A lengyel példa ragadós? Donald Tusk „jogállama” és a brüsszeli félrenézés

A 2023-as lengyel parlamenti választásokat követően nem csupán kormányváltás történt, hanem mélyreható politikai és intézményi átalakulás indult el. A Donald Tusk vezette új kabinet hivatalba lépésével lezárult a konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) nyolcéves kormányzása, és egy új korszak kezdődött, amely már az első hónapokban komoly vitákat generált, Brüsszel pedig becsukta szemét – fogalmaztak a lapunknak nyilatkozó szakértők.

Donald Tusk kormánya a kritikusok szerint lábbal tiporja a lengyel demokráciát Fotó: Omar Marques Forrás: Anadolu/AFP

Lengyel intézményi átalakítások és politikai feszültségek

Az új kormány lépései gyorsan kiterjedtek a közmédiára, az igazságszolgáltatásra és az államapparátusra is. A kabinet ezeket a változtatásokat a „jogállamiság helyreállításával” indokolta, ellenzői azonban politikai indíttatású beavatkozásokról beszélnek.

Dornfeld László, az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerint a folyamat messze túlmutat egy egyszerű kormányváltáson.

Komoly intézményi átalakulásnak lehettünk szemtanúi Lengyelországban Donald Tuskék hivatalba lépése óta. Ezen változások egy jó része – alkotmányozó többség híján – különféle jogi ügyeskedések útján történt meg

– fogalmazott. A szakértő kiemelte, hogy a közmédia átalakítása különösen látványos volt.

A Jaruzelski-féle időszak óta nem láttunk hasonlót: élő adások megszakítása, erőszakos beavatkozások. Ez szimbolikus eseménnyé vált, amely jól mutatja, milyen módszerekkel zajlott az átalakítás.

„Jogi anarchia” és vitatott lépések

A lengyelországi változások nemcsak politikai, hanem jogi vitákat is kiváltottak. Dornfeld László szerint az országban mára bizonytalan jogi helyzet alakult ki.

Tuskék a jogállamiság helyreállítását ígérték, ehhez képest jogi anarchiába sodorták az országot. Az úgynevezett »neo-bírák« fogalmának bevezetésével egész intézményeket delegitimáltak

– fogalmazott a szakértő. 

Ez nem pusztán elméleti kérdés. Ha egy bírósági döntést a másik fél nem fogad el, és a hatóságok sem hajtják végre, az a jogbiztonság alapjait rendíti meg. Lengyelországban ez a helyzet tartóssá vált

– tette hozzá. A szakértő több konkrét ügyet is említett, köztük politikusok elleni eljárásokat és vitatott hatósági lépéseket, amelyek szerinte a politikai ellenfelek megfélemlítését szolgálhatták.

Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyminiszter-helyettes  (Fotó: Ladóczki Balázs)

Politikai leszámolás vagy elszámoltatás?

A lengyel belpolitikai helyzetet tovább élezte, hogy több korábbi kormányzati szereplő is célkeresztbe került. A hatósági intézkedések, személycserék és vizsgálatok célja a lengyel jobboldal szerint nem más, mint

politikai leszámolás és intézményi tisztogatás.

A feszültség az államfő és a kormány között is kiéleződött, miközben egyes ellenzéki politikusok – köztük Marcin Romanowski – ügyei szintén nemzetközi figyelmet kaptak.

Brüsszel szerepe és a kettős mérce kérdése

A lengyel fejlemények egyik legvitatottabb eleme az Európai Unió reakciója. Míg korábban a jobboldali PiS-kormánnyal szemben Brüsszel éles kritikákat fogalmazott meg, Donald Tusk színre lépésével ez megváltozott.

Brüsszelben kétféle reakció volt: a süket csend és a hangos taps. Amikor az új lengyel kormány hivatalba lépett, azonnal megindult az uniós pénzek folyósítása, miközben a későbbi jogsértéseket egyszerűen nem kommentálták

– fogalmazott Dornfeld László. A szakértő szerint ez egyértelműen kettős mércére utal:

A korábbi lengyel kormány ennek töredékéért is súlyos bírálatokat kapott. Ez világosan mutatja, hogy Brüsszel nem elvek, hanem politikai szimpátia alapján reagál.

Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk lengyel miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Brüsszelben (Fotó: AFP/John Thys)

Hasonlóan jellemezte a helyzetet Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója is:

Szelektív jogértelmezés zajlik Brüsszelben. A kötelezettségszegési eljárásokat egyfajta föderalizációs eszközként használják, sokszor olyan területeken is, amelyek nem tartoznak az Európai Bizottság hatáskörébe.

A szakértő rámutatott:

Ezeket az eszközöket elsősorban azokkal a kormányokkal szemben alkalmazzák, amelyek alternatívát kínálnak a fősodorral szemben – ilyen volt Lengyelország és Magyarország is.

A lengyel LMBT szervezetek tüntetnek az azonos neműek házasságainak elismeréséért (Fotó: AFP/Wojtek Radwanski)

A lengyel példa túlmutat önmagán

Kiszelly Zoltán szerint a lengyel folyamatok európai szinten is figyelmeztetőek: Az látszik, hogy Brüsszel elnézőbb azokkal a kormányokkal, amelyek ideológiailag közelebb állnak hozzá. Ilyenkor inkább becsukja a szemét és a jogot politikai eszközként használja.

El szerették volna kerülni a blokkoló kisebbséget, ugye ha Románia is átfordult volna 2024-ben, Magyarország, Ausztria, jövőre Franciaország és Olaszországban Meloni kormánya akár egy blokkoló kisebbség lehetett volna Brüsszel túlterjeszkedésével szemben

–hangsúlyozta Kiszelly Zoltán.

Ez egyértelmű nyomásgyakorlás a szuverenista politikát képviselő országokkal szemben

– összegezte a szakértő.

A lengyel példa így nem csupán belpolitikai kérdés, hanem európai szintű vitát is generál. A legfontosabb kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon a lengyel folyamatok és a magyar választások után kialakuló hazai helyzet egyedi esetet jelentenek, vagy egy szélesebb európai tendencia előfutárai.

Borítókép: Donald Tusk kormánya a kritikusok szerint lábbal tiporja a lengyel demokráciát (Fotó: Anadolu/AFP/Omar Marques)