Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten, a Bors utcában nevelték nagyszülei. Jeles érettségije után 1939-től az Országos Földhitelintézetben gyakornokoskodott, ezzel egy időben a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1944-ben diplomát szerzett. A világháború végén besorozták katonának, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt hegyivadász pótzászlóalj csapatából. Ezt követően többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindannyiszor meg tudott szökni.
1945-től a Független Kisgazdapárt tagja volt, kezdettől az ifjúsági szervezet elnöke, a „nagyoknál” pedig parlamenti titkárként, majd főtitkárként tevékenykedett, egészen a párt feloszlatásáig. Ezt követően hegesztőként és csőlakatosként vállalhatott munkát, de 1952-től négy éven át már ismét az iskolapadban ült, a gödöllői agráregyetem hallgatójaként.
Az 1956-os forradalmi események után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. 1963-ban amnesztiával szabadult, ennek körülményei máig nem tisztázódtak minden kétséget kizáróan. Ezután megpróbálta befejezni a gödöllői egyetemet, de nem tehette. 1965-től folyamatosan szak- és műfordítóként, íróként tevékenykedett.
1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapításakor tűnt fel, kezdettől a párt ügyvivője volt, később az Országos Tanács tagja. ’56-os elítéltként a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak is tagja lett, majd alelnöke. A rendszerváltozás éve a Magyar Írószövetség elnökeként érte.
Az első szabad választáson országgyűlési képviselői mandátumot szerzett, az első nyáron ő volt a parlament elnöke és ideiglenes államfő egy személyben, majd miután az Antall–Tölgyessy megállapodás értelmében e két pozíciót szétválasztották, ő lett a köztársaság első elnöke. Mandátumáról lemondott, párttagságát megszüntette.