Gyerekvállalás: téved, aki azt hiszi, hogy számít a pénz

Vegyes a kép arról, hogy mennyire képesek a különböző kedvezmények ösztönzőleg hatni a családalapításra.

Kapitány Balázs szerint a gyermekvállalás mögötti motiváció alapvetően nem pénzkérdés, inkább érzelmi, belső indíttatás. A családtámogatási rendszernek pedig az lenne a szerepe, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az egyébként is tervezett gyermekek megszülessenek, tehát a pénz ne legyen akadálya a tervek megvalósításának. Ha valaki belső motiváció nélkül, csak az anyagi támogatások miatt dönt egy gyermek vállalása mellett, az már eleve nem szerencsés – véli a demográfus. Mint arról már Kopp Mária óta rengeteget cikkeztek, a magyarok többnyire szeretnének gyermeket vállalni, a tervezett utódok azonban jelentős arányban mégsem születnek meg, addig tologatják ugyanis a fiatalok a gyermekvállalást, még végül végképp lemondanak róla.

Kapitány Balázzsal ért egyet Tóth Olga, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológia Intézetének munkatársa is. A kutató szerint mindig minden népesedéspolitika megpróbál valamilyen anyagi eszközökkel (adókedvezmény, családi pótlék, egyéb juttatások) belenyúlni a gyerekvállalásba, de ezek az ösztönzők önmagukban nem tudják jelentősen fellendíteni a párok gyerekvállalási kedvét. Úgy véli, az utódvállalás motivációi szerteágazók, és ez a tény a magyarázat arra, hogy a különböző anyagi juttatások miért nem járnak azzal az eredménnyel, amit mindig minden kormány vagy családpolitika remél tőlük.

Azzal rengeteget foglalkozunk, hogy miért nem születik elegendő gyerek, azzal viszont nem, hogy az elemi szereteten túl mi mozgatja a párokat, amikor úgy döntenek, hogy utódot szeretnének. Tóth Olga az Új apák és új anyák? A gyerekvállalás motivációi című tanulmányában a nemzetközi szakirodalmi csoportosítást alapul véve az alábbi ábra szerint kategorizálta a gyerekvállalás 21. századi motivációit Magyarországon.

Ezek a tényezők természetesen egymást átszőve, együttesen hatnak.

Tóth Olga a gyerekvállalás motivációt tekintve négy nagyobb csoportot különböztet meg. Ezek közül az első: a gyerek bizonyos előnyöket hoz a család számára a társadalomban. Az ebbe a csoportba tartozó motivációkra tudnak leginkább hatni a családpolitikai intézkedések. Korábban a magyar társadalom jelentős részét kistermelő családok képezték. A család mint termelési egység számára a gyermek termelési eszköznek is számított, a gyermekvállalásban jelentős motiváló tényező volt a gyermek gazdasági értéke. Napjainkban az utód mint munkaerő nem vehető számba, ugyanakkor a léte jelenthet a szülők vagy a család számára gazdasági előnyt, gondoljunk csak a különböző kedvezményekre (adókedvezmény, családi pótlék ) – mondta lapunknak Tóth Olga. A kutató szerint, bár a köztudatban az él, hogy a gyerekvállalás anyagi előnye a szegény családok kiváltsága, napjainkban azonban a társadalom felsőbb rétegeiben jelent nagyobb előnyt az utódvállalás. Tóth ebbe a csoportba sorolta azokat a vallásos családokat is, amelyek házassági esküjükhöz híven elfogadják valamennyi gyereküket.

A második csoportba tartozik, amikor is a család körülményei indokolják, hogy egy vagy még inkább újabb gyermek szülessen a családba. Nagyon gyakran a témával foglalkozó kutatók úgy tapasztalják, hogy azért születik második csemete a családba, mert a szülők úgy gondolják, hogy a már meglévő gyermekük mellé jó lenne egy testvér. A tudatosan vállalt gyerekek egy jelentős részének megszületése a szülők közti érzelmi kapcsolat megerősítésének vagy újra megerősítésének vágyával („mentőgyerek”) is összefügghet. Az már más kérdés, hogy a kapcsolatot gyerekkel megmenteni már önmagában is elvetélt ötlet és meddő kísérlet. Ezt bizonyítják a statisztikák, amelyekből egyértelműen látszik, hogy nem jelent különösebb visszatartó erőt a válások esetében, hogy a családban már van három év alatti gyerek.

A motivációk harmadik csoportja a szülők egyéni szükségletei, személyisége köré szerveződik. Ilyen például, amikor a szülő társa iránti szeretetét, saját önkiteljesítését, léte értelmének magyarázatát várja gyermeke megszületésétől. Vannak, akik saját férfiasságuk vagy nőiességük beteljesülését, esetleg a meg nem valósított álmaik beteljesítését várják a gyermekvállalástól.

A negyedik motivációcsoportba tartozik, amikor is a pár a szocializáció során bensővé vált normának eleget téve vállal gyereket. Ez a tényező Tóth elmondása szerint leginkább az 1970–80-as évek Magyarországára volt jellemző, a társadalom a szülővé válás után tekintette igazán felnőttnek a fiatalt.

Arra irányuló kutatásokat, hogy a különböző motivációs tényezők közül melyik milyen arányban játszik szerepet a gyermekvállalásban, nem érdemes keresni, mert nincsenek. Tóth szerint nemcsak azért nehéz az embereket erről megkérdezni, mert a utód vállalásában több tényező is szerepet játszhat egyszerre, hanem azért is, mert az emberek többsége nem gondolja végig a gyermekvállalás miértjeit.