A bodza nem csak szörp: meglepő, mire használták régen

Ma legtöbbször szörp készül belőle. Ám egykor a bodza ennél jóval több volt: hangszer, játékpuska, gyógyszer, mágikus kellék és babonák főszereplője. Egykori szakácskönyveinkből szintén jóval sokszínűbb kép rajzolódik ki a mainál. Meglepő régi recepteket találtunk.

Forrás: pexels.com

Nem csak szörp készült belőle

A konyhában a fekete bodzát használhatjuk fel. Virágjából és bogyójából sokféle finomság készülhet régi szakácskönyveink nyomán. A 19–20. századi magyar szakácskönyvek alapján a bodza régen sokkal fontosabb alapanyag volt, mint ma. A régi receptek szerint csináltak belőle:

• lekvárt,
• kocsonyát,
• mártást,
• befőttet,
• fűszeres ecetet

Bodzafánk

Hosszú évszázadokon át népszerű étel volt a rántott bodzavirág. Már a 16. században készült Szakács Tudomány lapjain is találkozhatunk ezzel a fogással. A „bodza fánk” úgy készült, hogy a bodza virágját liszt, tojás és tej keverékébe mártogatták, majd vajban kisütötték. Ennek az ételnek különféle változatát megtaláljuk a Magyar Gazdasszonyban (1863), a Képes pesti szakácskönyvben (1870), Rézi néninél (1876), A kert c. folyóiratban (1904) is. Van, aki fehérbort, vagy ahelyett sört tett a tésztába. Egyesek porcukorral, mások fahéjas cukorral, megint mások narancsvirág-sziruppal öntözték meg a végeredményt.

A kert (1904) továbbá azt is írja, hogy a virágot ecetben is érlelhetjük, az így kapott fűszeres-virágos ecetet pedig halételekhez kínálhatjuk. 

Bodzabogyó lekvár

Szintén A kert c. folyóirat közli özv. Ullrich Vilmosné bodzabogyóból készült lekvárjának receptjét. Ehhez a bogyókat levesszük a szárról, megmossuk, kevés vízzel, néhány szem szilvával és cukorral főzni kezdjük. A meglepő folytatás szerint a keverékhez ezután vajban pirított zsemlemorzsát kell adni (alighanem sűrítőanyagként), majd szitán átpasszírozni az egészet és sűrűre beforralni. A recept szerzője megjegyzi, hogy óvatosan kell enni belőle: nagyobb mennyiségben nemcsak izzasztó, de hashajtó hatása is van.

A  Divat Újság főzőkönyve (1909) szintén szilvával ajánlja a bodzabogyót, itt viszont nem említenek zsemlemorzsát. Pontos arányokat már igen: 500 g gyümölcshöz 125 g cukor kell, a lekvárt pedig cserépfazékban tárolhatjuk. Kapitán Márta befőzőkönyvében (1936) ugyanakkor egy kg gyümölcshöz egy kg cukrot és három dl vizet olvashatunk. Ő szilvát nem javasol, ahogy az Uj Idők c. lapban (1929) megjelent recept sem, itt viszont már vaníliával és karikára vágott citrommal ízesítették a lekvárt. Nemcsak finom, egészséges is, mert a bogyóban sok C-vitamin van, vírusölő hatású. De jól tesszük, ha megfogadjuk a régi tanácsot és mértékkel esszük, mert valóban hashajtó.

Kocsonya és mártás bodzából 

A Divat Újság főzőkönyvében találtam rá a bodzamártás receptjére. Így készül: 

A frissen szedett bodzát kevés cukorral a saját levében megfőzzük. Ezalatt egy kanál lisztet meghabarunk tejben, hozzáöntjük a bodzához s az egészet újra fölforraljuk. 

Bodzakocsonya címszó alatt pedig ezt találjuk:

A nagyon érett és válogatott bodzagyümölcsöt jól kipréseljük, a levét szitán, majd itatópapiroson átszűrjük, megmérjük és egy kiló lére hatszáz gramm cukrot veszünk. Gyakran habozzuk és addig főzzük, amig megkocsonyásodik.

Savanykás íze miatt mindkettő jól illik vadhoz, marhahúshoz, sült kacsacombhoz, de érlelt sajtokkal is jó páros lehet.