Cél: bemutatni a migrációt a nyilvánosságnak

Az intézet egyelőre nem tervezi a letelepedési államkötvények botrányos gyakorlatának vizsgálatát.

– Mikor mennek terepre?
– A jövő évre vonatkozó egyik tervünk, hogy információkat kapjunk a Balkánon és Törökországban zajló eseményekről, ahogyan a libanoni vagy jordániai helyzetről. Ezért választottunk olyan kollégákat is, akiknek a régióban van jártasságuk, és rendelkeznek a megfelelő nemzetközi kapcsolatrendszerrel. Nem csak ezeket minősíthetjük azonban „terepnek”. A migrációs válság miatt egy európai diskurzus zajlik, melynek mi, magyarok is részesei vagyunk. Végre nem magyar ügyekről van szó, s abban kell magyarként megnyilvánulni, hanem európai kérdésekről beszélünk, s abban számít a magyar hang. Például én is ennek kapcsán járok és jártam Londonban, Berlinben, Brüsszelben. Erdélybe is megyünk, mert Romániát is egyre inkább érdeklik a migrációs folyamatok.

– Az elsősorban fiatalokat oktató Mathias Corvinus Collegium szerepe mi az intézetben?
– Egyrészt szeretném, ha az intézet kutatói a kollégiumban is átadnák tudásukat, tapasztalatukat a hallgatóknak. Másrészt szeretnénk bevonni később a kollégium fiataljait is a munkába. Emellett nem felejthetjük el, hogy az MCC nemzetközi kutatói hálózata is nagyon értékes a munkánkhoz.

– A bevándorlás egyik formája az ellenzék által sokat bírált letelepedési kötvény is. Ezt vizsgálja majd az intézet?
– Egyelőre nem terveztük a vizsgálatát, hiszen a mostani folyamat és a letelepedési kötvény között komoly különbségek vannak, a számosságát tekintve is egészen más volumenű jelenségről van szó. Annyit azért még pontosítanék, hogy először csak tartózkodási engedélyről van szó ennél a jogintézménynél, és szemben a mostani hullámmal, legális alapon áll, illetve komoly anyagi garanciarendszer van mögötte. A mostani bevándorlási hullámmal inkább egy másik jelenség, az Európán belüli, keletről nyugatra tartó mozgás függ össze. A most beáramlók ugyanis Nyugat-Európában vélhetően a legalacsonyabb munkaerő-piaci szegmensekben, a mostani kelet-európai vendégmunkásokkal versenyezhetnek – ha egyáltalán rövid távon versenyezni tudnak valahol. Ez pedig akár egy komoly visszaáramlási folyamatot is elindíthat, ami sok kelet-közép-európai és balkáni országot destabilizálhat. Azt látni kell, hogy Magyarország a nyugaton dolgozók tekintetében nem áll olyan rosszul, mint jó néhány kelet-közép-európai ország. Lehetne említeni Lengyelországot vagy Romániát, ahol a népesség tíz százaléka érintett, ráadásul sokan pont ilyen típusú munkát végeznek, míg a magyaroknál – bár vita van a számok tekintetében – bizonyosan öt százalék alatt van ez az arány. Ettől eltekintve azt is értenünk kell, hogy az unión belüli migrációnak pozitív és negatív hozama egyszerre van.

– Mi abban a jó, ha a magyar fiatalok inkább külföldön képzelik el a jövőjüket?
– Ennek a megítélése leginkább a társadalmi csoportoktól függ. Vannak azok az egyetemisták és pályakezdők, akik hosszabb-rövidebb időre Nyugat-Európába költöznek és nyelveket tanulnak, tapasztalatot szereznek. Véleményem szerint esetükben biztosan több a pozitívum, hiszen komoly tudással jönnek haza.

– A kivándorlás kapcsán sokkal inkább azokról szoktak beszélni, akik kint is akarnak maradni. Például akiknek diplomájuk van, mégis – ahogy mondani szokták – inkább Londonba mennek mosogatni.
– Van az a csoport, amely végleg el akarja hagyni Magyarországot, de a kutatások egyértelműen mutatják, hogy az érintettek nagy része csak ideiglenesen szeretne máshol élni. Ráadásul az is látszik, hogy ez nem politikai alapú migráció, döntő többségük motivációja gazdasági jellegű. Hisztériakeltésre nincs szükség, az lesz a megoldás kulcsa, hogy lehetséges-e gazdasági értelemben sikeressé tenni az országot.

– Egy ország gazdasági eredményei azért összefüggnek a politikai vezetéssel.
– A politikai alapú motiváció alatt inkább azt értem, hogy nem azért mennek el ezek az emberek Magyarországról, mert mondjuk élhetetlennek tartják a kormány miatt. Az okok sokkal prózaibbak. Két kulcsfontosságú okot és direkt különböző kormányok alatti eseményeket említek az elmúlt néhány évből. Az egyik a gazdasági világválság, a másik pedig, hogy 2011. május elsején megnyílt a német és az osztrák munkaerőpiac.