Menekülttáborok a magyar határ közelében

Zűrzavaros állapotok, a túlzsúfolt menekültszálláson elégedetlen migránsok, akadozó orvosi ellátás – ezt tapasztaltuk az ausztriai Traiskirchenben.

Drága autó érkezik Ausztria legnagyobb menekülttáborának, a traiskircheni befogadóállomásnak az utcájába, jól öltözött nő száll ki belőle. Nem könnyű a dolga, a különböző országokból érkezett migránsok, jellemzően fiatal férfiak, szorosan körbeállták a járművet. Ő angolul arról érdeklődik, vannak-e fiatal lányok a táborban, mert elsősorban rajtuk szeretne segíteni. Az autó másik oldalán ezalatt kinyitják a hátsó utasülés ajtaját, és elkezdik kipakolni az ott talált dolgokat. A nő határozottan rájuk szól, de késő – egy fiatal fiú elszalad a nagy tálca süteménnyel. Becsületére legyen mondva, szétosztja, mindenkinek azt kiabálva: „Only one” – vagyis egyet vegyenek belőle. Az osztrák belügyi tárca által működtetett befogadóközpont előtt kaotikus állapotok uralkodnak: rengeteg a szemét. Ha csomagot hozó személyautó érkezik – és ötpercenként jön egy –, az új tulajdonos szétválogatja az adományt, és amire nincs szüksége, azt egyszerűen ledobja a földre. Gyerekjátékok plüssnyulak, babák, kirakósok hevernek szerteszét.

Az 1903-ban átadott épületegyüttes császári és királyi hadapródiskolának épült több ingatlan összevonásával. Volt fiúnevelő intézet, politikai kiképző intézmény és 1945-től orosz laktanya is. Épp csak távozott az országból a szovjet hadsereg, amikor megtörtént a magyar forradalom, így évekig magyar menekülttáborként üzemelt, aztán jött a keleti tömb többi földönfutója. A város türelme az Európán kívülről érkező menekültek megjelenésével kezdett elfogyni: a tábor elviselhetetlenül megtelt, és a település lakóinak sokkoló kulturális különbségekkel kellett szembesülniük. A helyi hatóságok többször próbálták bezáratni tűzrendészeti és egyéb okokra hivatkozva, de nem jártak sikerrel: ma az 1400 férőhelyen hivatalosan is 4500-an vannak, de a valós szám a helyiek szerint jóval nagyobb lehet. A zsúfoltság ráadásul nem csökken – míg tavaly 28 ezer menedékkérelmet nyújtottak be Ausztriában (ebből kilencezret fogadtak el), a külügyminisztérium legújabb számítása alapján idén már 80 ezer kérelem benyújtása várható, és csaknem 30 ezret el is fogadnak majd.
A tizenkilenc hektáros területen rengeteg sátor van, és sokan alszanak a szabad ég alatt is. A bentlakók ehetetlen ételre és orvoshiányra panaszkodnak – azt állítják, a több mint négyezer embert egy osztrák orvos szolgálja ki, aki péntekenként pár órát van jelen. Állítólag a migránsok között többségben vannak a magasan képzett, diplomás emberek, de amikor az egyik, angolul jól beszélő afgántól megkérdezem, hogy a csaknem ötezer rászoruló közül az orvos végzettségűek miért nem vizsgálják meg a társaikat, csak legyint egyet. Az tény, hogy láthatóan nagy a zsúfoltság és sok a frusztrált ember – július végén csaknem háromszáz itt lakó tüntetett jobb elhelyezési körülményekért és az emberi jogaik tiszteletben tartásáért. A táborba bejelentkezett „ellenőrzésre” az Amnesty International jogvédő szervezet, és péntek este Erwin Pröll tartományi vezető bejelentette: az orvosi és higiéniai helyzet miatt zárlatot, vagyis felvételi stopot hirdettek az intézményben.

