Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten, a Bors utcában nevelték nagyszülei. Jeles érettségije után 1939-től az Országos Földhitelintézetben gyakornokoskodott, ezzel egy időben a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1944-ben diplomát szerzett. A világháború végén besorozták katonának, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt hegyivadász pótzászlóalj csapatából. Ezt követően többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindannyiszor meg tudott szökni.
1945-től a Független Kisgazdapárt tagja volt, kezdettől az ifjúsági szervezet elnöke, a „nagyoknál” pedig parlamenti titkárként, majd főtitkárként tevékenykedett, egészen a párt feloszlatásáig. Ezt követően hegesztőként és csőlakatosként vállalhatott munkát, de 1952-től négy éven át már ismét az iskolapadban ült, a gödöllői agráregyetem hallgatójaként.
Az 1956-os forradalmi események után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. 1963-ban amnesztiával szabadult, ennek körülményei máig nem tisztázódtak minden kétséget kizáróan. Ezután megpróbálta befejezni a gödöllői egyetemet, de nem tehette. 1965-től folyamatosan szak- és műfordítóként, íróként tevékenykedett.
1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapításakor tűnt fel, kezdettől a párt ügyvivője volt, később az Országos Tanács tagja. ’56-os elítéltként a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak is tagja lett, majd alelnöke. A rendszerváltozás éve a Magyar Írószövetség elnökeként érte.
Az első szabad választáson országgyűlési képviselői mandátumot szerzett, az első nyáron ő volt a parlament elnöke és ideiglenes államfő egy személyben, majd miután az Antall–Tölgyessy megállapodás értelmében e két pozíciót szétválasztották, ő lett a köztársaság első elnöke. Mandátumáról lemondott, párttagságát megszüntette.
Ötéves ciklusa után újabb öt évre kapott bizalmat már a Horn-kormány idején. Visszavonulása után Budapest, majd Százhalombatta díszpolgára lett. Több egyetem díszdoktorává is tette. 90. születésnapját több százan ünnepelték a háza előtt, a 2012-ben (az MNO ott volt) – első ízben – megjelent hivatalos életrajzot a koreai Kim Deszun írta, előszavát Václav Havel, régi cseh „kolléga”.
Göncz Árpád műfordítói munkásságához kötik A Gyűrűk Urát (2002 óta a Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke volt), de az Ernest Hemingway-, Agatha Christie- és John Updike-regények is az ő keze alól kerültek ki először magyarul. Írói munkásságát 1983-ban József Attila-díjjal jutalmazták, eddig két regénye és két színműve volt ismert.
...a Országgyűlés tavaszi ülésszakán Göncz Árpád köztársasági elnök a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. A törvénynek aktualitást adó taxisblokádnak országosan több százezer résztvevője volt, akik a hatályos törvények alapján bűncselekményeket követtek el, mivel a tüntetést nem jelentették be 72 órával annak kezdete előtt, illetve közérdekű üzem működését bénították meg. A közkegyelemről szóló törvény megalkotásával az állam lemondott a felelősségre vonásról.
Az elégedetlenségi mozgalomba bekapcsolódtak a pártok is: az ellenzékben lévő SZDSZ politikusai a barikádokon szónokoltak, az MDF pedig a kormány melletti szimpátiatüntetést szervezett. Az ellenzékben lévő Fidesz frakcióvezetője, Orbán Viktor a háromnapos válság után a parlamentben elmondott beszédében úgy fogalmazott: hazudott a kormány, mivel még a bejelentés előtt is tagadta, hogy áremelésre készül.
Göncz Árpád halálhíre kapcsán a magyarországi politikai pártok és neves személyiségek is részvétüket fejezték ki:
