Menekülttábor Brüsszel központjában

Politikai feszültséghez vezetett a Maximilien parkban sátrakban élő tömeg.

Kevesebb mint négy kilométer. Ennyire van a brüsszeli Maximilien park az európai uniós központi intézményektől. A Gare de Nord állomás mellett, a World Trade Centernek (WTC) nevezett felhőkarcolók árnyékában párhuzamos valóság alakult ki az elmúlt hetekben: az üzleti negyed közepén egy komplett menekülttábor.Először csak néhányan jöttek, akik a WTC III-ban található bevándorlási hivatalhoz érkeztek regisztrációra, menekültügyi eljárásuk elindítására. Ahogy azonban nőtt a létszám, hosszabbodott a várakozási idő, a menekültek kezdték megtölteni a parkot – először csak a fűre terített ruhadarabokon, a szabad ég alatt aludtak. A brüsszeliek hamar segítségükre siettek, pár nap alatt jól szervezett menekültfalut hoztak létre, ahol ma már egymást érik a sátrak. Van orvosi ellátás, zuhanyzó, vécé, meleg étel, jogi tanácsadás – minden, amire egy menedékkérőnek szüksége lehet. Folyamatosan hosszú sorok kígyóznak a „cipők”, illetve a „ruhák” feliratú sátor előtt, sőt „iskolát” is találtunk, itt a gyerekeknek szerveznek játékos foglalkozásokat, a szomszédos sátorban pedig francia és flamand nyelvre tanítják a felnőtteket.Ezekben a napokban már közel ezer lakója van a tábornak, és a szám folyamatosan növekszik. Főként iraki kurdok, afgánok és szírek jönnek. Afganisztánból érkezett Naji is. A 31 éves férfi az amerikai katonák tolmácsaként dolgozott, ami a tálibok szemében egyet jelent a halálos ítélettel. Amikor a menekülés indoka szóba kerül, csak néz üveges szemekkel maga elé, és egyetlen szót ismételget: „Taliban”. Családjáról viszont szívesen beszél: „Az ötéves kisfiam nagyon ragaszkodik hozzám, ha bevetésre utaztam pár napra az amerikaiakkal, követelte, hogy ő is jöhessen. De mit gondolhat most, amikor már hetek óta eljöttem otthonról?” Iránon, Törökországon, Bulgárián keresztül utazott, majd megjárta a Keleti pályaudvart is. „Bizonytalan volt a helyzet, nem volt türelmem vonatra várni. Jött valaki, azt mondta, 9500 amerikai dollárért elhoz Belgiumba. Minden pénzem neki adtam.” Most azt reméli, a belga államtól menekültstátust kap. „Akkor elhozhatnám a feleségemet, a kisfiamat.” Lassan körénk gyűlnek Naji barátai, ők is mesélnének, sőt kérdeznek is. Amikor szóba kerül Magyarország, már kevésbé barátságosak, kézzel-lábbal adják tudtomra, hogy erről nekik a gáncsoló operatőr jut eszükbe. „Magyarország, sok probléma, szegény ország” – ezt hajtogatják.A problémákat viszont Belgium sem ússza meg. A menekültkérdés és konkrétan a Maximilien parkban kialakult helyzet erős politikai feszültséget gerjesztett. A helyzet állami szintű kezelését az ellenzék a szövetségi és regionális politika kudarcaként emlegeti, ahol, mint mondják, az önkéntesek vállalják az elhibázott döntések következményeit, ők végzik el az állam feladatát, a menekültek segítését. Civil nyomásra Theo Francken migrációért felelős miniszter a Vöröskereszt segítségével létrehozott ugyan a WTC-toronyban egy ötszáz fős szállást, ám a „megoldás” átgondolatlanságát mutatja, hogy az első éjszakán csupán 14 menekült vette igénybe ezt a lehetőséget, és a nagy többség azóta is inkább a parkban marad. – Ez csupán éjjeli menedék, este 9-kor bezárják, onnan se ki, se be nem mehet senki, reggel 7-kor pedig mindenkit kizavarnak ismét a parkba. Igaz, reggel kaptunk kávét és egy croissant-t – mesélik Naji barátai. Mivel a holmijukat sem tarthatják a szálláson, egyszerűbbnek gondolják, ha inkább maradnak a sátrakban a parkban.Nem is jutna hely a hivatalos szálláson mindenkinek, pedig csak a már regisztráltakat engedik be. Ám folyamatosan vannak új érkezők, a menekültügyi hivatal pedig csupán 250 menekültet hajlandó regisztrálni egy nap. A brüsszeli ősz azonban hűvös és esős, így a legutóbbi hírek már arról szólnak, hogy mielőbb fel kell számolni a tábort.Praktikus tanáccsal azonban egyelőre nem szolgálnak a politikusok arra nézve, hová menjenek a menekültek. Yvan Mayeur brüsszeli polgármester szerint semmiképpen nem szabad karhatalommal, egyik napról a másikra megszüntetni a tábort, és elzavarni lakóit, konkrét javaslatok helyett azonban a szövetségi kormányra és a menekültügyi miniszterre mutogat.