Elvtársak, szovjet zászló és paprikás krumpli

Ott jártunk, ahol a legmagasabb az egy négyzetméterre eső kommunisták száma.

Sült kolbász mustárral, munkásmozgalmi indulókat éneklő kórus, elmélkedés a magyar baloldal jövőjéről – erről szólt az immár harmadik alkalommal megrendezett Baloldali Sziget Fesztivál (Balfeszt) első napja. A horányi összejövetel bővelkedett fontos témákban, úgy mint a bevándorlás, a feminizmus, vagy a magyar baloldal jövője. A résztvevők a szovjet zászló, vagy legalábbis ahhoz megszólalásig hasonlító drapéria és a majdnem-vörös csillagot ábrázoló Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 jelképei alatt kísérelték meg megváltani – leginkább önmagukat.

A jelképekről megkérdeztük Vajnai Attilát, a Munkáspárt 2006 első emberét is. Amellett, hogy letagadta, hogy a kitűzött szovjet zászló – az ő értelmezésében „munkásmozgalmi” – valóban az egykori kommunista birodalom lobogója lenne, azt is elmondta, szerinte a szimbólumok nem okolhatók a kommunista rendszerek bűneiért. Sőt: a kereszténységet jelképező keresztet pont annyira érzi sértőnek, mint a diktatúra képi megjelenítését. „[A keresztények] milliókat küldtek a kínpadra, térítették meg a megtérni nem kívánókat, keresztes- és világháborúkat folytattak” – indokolt a radikális pártvezér. Bár szerinte a náci haláltáborok vezetői keresztény nevelést kaptak, mégsem gondoljuk elítélendőnek a kereszténységet magát, így – Vajnai szerint – a vörös csillag és a sarló-kalapács használata sem lehet tiltott. Sőt: büszkéknek kellene lennünk az „olyan emberekre, akik felléptek az elnyomás ellen”.

A baloldali politikáról elmondta: „itt a lehetőség, hogy megbeszéljük, az európai átalakulás folyamatába miképpen tud a magyar baloldal bekapcsolódni”. Egy esetleges pártszövetséggel kapcsolatos felvetésre kitérő választ adott, szerinte nem elsősorban pártokról van szó, hanem a társadalmi akaratot megtestesítő szervezetekkel kell megtalálni a közös hangot.

A baloldali összefogás gondolata ugyanakkor kiemelt helyen szerepelt a nap csúcspontjának számító Tóbiás–Vajnai beszélgetésen is. A szervezők szerint az MSZP 25 év óta először állt érdemben szóba velük, és noha udvarias közeledés volt, gyakorlatilag egyik fél sem ígért a másiknak semmit. Kiderült, hogy Vajnaiék „készek minden demokratikus, haladó, progresszív erővel összefogni, hogy Magyarországon új köztársaság születhessen”. A Munkáspárt 2006 vezére szerint – és ebben egyetértettek Tóbiással – ma olyan pártok vannak hatalmon, amelyek a polgári demokrácia alapjait is veszélyeztetik. Az azonnali válságkezelés követelésén túl a baloldalnak a lehető legtöbb konkrét javaslattal kell előállnia – mondta Vajnai. „A baloldalt összekapcsolták a pénzéhes, vérszívó politikai közösséggel. Soha többé nincs szükség tíz százalékkal zsaroló politikai formációkra” – jelentette ki a radikális pártvezér.

Tóbiás ugyanakkor közölte: nem hisz az összefogásban, inkább az egyenrangú partnerek együttműködésében. Mint mondta, a baloldal az elmúlt negyedszázadban elfelejtette, hogyan kell rendszerkritikusnak lenni, a jobboldal pedig olyan fontos témákat sajátított ki, mint a hazafiasság. Felsorolt rengeteg, jellemzően baloldali kormánykritikát: a gyermekszegénységet, a kivándorlást, vagy például a gyenge oktatáspolitikát.

Vajnainak arról is beszélt: elege van azokból a baloldaliakból, akik az Orbán-kormányzást a Kádár-rendszerhez hasonlítják. Mint mondta, kikérik maguknak, hogy Kádárt a jelenlegi miniszterelnökhöz mérjék.

A hazánk mellett egész Európát érintő menekültáradattal kapcsolatban Tóbiás a józan ész fontosságát, a gyűlölködés parttalanságát hangoztatta, szerinte a 28 uniós tagállamnak össze kellene fogni. „A magyar kormányfőnek ott kellett volna lennie Bécsben, és küzdenie a megoldásért, de hát könnyebb kerítést húzni” – mondta, és az MSZP javaslatcsomagját ajánlotta a közönség figyelmébe, amely „hónapok óta a Parlament asztalán hever”.

Izgalmas fordulatokban bővelkedett a feminista blokk, a Morva Judit szervező, Jakab Attila vallástörténész és Szil Péter pszichoterapeuta részvételével megrendezett beszélgetés is. Amellett, hogy megtudtuk, nyugaton „köztudottan” Budapest a gyermekpornó fővárosa, Morva részéről – némileg meglepő módon – egy antifeminista toposz is előkerült, miszerint nemcsak a nők, hanem a férfiak nagy része is elnyomás alatt él. Általában ezzel a feminista mozgalom fölöslegességét szokás – ő viszont éppen annak fontosságát próbálta – alátámasztani.

A női kvótára vonatkozó kérdésünkre Morva Judit közölte: ők inkább a munkaidő csökkentésében és a háztartási munka forintosításában látnák a megoldást, míg Jakab támogatná a bevezetését. A prímet azonban vitathatatlanul Szil vitte, aki bibliai példákhoz nyúlt. Mint mondta, Istennek „volt egy projektje”, ehhez beleegyezése nélkül teherbe ejtette Máriát, majd a gyereket feláldozta, szintén a projekt érdekében. Tehát Mária nem Szűz, hanem áldozat, nemi erőszak áldozata. „Ez pedig ugyanaz a férfiközpontú hatalmi struktúra, oké?” – tette fel a valószínűleg költőinek szánt kérdést.

Tegyük hozzá, a kvóta tekintetében volt ellenvélemény is. Salga István, az MSZP egykori Társadalompolitikai Tagozatának tagja mondta el kameránk előtt, hogy szerinte a női kvóta úgy ahogy van, marhaság, amíg nincs rá igény és megfelelő jelentkező tömeg a nők részéről. Szerinte egyébként az MSZP liberális párttá vált, és ha nem vesz hamarosan baloldali fordulatot, akkor nagy baj lesz.

Összességében emellett is elég színes volt a felhozatal: találkoztunk egykori MIÉP-esből átvedlett munkáspártival, aki kamerán kívül azért bevallotta, túl nagy különbséget nem talált; volt ott egykori szocialista képviselőasszony, PM-es politikus és egy jókora csapat gólyatáborozó tinédzser is, akiknek tényleg csak a büfé volt az egyetlen közös pontjuk a deres fejű hallgatósággal. Azért a pártpolitizálásból ők sem maradtak ki teljesen: az egyik átvonulásukkor valamelyikük odavetette az őt csendre intő munkáspárti aktivistának, hogy nála csakis egy párt lehet befutó: a Magyar Kétfarkú Kutyapárt.