„Akkora guriga vécépapírt kaptunk, hogy nem fért a tartókba, a portás bácsit kértük meg, hogy tekerje át az iskolai tartóknak megfelelő szabványra” – meséli az MNO-nak egy fővárosi gimnázium neve elhallgatását kérő gazdasági igazgatója. Egyetlen példa a több ezer közül, amelyekkel nap mint nap szembesülnek az intézmények az oktatáshoz elengedhetetlen eszközök rendkívül megnehezített beszerzése során. A lapunk által megkérdezett pedagógusok szerint tarthatatlan, hogy több hetet kell várni például izzóra, krétára, tónerre, papírra, és az még a jobbik eset, ha várni kell, sok esetben az eszközöket meg sem kapják. Hogy megelőzzék az intézmények működésképtelenné válását, a legtöbb esetben alapítványi pénzből próbálják finanszírozni az ilyen jellegű kiadásokat, vagy a szülőket kérik meg, hogy szerezzék be az eszközöket, esetleg a tanárok saját pénzből veszik meg, ami kell.
Az utóbbi gyakran előfordult már a pécsi Apáczai Nevelési Központ 2. Számú Általános Iskolájában. Most például tíz méter vezetékre fogják összedobni a tanárok a pénzt, hogy a számítástechnika-teremben véget vessenek a diákok heringekhez hasonló összezsúfolódásának.
„Augusztus óta most telt be a pohár, nem várunk tovább a Klebelsberg Intézményfenntartó Központra”
– mondja lapunknak Nagy Erzsébet, az iskola tanára, aki egyben a pécsi Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) ügyvivője is. Az eszközbeszerzés módjáról annyit közöl, hogy minden hónapban ki kell tölteniük egy úgynevezett kötelezettségvállalást, amelyen jelzik a tankerületnek, hogy milyen eszközökre van szüksége az elkövetkező hónapban az iskolának. „Aztán ezek az igényeink vagy teljesülnek, vagy nem” – teszi hozzá. Mint fogalmaz, hiába a központosítás, tankerületenként változik a tanításhoz szükséges eszközök beszerzési módja.
Ezt Beck Zsuzsanna, a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatója is megerősíti. Nekik először árajánlatokat kell beszerezniük az igényelni kívánt eszközökre, majd azzal kell a tankerülethez fordulniuk.
„Ha például desztillált vízre van szükségünk, először megkérem a kémiatanárt, hogy mérje fel, mennyit rendeljünk az elkövetkező három hónapra” – említi, hozzátéve, hogy éves beszerzésben már nem is gondolkodnak. Miután megvan az igényelni kívánt mennyiség, – hogy megfeleljenek a közbeszerzési eljárásnak – három árajánlatot kérnek, majd azzal jelentkeznek az iskola tankerületénél. Mivel a tankerületnek nincs döntéshozói jogköre, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak továbbítja az iskola igényét. Arra a kérdésünkre, hogy negyedévente körülbelül mennyi pénzt fordíthatnak eszközökre, az iskola igazgatója úgy fogalmaz: az összeg 150 ezer forint per pillanat, de semmi garancia nincs rá, hogy erre a pénzre a jövőben is számíthatnak.