztalos fafaragó-bemutatót tart a gyerekeknek.

A falunap arra jó, hogy megmutassák magukat, hogy kapcsolatot teremtsenek olyan emberekkel, akik látnak a településben fantáziát. Újra közösséget építenek; karácsonykor az idősek együtt táncoltak a településvezetővel. – Pici dolognak tűnik ez – mondja egyikük –, de hogy egy embernek ez mit jelent, az az illető lelkében dől el, azt csak ő tudja.

Még szól a muzsika, amikor magára hagyjuk a falut. Pár percet haladunk, a távolban feltűnik a Badacsony körvonala. Milyen közelinek tűnik, s mégis milyen távoli.