Üvegszilánkok a járdán, elgurult pénztárgépszalagok a földön, kólás napernyők és szeméthalmok a kukák körül – ez várt minket, amikor a Városligetbe, a Széchenyi fürdő és az állatkert közötti területre értünk. Oda, ahol egykor több fabódé is állt – az utolsót szerda reggel nyolctól bontották. Két munkás méregette az egykori BKV-végállomás épületében működő lángosos mögötti utolsó fecskét, majd befutott a tulajdonos, Mohácsi Béláné Ládi Julianna, akinek saját költségen kell elbontatnia élete munkáját.
Az Állatkerti körúton álló pavilonok a kereskedők tulajdonában álltak, ám az ezek alatt lévő közterületet bérelték. A Városliget Zrt.-vel kötött szerződés értelmében 2016. január 15-éig kell elbontani az alacsony komfortzónájú fabódékat. A cég tudatta a kereskedőkkel: amennyiben ez nem történne meg, az eddigi bérleti díj – Julika néni esetében havi 89 ezer forint – tízszeresét kellene kifizetni, így az árusok jobbnak látták, ha nekiállnak a bontásnak. Saját költségen kell eltüntetniük azt, amit saját költségen építettek. Ráadásul pont Mohácsi Béláné zárja a sort – a tizennégy távozni kényszerülő kereskedőből ő volt az első, aki itt kezdett árulni, még iparosként, harminchat évvel ezelőtt. Akkor 400 forintos bérleti díjat fizetett havonta. Reggel nyolctól este nyolcig tartott nyitva, hóban, szélben, hőségben egyaránt.
Arra a kérdésünkre, hogy mit szól a Liget-projektért felelős kormánybiztos, Baán László szavaihoz [lásd balra], Julika néni sorolta a szerinte gagyi példákat, miközben vattacukor-készítő gépét emelték ki a munkások a bódéból. „A földalattinál minden este ötkor kipakol egy ember sátorral, azt senki nem veszi észre. A zugárusok ellepték a Vajdahunyad várát is, ahol sokszor a mobilvécé mellett sütik a kolbászt, a belvárosból pedig már kiszorultak a magyar kereskedők.” Szerinte eddig nem volt gagyinak minősítve a bódésor, ő minden évben lefestette a pavilonját, és nem árult lejárt vagy rossz minőségű édességeket. „Velünk nem állt szóba”, mármint Baán László – tette hozzá Mohácsiné. A Városliget Zrt. vezérigazgatója, Mozsár István viszont felhívta a kereskedőket – „nagyon kedves volt, nagyon aranyos volt” –, és elmagyarázta a helyzetet. Julika néni szerint csak a bódésort kell felszámolni, a környékbeli nagyobb éttermek megmaradnak. A lángosos sorsáról nem tud semmit, de szerinte arra is fáj valakinek a foga.














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!