A kutatást az NRC NetPaneljén online kérdőíves megkérdezéssel, véletlen mintavétellel végezték a 25–60 éves, gazdaságilag aktív, munkából származó jövedelemmel rendelkező magyar lakosság körében. Ezer személyt kérdeztek meg, a felmérés reprezentatív a nem, korcsoport, végzettség és lakóhely településtípusa alapján.
A felmérésből kiderült, hogy az aktív dolgozók 68 százaléka nem tesz félre nyugdíjas éveire. A férfiak 37 és a nők 26 százaléka előtakarékoskodik e célból. A férfiak magasabb aránya Hardy Ilona szerint abból fakadhat, hogy a családi megtakarítások a férfiak nevén vannak. Számít az iskolai végzettség és a jövedelem is. Míg a diplomásoknak a 45 százaléka tesz félre nyugdíjas éveire, az alapfokú képzettségűeknek csak 24 százaléka. A megtakarítók aránya 120 ezer forint jövedelem alatt csökken, havi 160 ezer felett jellemzőbb a takarékosság.
Azok közül, akik nem tesznek félre, 78 százalék ezt az alacsony jövedelemmel indokolta, 24 százalék azzal, hogy úgysem fog addig élni, míg 21 százalék az állami nyugdíjban bízik.
A megkérdezettek átlagosan havi 31 ezer forint megtakarítást tartanak szükségesnek ahhoz, hogy az általuk kívánt életszínvonalat meg tudják őrizni. Az idősebb korúak egyre magasabb összegekben gondolkodnak, a 40 éven felüliek már minimum havi 50 ezer forintra teszik ezt a szintet.
A pénztári tagság befizetései a kor előrehaladtával növekednek, de mértékük jóval elmarad attól az összegtől, amit ideálisnak gondolnak. A tagok egyéni befizetéseiket 30 éves koruk után átlagosan 3600 forintról 60 éves korukig 7300 forintra emelik, később pedig 15 ezer forint fölé is; 20 százalék 10 ezer forint alatti, 12 százalék 10 ezer forintnál nagyobb összeget tesz félre.