Szombat délután van, egy civil szervezet ételt kezd osztani az intézmény előtt, a rendőrség ezért lezárja a gépkocsiforgalom elől az utcát. Az önkéntesek nagyon nehezen birkóznak meg a feladattal – az emberek idegesek és türelmetlenek. Nem várjuk meg, hogy mi lesz az eredmény, de az utcában elszórt ételmaradékok azt jelzik, hogy a korábbi osztások nem sikerültek tökéletesen. A település polgármestere a Die Presse című osztrák napilapban pár napja arra panaszkodott, hogy egyre fokozódik a hangulat a városkában, a parkok és a játszóterek tele vannak migránsokkal, nagy a hangzavar, éjjel is nehéz a pihenés. Andreas Babler úgy véli, a helyiek együtt éreznek ugyan a migránsokkal, egyúttal azonban „nagyon haragszanak” a belügyminiszterre, aki a polgármester szerint „eljátszotta a települések bizalmát”.

A csallóközi Bős település lakóit az zavarja, hogy éppen innen, Traiskirchenből hoznának ötszáz menekültet, amíg azok menedékkérelméről a helyi, vagyis osztrák hatóságok döntenek. A magyar határtól nem messze lévő település vezetőjét nem kérdezték meg, amikor az osztrák és szlovák kormány erről döntést hozott – az osztrák belügyminiszter nem félt kimondani, hogy azért tennének át ötszáz migránst a Szlovák Műszaki Egyetem üresen álló épületébe, mert így olcsóbb az országának. A bősiek előbb petíciót fogalmaztak meg (ezt több mint háromezren írták alá az ötezer lelkes községben), tegnap pedig népszavazást szerveztek a kérdésről. A szlovák belügyminisztérium sajtószóvivője sietett kijelenteni, hogy a kormányt a népszavazás eredménye nem kötelezi semmire. Sajtóértesülések szerint a megállapodás értelmében már augusztusban idehoznak kétszázötven embert, hogy aztán szeptemberben még ennyien jöjjenek.

Vasárnap délelőtt érkezünk a vízerőmű melletti településre, az emberek a templomból nagy csoportokban mentek a helyi iskolába szavazni. A 4300 szavazásra jogosultnak erre a kérdésre kell válaszolnia: „Ellenzi ön ideiglenes menekülttábor létesítését Bősön a Szlovák Műszaki Egyetem épületében?” A referendumot nagyszámú osztrák, szlovák és magyar tévéstáb kíséri figyelemmel, de a voksolók nem nagyon akarnak nyilatkozni. Aki vállalja a kérdéseket, az arról beszél: igaz ugyan, hogy tizenöt évig már működött menekülttábor a településen [ezt hat évvel ezelőtt zárták be – a szerk.], de akkor jellemzően európai menekültek voltak, és velük nem volt semmi probléma. Most azt látják a sajtóban, a közösségi hálón és másutt, hogy az újonnan érkezők agresszívak, követelőznek, és ezért féltik a falujuk csendjét és biztonságát. – Ha az ausztriai körülményekkel is elégedetlenek, mi lesz velük itt? – teszi fel a kérdést valaki.

Fenes Iván polgármester lapunk kérdésére azt is sérelmezte, hogy a kormány kész tények elé állította őket, nem kérve ki sem az ő, sem a lakók véleményét a tervekről. A polgármester szerint várhatóan érvényes lesz a népszavazás – ehhez legalább a voksolásra jogosultak fele meg kell hogy jelenjen az urnáknál. – Tisztában vagyok azzal, hogy a referendum eredménye a kormányzati szerveket nem kötelezi semmire, ennek ellenére erkölcsi kötelességünk volt kiírni a népszavazást. Az eredmény tükrében a belügyminisztériumhoz, a menekültügyi hivatalhoz és az épület tulajdonosához fogok fordulni, megkérve őket, hogy respektálják a helyiek döntését.

Tegnap kora esti adatok szerint a népszavazáson részt vevők több mint 96 százaléka elutasította a tábor újranyitásának tervét.