Borzalmas körülmények a tököli börtönben

A magánzárkákban kevés a levegő és sok a csótány, a fogvatartottaknak vécékagyló felett kell mosakodniuk.

A látogatás kiterjedt a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházának épületében található szállítózárkákra („csurma”) is. Ide érkeznek az ország többi intézetéből azok, akiket később a tököli intézetben vagy a kórházban helyeznek el, nekik itt kell várakozniuk a további elhelyezésig. Az ombudsman látogatásakor a „csurma” négy zárkájából kettőt borzasztóan túlzsúfoltak. Az egyik, 11,5 négyzetméteres helyiségbe 16 személyt zsúfoltak össze, koszos volt, néhányan a betonból készült padokon ültek, a többieknek pedig állniuk kellett. Ott a beteg emberek, idősek és fiatalok együtt voltak elhelyezve. Volt azonban egy zárka, ahol mindössze egyetlen férfi tartózkodott, az ajtaján „VIP” felirat volt. Ennek kapcsán az ombudsman megjegyezte: ugyan nem kifogásolható, ha egy fogvatartottat – például tanúvédelmi okokból – elkülönítenek másoktól, de a „VIP” címke használata megalázza az elkülönítendő személyt és a többieket is, valamint azt a gyanút is keltheti, hogy a jobb körülmények megvásárolhatók.

Az ombudsman megállapította, hogy alkotmányos visszásságot okoz a magánzárka túlzottan kicsi mérete, ahogy nem megfelelő szellőzése, szigetelése és az elégtelen fényviszonyok is. Célszerű lenne a fogdahelyiségekben jelzőberendezés felszerelése is. Székely szerint a „csurmában” órákon át várakoznak a fogvatartottak egészségtelen körülmények között, és erőszaknak vannak kitéve.

Több alkalommal és egybehangzóan állították a fogvatartottak az ombudsmani interjúk során, hogy a személyzet tiszthelyettesi állománya testileg bántalmazza őket ütésekkel, pofonokkal, rúgásokkal. Elmondásuk szerint a bántalmazásnak gyakran az okát sem érzékelik, leginkább a rendreutasítás a szerepük, de rasszista megnyilvánulások kíséretében is előfordulnak. Többen megerősítették azt is, hogy a tisztasági szemle során is testi fenyítési módszereket alkalmaznak az állomány tagjai. Néhányan jelezték, hogy az őrök olyan helyiségekben bántják őket, ahol nincs kamera, így például a fürdőben. Az intézetben egyébként számos kamerát helyeztek el, ugyanakkor a képanyagot csupán pár hónapig őrzik meg.

A fogvatartottak között is dúl az erőszak. Többen egybehangzóan számoltak be arról, hogy társaiktól szenvedtek el fizikai, illetve szexuális bántalmazást. „Különösen rossz helyzetben van az, akit a személyzet tagjai nem kedvelnek, mert ő nemritkán – egyfajta hallgatólagos megegyezés alapján – a fogvatartott-társak prédájává válhat” – írta a biztos. A jelentés példákat is felsorolt: egyikük elmondása szerint a zárka vécéjében többen folyamatosan verték, a külsérelmi nyomok keletkezését a bántalmazók úgy kerülték el, hogy a kezükre törülközőt kötöttek. Egy másik fiatal pedig arról számolt be, egy társát arra kényszerítették, hogy a falból kihúzott elektromos vezetékkel gyújtson rá a cigarettára, miközben egy vízzel teli lavórban áll.

Bár az intézet igazgatója intézkedési tervet adott ki az erőszakos cselekmények visszaszorítása céljából, a fogvatartottak elmondása szerint gyakoriak a bántalmazások. Székely László leszögezte: visszás, hogy az intézet vezetése és személyzete ezektől a cselekményektől nem védi meg a fogvatartottakat.

Az ombudsman szerint alapvető fontosságú, hogy a fiatalkorúaknak legyen hol levezetniük a fogva tartás okozta feszültséget, az intézetben azonban meglehetősen behatárolt a rendelkezésre álló mozgástér. A sportpálya használata csak megfelelő időjárás esetén biztosíthatja a napi – legalább egy óra – szabad levegőn való tartózkodást, a kondicionálótermet pedig még nem rendezték be, és mivel ennek hiánya jogszabályt sért, az ügyészség felhívással fordult az intézethez.

Az ombudsman az őrök brutalitása kapcsán rámutatott arra is, fontos, hogy a személyi állomány kiválasztási folyamatában kiemelt hangsúlyt kapjon a pályázó személyi és pszichológiai alkalmasságának vizsgálata. Megállapította azt is, hogy az ott dolgozók tagjainál már megjelentek a börtönstresszre utaló jelek. Ennek vezető tünetei a jelentős mennyiségű kávéfogyasztás, a rendszeres dohányzás, a kevés sport, az elhízás, továbbá ízületi problémákra is panaszkodnak, gyakori a betegeskedés, a rémálmok a börtönről, illetve túlságosan megsajnálják a fogvatartottakat vagy azok áldozatait. A személyi állomány súlyosan leterhelt, egy hónapban 4100-4200 óra túlmunkát regisztráltak.

Az ombudsman szerint a személyi állomány egyik tagja a látogatás idején is több alkalommal rasszista megjegyzéseket tett a fogvatartottakra, akik közül többen azt állították, hogy a személyzet azért lép fel velük szemben támadó jelleggel, mert az elítéltek cigányok. Néhány fogvatartott ugyanakkor azt mondta, a „romáké a börtön”, ha valaki nem roma, akkor nem lehet érvényesülni. Székely megjegyezte azt is, hogy a látogatás idején az egyik vezető beosztású dolgozó a nőkről becsmérlő, lealacsonyító módon vélekedett, az állomány bizonyos tagjai a börtön pszichológusnőinek személyét is hasonló összefüggésben említették, ami az ombudsman szerint elfogadhatatlan. Az intézetben jelenleg négy pszichológus dolgozik – valamennyien nők. Számuk 2012-től ugyan egy fővel emelkedett, az ombudsman szerint azonban ez sem elegendő, ami közvetlenül veszélyezteti a fogvatartottak egészséghez való jogát.

Székely azt javasolta a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának, hogy vizsgáltassa meg, van-e arra lehetőség, hogy a szükséges pszichológus, orvos státusok száma növekedhessen, és dolgozzon ki tervet a fogdakörlet zárkái mozgásterének bővítésére. Az ombudsman ezeken kívül felkérte az intézet igazgatóját, haladéktalanul intézkedjen annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő a fogvatartottak között erőszak, illetve velük szemben rossz bánásmód, jelentősen csökkenjen az ilyen esetek száma; és az intézet egészségügyi személyzete tevőlegesen vegyen részt annak megakadályozásában, hogy az erőszak szankció nélkül maradjon.