Feljelentést tett a büntetés-végrehajtás (bv) illetékes parancsnoksága az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) által készített jelentés nyomán, melyben Székely László és kollégái a többi között a rabok egymás közti kegyetlenkedéseit, valamint az őrszemélyzet által elkövetett bántalmazásokat is szóvá tették – tudtuk meg hatósági forrásból. Értesüléseink szerint ugyanakkor nem lesz egyszerű a nyomozók munkája, mivel az ombudsmani jelentés nem nevesíti az áldozatokat, a vélt elkövetőket, de még az sem egyértelmű, hogy mikor és milyen bántalmazások történtek a tököli intézet falain belül. A parancsnokság így „ismeretlen személy ismeretlen időben és helyen elkövetett ismeretlen tettei miatt kénytelen a rendőrséghez fordulni” – fogalmazott névtelenséget kérő informátorunk.
Mint mondta, a büntetés-végrehajtás berkein belül nagy megdöbbenést keltett az AJBH jelentése, mert ha az ombudsman vagy stábjának bármelyik tagja a helyszíni bejárás során bűncselekményről szerzett tudomást, hivatalból feljelentést kellett volna tennie, hogy az ügyet halasztás nélkül, azonnal kivizsgálhassák. Azt természetesen forrásunk sem tagadta, hogy előfordulnak bántalmazások.
A statisztikák azonban egyáltalán nem festenek olyan sötét képet Tökölről, mint a jelentés: 2013-ban 32 feljelentést tett az intézetvezetés olyan durvább bűncselekmények miatt, mint súlyos testi sértés, zaklatás vagy nemi erőszak, amelyeket a fogvatartottak egymás sérelmére követtek el. Tavaly a különféle programok felpörgetésével felére csökkent az efféle esetek száma. A személyzet részéről ugyanakkor csupán négy-öt esetben fordult elő túlkapás, és ezeket minden esetben fegyelmi, szükség esetén pedig hatósági eljárás követte.
A bv-sek a higiéniás körülményeket firtató ombudsmani megállapításokat is vitatják. „Kifogásolható például, hogy a cellákban nincs ülőke a WC-n. Ez azonban része a biztonsági protokollnak. A büntetés-végrehajtási rendszerben az elsődleges feladatunk, hogy őrizzük és egyben védjük is a fogvatartottakat. A kényelem ilyen szempontból másodlagos.
A tisztaságra azonban odafigyelünk: mindenekelőtt az elítéltek felelősek a körletükért, amit a személyzet ellenőriz, és számon kér rajtuk. Problémák persze akadnak a rabok eltérő szocializációs szintjéből fakadóan, amit a nevelők igyekeznek megoldani. Nekik ez az egyik dolguk: segítenek behozni a lemaradást” – szögezte le forrásunk.
Majd kiemelte: „Tököl az ország talán egyetlen olyan intézménye, ahol a fogvatartotti létszám száz százalék alatt van. Az ombudsmannak igaza van, valóban sok a felnőtt, viszont ha az ország különböző pontjairól ide gyűjtenénk a fiatalokat, akkor a jogvédők abba kötnének bele, hogy túl messzire helyeztük őket az otthonuktól. A bv-szabályok ugyanis előírják: az elítéltet lehetőleg az otthonához legközelebbi intézetben kell elhelyezni. Ami pedig az eredményeket illeti, Tökölön a munkaképes felnőttek dolgoznak, több mint százan iskolába járnak, ahol szakmát tanulnak, olyan mesterséget, amellyel később megállhatják a helyüket az életben. Az eltérő korosztályok között semmilyen szinten nincs súrlódás, az érintkezési felület is kevés.”
Ezek után érdemes még megjegyezni, hogy az AJBH jelentésének képmellékletében olyan fotók is szerepelnek a rossz fogvatartotti körülmények illusztrációjaként, amelyek évek óta lezárt, használaton kívüli zárkát ábrázolnak. Forrásunk ezt nevezte Székely László egyik legsúlyosabb tévedésének. A szükséges fejlesztésekhez többletösszegekre, kormányzati intézkedésekre is szükség volna.
Mint arról korábban beszámoltunk, Székely László és stábja helyszíni vizsgálódás után megállapította, hogy emberhez méltatlan körülmények között tartják a fiatalkorú fogvatartottakat a tököli büntetés-végrehajtási intézetben. A jelentés szerint a magánzárkák kicsik, a fogvatartottak mozgástere nem éri el a jogszabályban meghatározott hat négyzetmétert. A helyiségekben gyenge a világítás, a leromlott állapotú vécéknek nem volt fedelük, a falból balesetveszélyes csaptelepek álltak ki. Akadt helyiség, ahol a falakon és a mennyezeten testváladék nyomait lehetett látni, többen panaszkodtak arról, hogy csótányok és poloskák tanyáznak a cellákban.
Az ombudsman szerint a személyzet egyes tagjai bántalmazzák az elítélteket. Többen pedig társaiktól szenvedtek el erőszakot, de gyakoriak a rasszista és szexista megjegyzések is. Székely László az őrök brutalitásával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a személyi állomány kiválasztási folyamatában kiemelt hangsúlyt kell kapnia a pályázó személyi és pszichológiai alkalmasságának. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a súlyosan leterhelt állomány tagjainál már megjelentek a börtönstresszre utaló jelek is.
A büntetés-végrehajtási intézetekben elkövetett erőszakcselekmények valós számát nehéz meghatározni a Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője szerint. Tóth Balázs lapunk kérdésére elmondta: a regisztrált ügyek száma bizonyára alulmúlja a ténylegesen megtörtént testi sértésekét, zaklatásokét, szexuális bántalmazásokét. Fontosnak tartotta azonban megjegyezni, hogy ez nem feltétlenül a személyzet hibája.
„A túlzsúfoltság miatt egy-egy éjszakás körletfelügyelőre nemritkán 15-20 zárka, tehát akár 100 ember is juthat. Ilyen körülmények között a legelhivatottabb őr sem képes mindenkire odafigyelni” – mondta a jogvédő szervezet munkatársa. Hozzátette: az természetesen így is elvárható, hogy a külsérelmi nyomot hagyó eseteket felismerjék, és az is, hogy az elítéltek bízhassanak az őreikben.
Tóth meggyőződése, hogy a kormánynak változtatnia kéne a börtönviszonyokon. Kérdésünkre három fő feladatot jelölt meg: elsőként a zsúfoltság csökkentését. Aztán a bv-állomány bér- és létszámfejlesztését, amit feltétlenül össze kéne kötni a dolgozók pszichológiai gondozásának javításával.
