Kiemelkedően jó aranykorona-értékű termőföldünk volt itt – mondja Ádámné Pokovai Klára Adács határában, ahol most teherautók indulnak folyamatosan a területről letermelt földdel. A Gyöngyöshalász önkormányzatához tartozó, ám tulajdonképpen Gyöngyös és Adács község között elhelyezkedő és jobbára az adácsiak tulajdonában álló földterületek kisajátítása sokak életét keserítette meg.
Ádámné és nővére kárpótlással szerezték vissza dédapjuk egykori földjét. A férfit a kommunisták kuláknak bélyegezték, és börtönbe vetették, az ott átélt bántalmazások és borzalmas körülmények hatására szabadulása után nem sokkal, 1958-ban elhunyt. Ádámné nagyszüleit, szüleit később ugyanúgy vegzálták a kommunisták, életüket „rendszeridegenségük\" miatt tönkretették.
– Termeltettünk rajta, vagy bérbe adtuk, ám most kisajátították, a drága termőrétegét pedig lehordták a területről – kesereg tovább a fiatalasszony. A többhektáros földrészen számos tulajdonos járt még hasonlóképpen, hogy a rohamtempóban épülő indiai Apollo gumigyár épületei mielőbb elkészülhessenek. Már állnak az üzem falainak tartóoszlopai.
De mi ezzel a gond, vetődhet fel a kérdés, hiszen évente számos fejlesztés, építkezés miatt történnek kisajátítások. Először is, több tulajdonos nem akart megválni földjétől, mert sokan érzelmi okokból kötődtek hozzá, illetve mindenkori bevételi forrásként tekintettek rá. (Egy hektár a terméshozammal és az uniós földalapú támogatással akár évente 200 ezer forintot is hozhatott tulajdonosának.)
Többen úgy vélik, a gyárat alig távolabb, kevésbé értékes humuszborítású földeken is fel lehetett volna húzni.
– Szakterületi végzettségem – a növénytermesztési és kertészeti tudományok doktora – birtokában mondom: nem a beruházással van baj, hanem a helyével. 2015-öt az ENSZ a talaj évének nyilvánította. Minisztériumi rendezvényeken ünnepelték a magyar talajt, miközben a talajtan vezető kutatóit soha senki nem kérdezte meg, hogy az adott térségben tudnának-e gyenge minőségű termőföldet kijelölni, amiért úgymond nem kár, ha örökre lebetonozzák. Pedig tudtak volna! – fejti ki nézeteit Ádámné Pokovai Klára.