Menekülttábor Brüsszel központjában

Politikai feszültséghez vezetett a Maximilien parkban sátrakban élő tömeg.

Albert Enikő
2015. 09. 16. 3:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kevesebb mint négy kilométer. Ennyire van a brüsszeli Maximilien park az európai uniós központi intézményektől. A Gare de Nord állomás mellett, a World Trade Centernek (WTC) nevezett felhőkarcolók árnyékában párhuzamos valóság alakult ki az elmúlt hetekben: az üzleti negyed közepén egy komplett menekülttábor.Először csak néhányan jöttek, akik a WTC III-ban található bevándorlási hivatalhoz érkeztek regisztrációra, menekültügyi eljárásuk elindítására. Ahogy azonban nőtt a létszám, hosszabbodott a várakozási idő, a menekültek kezdték megtölteni a parkot – először csak a fűre terített ruhadarabokon, a szabad ég alatt aludtak. A brüsszeliek hamar segítségükre siettek, pár nap alatt jól szervezett menekültfalut hoztak létre, ahol ma már egymást érik a sátrak. Van orvosi ellátás, zuhanyzó, vécé, meleg étel, jogi tanácsadás – minden, amire egy menedékkérőnek szüksége lehet. Folyamatosan hosszú sorok kígyóznak a „cipők”, illetve a „ruhák” feliratú sátor előtt, sőt „iskolát” is találtunk, itt a gyerekeknek szerveznek játékos foglalkozásokat, a szomszédos sátorban pedig francia és flamand nyelvre tanítják a felnőtteket.Ezekben a napokban már közel ezer lakója van a tábornak, és a szám folyamatosan növekszik. Főként iraki kurdok, afgánok és szírek jönnek. Afganisztánból érkezett Naji is. A 31 éves férfi az amerikai katonák tolmácsaként dolgozott, ami a tálibok szemében egyet jelent a halálos ítélettel. Amikor a menekülés indoka szóba kerül, csak néz üveges szemekkel maga elé, és egyetlen szót ismételget: „Taliban”. Családjáról viszont szívesen beszél: „Az ötéves kisfiam nagyon ragaszkodik hozzám, ha bevetésre utaztam pár napra az amerikaiakkal, követelte, hogy ő is jöhessen. De mit gondolhat most, amikor már hetek óta eljöttem otthonról?” Iránon, Törökországon, Bulgárián keresztül utazott, majd megjárta a Keleti pályaudvart is. „Bizonytalan volt a helyzet, nem volt türelmem vonatra várni. Jött valaki, azt mondta, 9500 amerikai dollárért elhoz Belgiumba. Minden pénzem neki adtam.” Most azt reméli, a belga államtól menekültstátust kap. „Akkor elhozhatnám a feleségemet, a kisfiamat.” Lassan körénk gyűlnek Naji barátai, ők is mesélnének, sőt kérdeznek is. Amikor szóba kerül Magyarország, már kevésbé barátságosak, kézzel-lábbal adják tudtomra, hogy erről nekik a gáncsoló operatőr jut eszükbe. „Magyarország, sok probléma, szegény ország” – ezt hajtogatják.A problémákat viszont Belgium sem ússza meg. A menekültkérdés és konkrétan a Maximilien parkban kialakult helyzet erős politikai feszültséget gerjesztett. A helyzet állami szintű kezelését az ellenzék a szövetségi és regionális politika kudarcaként emlegeti, ahol, mint mondják, az önkéntesek vállalják az elhibázott döntések következményeit, ők végzik el az állam feladatát, a menekültek segítését. Civil nyomásra Theo Francken migrációért felelős miniszter a Vöröskereszt segítségével létrehozott ugyan a WTC-toronyban egy ötszáz fős szállást, ám a „megoldás” átgondolatlanságát mutatja, hogy az első éjszakán csupán 14 menekült vette igénybe ezt a lehetőséget, és a nagy többség azóta is inkább a parkban marad. – Ez csupán éjjeli menedék, este 9-kor bezárják, onnan se ki, se be nem mehet senki, reggel 7-kor pedig mindenkit kizavarnak ismét a parkba. Igaz, reggel kaptunk kávét és egy croissant-t – mesélik Naji barátai. Mivel a holmijukat sem tarthatják a szálláson, egyszerűbbnek gondolják, ha inkább maradnak a sátrakban a parkban.Nem is jutna hely a hivatalos szálláson mindenkinek, pedig csak a már regisztráltakat engedik be. Ám folyamatosan vannak új érkezők, a menekültügyi hivatal pedig csupán 250 menekültet hajlandó regisztrálni egy nap. A brüsszeli ősz azonban hűvös és esős, így a legutóbbi hírek már arról szólnak, hogy mielőbb fel kell számolni a tábort.Praktikus tanáccsal azonban egyelőre nem szolgálnak a politikusok arra nézve, hová menjenek a menekültek. Yvan Mayeur brüsszeli polgármester szerint semmiképpen nem szabad karhatalommal, egyik napról a másikra megszüntetni a tábort, és elzavarni lakóit, konkrét javaslatok helyett azonban a szövetségi kormányra és a menekültügyi miniszterre mutogat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.