Úgy vélte, az egészségügyi infrastruktúra fejlesztésére és korszerű műszerek beszerzésére az elmúlt időszakban sok százmilliárd forint jutott, de a működés finanszírozásának elégtelenségét tőkejellegű beruházásokkal nem lehet megoldani.
Az elmúlt tíz-tizenkét évet az egészségügyi közkiadások szintjének csökkenése mellett jelentős finanszírozási szerkezetátalakítás jellemezte, azonban ezek az intézkedések az ágazat helyzetét kifejezetten rontották – mondta.
Az egészségügyi közkiadások alacsony szintje nem gazdasági szükségszerűség, hanem kormányzati prioritás – fogalmazott a szakember. Rámutatott, hogy a fejlett országokban – így Magyarországon is – az életminőség érdemi javulása már nem a GDP további növelésétől várható; sok országban a társadalom nagy része igen rosszul él, kiváló GDP-alapú mutatók mellett is.
A GDP növelését előtérbe helyező politikák helyett a társadalmi elosztás igazságossága és az egyenlőtlenségek mérséklése a kulcskérdés. Az emberek életminősége, egészsége, jólléte, képességeik kiteljesítése, boldogulása nem rendelhető alá a gazdasági növekedési céloknak, miután erkölcsileg egyetlen embernek sincs joga embertársait eszközként tekinteni és kezelni – hangsúlyozta.
Gilly Gyula szerint az egészség és oktatás ügyének megfelelő színvonalú finanszírozása az ország jelenlegi gazdasági teljesítőképessége mellett elsődlegesen politikai és erkölcsi prioritások kérdése.
A szakértő szerint három fő probléma jellemzi az ágazatot. A működés alulfinanszírozottsága miatt „erkölcstelenül” alacsonyak a bérek, a juttatások köszönőviszonyban sincsenek a végzett tevékenység tényleges társadalmi hasznosságával; rendszeresen újratermelődik az éves szinten 120-150 milliárd forint körüli beszállítói tartozásállomány; a harmadik pedig a nem hatékony működés, a hozzáférési, minőségi és biztonsági problémák.
