Tusk és Magyar, két jó barát

A magyar miniszterelnök programjáról már egy ideje tudni lehet, hogy sűrű lesz, hiszen első útja Lengyelországba vezet. Magyar Péter számára több okból is kiemelten fontos lehet a Donald Tuskkal való találkozó: Lengyelországban a választások után eddig példa nélküli jogi anarchia és politikai tisztogatás kezdődött, amely kapcsán sokan nehezen tudják figyelmen kívül hagyni a párhuzamokat.

Fotó: JAKUB PORZYCKI Forrás: NurPhoto

A cél szentesíti az eszközt 

Donald Tusk nem sokkal megválasztása után jóváhagyást kapott Brüsszelből, és a Lengyelországnak járó EU-s források megérkeztek. Ez azonban korainak bizonyult, amit később az Európai Bizottság is részben elismert. Tusknak ugyanis esze ágában sem volt a jogállamiság szempontjából aggályosnak ítélt intézkedéseket megszüntetni, azt inkább saját hasznára akarta fordítani.

Az újdonsült miniszterelnök egyik első lépése volt például, hogy felmentette a lengyel közmédia vezetőségét, az irányításra pedig új felügyelőtanácsokat alakított ki. 

Az eset azonban megrázta Lengyelországot: a beavatkozás során időszakosan felfüggesztették a TVP Info hírtelevízió adását, több ismert műsorvezetőt pedig azonnali hatállyal eltávolítottak pozíciójából, miközben a nézők értetlenül figyelték a történteket a televíziók előtt. Donald Tusk és a lengyel vezetés mindezt azzal indokolta, hogy át akarják alakítani a közmédiát.

Erről azonban sokan úgy vélték, hogy inkább jogi indoklásként szolgált, mivel a „felszámoláshoz” nincs szükség alkotmányozó többségre. A lépés emiatt súlyos jogi aggályokat vetett fel Lengyelországban.

Tusk nem állt meg itt, a kormány pedig belekezdett az államigazgatás és az igazságszolgáltatás átalakításába is. Egy ponton bevezették az úgynevezett neo bírák fogalmát, ami azokat a bírókat jelölte, akiket a korábbi PiS kormány jelölt ki a Nemzeti Bírói Tanács (KRS) javaslatára. Donald Tuskék ezeket a bírókat illegitimnek minősítették, az általuk hozott ítéleteket pedig nem hajtják végre. A kritikusok szerint ez a kettős mérce végül valódi jogállamisági problémákhoz vezetett, mivel alapvetően a jogbiztonság kérdőjeleződött meg.

Jól láthatóan tehát Tusk nem volt szerény, amikor tisztogatásra került a sor, hiszen a média és a törvényhozás átalakításain túl számos ellenzékbe szorult politikust is nyilvánosan meghurcoltak és bírósági eljárások egész sorát indították ellenük. 

A hasonlóság pedig ezen a ponton félelmetes. Ahogy azt is érdemes megemlíteni, hogy éppen Donald Tusk volt, aki az elsők között gratulált Magyar Péternek, és jelezte, hogy boldogabb, mint a frissen választást nyert miniszterelnök.   

Magyar Péter már deklarálta céljait 

Magyar Péter megválasztása előtti narratívája több ponton is kísértetiesen hasonlított Donald Tusk kampányüzeneteire. Magyar Péter is többször ígéretet tett a „propaganda” felszámolására, míg a jogállamiság helyreállítását a korábbi kormány tisztviselőinek felelősségre vonásával kapcsolta össze, amely politikai üzeneteinek egyik központi elemévé vált.

A választás óta eltelt időben pedig Magyar munkához is látott és több alkalommal is lemondásra szólította fel Sulyok Tamás köztársasági elnököt, aki szerinte nem megfelelően testesíti meg a nemzeti egységet. 

Lengyelországban egyébként éppen a nemrég megválasztott joboldali Karol Nawrocki elnök az, aki ellentart a bírákkal kapcsolatos törvények meghozásának, így a köztársasági elnök által jelentette veszéllyel Magyar Péter is tisztában van. 

Később a miniszterelnök azt is jelezte, hogy ha ezt Sulyok Tamás nem teszi meg, akkor jogi eszközökkel fogják eltávolítani hivatalából. Hasonló módon a magyar közmédia kapcsán szinte egy az egyben hasonló álláspontra jutott, mint Tusk, és a közmédia műsorában fenyegetőzött vele, hogy a kormányalakítás utáni egyik első lépés lesz a műsorszolgáltatás leállítása és a működés felülvizsgálata. 

Jól láthatóan tehát ugyanabból a kottából játszik Magyar Péter, mint Donald Tusk, azonban tanácsokra még így is szüksége lehet. Tusk ugyanis később komoly kritikákat kapott Brüsszelből, miután az Európai Unió jogállamisági aggályait nem kezelte, azonban a Lengyelországnak járó pénzek hazahozatala után politikai értelemben erre már nem is volt szüksége. 

Tusk esete kapcsán azonban éppen a Magyarországnak járó források körül kialakult diskurzus mutatta meg, hogy Brüsszel mégiscsak tanult valamit.

Magyar Péter megválasztása után ugyanis az Európai Bizottság közölte, hogy habár nagyon boldogok, több képviselő és tisztviselő is arról beszélt, hiba lenne azonnal odaadni hazánknak a forrásokat, hiszen ez könnyen egy újabb Lengyelországban tapasztalható helyzetet eredményezhet. 

Magyar Péternek így feltehetőleg komoly politikai kötéltáncot kell majd lejtenie, ha meg akarja szerezni a Magyarországnak járó uniós forrásokat. Ebben még jól jöhet számára Donald Tusk brüsszeli beágyazottsága és mozgástere, miközben Tusk számára is hasznos lehet egy olyan szövetséges, aki politikai értelemben védelmet nyújthat neki, ha Brüsszel végül keményebben lépne fel a lengyel intézkedésekkel szemben.

A kérdés tehát már csak az, hogy mit vár el az EU a pénzekért, és mit kér Donald Tusk a szövetségéért cserébe. 

Varsói tárgyalásai után Magyar Péter Bécsbe utazik tovább, ahol Christian Stocker osztrák kancellárral és Alexander Van der Bellen államfővel is egyeztet. A háromnapos diplomáciai körút végén pedig vonattal tér vissza Budapestre.

Borítókép: Donald Tusk lengyel miniszterelnök (Fotó: AFP)