„Ha bólogatunk, azzal nem segítünk”

Egy jól működő szervezetben nincsenek verekedések – mondta Kurucz Dániel a Fidelitas volt fővárosi elnöke, aki az ifjúsági csapatból is kilépett.

– Akkor miért szivárogtatták ki a sajtóba?

– Mi szivárogtattuk ki?

– Hát ki? Úgy tűnik, ez inkább a sértetteknek állt az érdekében. Tettek egyáltalán feljelentést?

– Nem mi szivárogtattuk ki. A sértettek pedig nem tettek feljelentést.

– Miért nem?

– Pont azért, mert nem akarták, hogy ebből balhé legyen. Egyébként történt feljelentés, egy Tényi István nevű ember részéről, aki V. kerületi tag – ezt én is a sajtóból tudtam meg.

– Tényi István a Fidesz főfeljelentője. Kit jelentett fel?

– Tudom, hogy ki ő, de életemben nem találkoztam vele. Nem tudom, hogy miért tesz feljelentést olyan ügyben, amihez semmi köze. Hogy kit jelentett fel, azt nem tudom – engem még nem kerestek meg, nagyon remélem, hogy nem is fognak. Az egész előtt teljesen értetlenül állok. A sértettek részéről tehát nem történt feljelentés, nem is terveztek ilyet, éppen azért, mert – akármennyire is felháborító ez az ügy, és még mindig bízunk benne, hogy lesznek következményei – nem gondoltuk úgy, hogy ezt a szervezeten kívül bárki mással meg kellene osztani. A kiszivárogtatást nagyon sajnálom, és azt is rossz néven veszem, hogy sokan azt mondják, ezek nyilván mi voltunk. Akik így gondolják, azok nem ismernek minket.

– A verekedés nyilván összefügg azzal, hogy korábban önnek konfliktusa volt Böröcz László Fidelitas-elnökkel, és önt felfüggesztették a budapesti elnöki székből.

– Ennek nincs köze ehhez.

– Nincs? Állítólag önt szidták, miközben őket ütötték.

– Az, hogy nekem a Lacival milyen a személyes viszonyom, az magánügy: mi régóta ismerjük egymást, jóban voltunk, nem értünk egyet feltétlenül mindenben. De nem hiszem, hogy ennek bármihez köze van. Amihez köze van, az az, hogy volt egy alapvető nézetkülönbség arról, hogy a Fidelitas miről szóljon, és milyen szerepe legyen ebben az egyetemi Hallgatói Önkormányzatnak (HÖK). Ma miről szól a HÖK? Mindenki tudja, hogy nem feltétlenül érdekképviseletről szól – pedig arra lett kitalálva –, hanem általában individualista, önmegvalósító műhely, tisztelet a kivételnek. Vannak, amik értékalapú dolgok, amivel értéket teremt az ember, és húsz-harminc év múlva is működik, büszke lehet rá és elmesélheti a gyerekeinek. Az, hogy valaki hatalmat gyakorol és machiavellista módszerekkel semmi másra nem koncentrál, mint hogy azt a hatalmat megtartsa, azzal nem mutat fel semmit, az önmagában nem politikai teljesítmény.

– Ezt csinálta Böröcz ön szerint?

– Nem értem a kérdést.

– Nem értem, hogy hol a konfliktus, várom, hogy kiderüljön.

– Hadd mondjam végig. A HÖK azért fontos állomás, mert onnan mennek át nagyon sokan különböző ifjúsági politikai szervezetekbe. Közöttük vannak olyanok, akik tényleg szeretnének segíteni a korosztályuknak, az országnak. Csak ők alul tudnak maradni egy olyan vitában, ahol a fokmérő nem a józan ész, hanem a House of Cardsból és Trónok Harcából vett módszerek, ahol nincs meg a kontroll, és az érdekvezérelt emberek gátlástalanul többségbe tudnak kerülni. Akik naiv, idealista módon szeretnének közösséget építeni, és nem csak a saját érdeküket nézik, azok kontraszelektív módon nemcsak, hogy kilépnek ebből a közösségből, hanem meg is utálják. Szóval mikor valaki kijön az egyetemről és bekerül egy, a világlátásának megfelelő politikai ifjúsági szervezetbe, akkor úgymond „útelágazáshoz” érkezik: vagy nehéz lesz, mert nem akar ezzel azonosulni és megpróbál rajta változtatni; vagy azonnal kilép; vagy nagyon is tetszik neki, mert simulékony.

– Nem tűnik annyira életszerűnek, hogy ilyen elvi kérdések miatt összeverekedjenek. Nem inkább olyan konkrétabb dolgok voltak a konfliktus hátterében, hogy Böröcz nem akart az ön kedvéért leváltani kerületi elnököket, vagy ön nem akart az egyetemeken kvótaellenes aláírásokat gyűjteni?

– Tehát ön most azt mondta, hogy senki nem csinál ideológiai alapon dolgokat.

– Nem ezt mondtam, csak hogy nem verekszik össze rajta.

– Még egyszer: a HÖK egy szocializációs kör. Aki onnan kijön, olyan viselkedésmintát sajátít el, amivel olyan lesz, amit ön most leírt – tisztelet a kivételnek, ezt szeretném hangsúlyozni. Ha ezt a réteget nem veti ki magából a közösség, az hosszú távon nem lesz jó. Nem kell ahhoz feltétlenül HÖK-ösnek lenni, hogy elsajátítsa valaki ezt a mentalitást, az is elég, ha az egyetemen a vonzáskörzetében azt érzi, hogy ez jó. A Fidelitasban is sajnos van egy ilyen: mindig is volt és mindig is lesz. Nem szabad, hogy ez az érdekalapú HÖK-ös mentalitás általánossá váljon a Fidelitasban.

– És az lett?

– Afelé mennek a dolgok. Én az ellen emeltem fel a szavamat – és egyébként nem most, hanem már jóval régebben –, hogy talán nekünk nem a hatalom megtartása a legfontosabb dolgunk.

– Milyen hatalma van a Fidelitasnak?

– Ez jogos felvetés, ezt sokan vitatták, köztük egyébként én is, mert valamennyi van, de mi is az?

– Hogy önt például felfüggesztették?

– Sok mindent máshogy csinálnék, nyilván ez volt a konfliktusnak az oka. A magam részéről sokkal idealistább ember vagyok, a vitarendezés módszerét például nem felfüggesztésekben látom, hanem a vitatkozásban. Bárcsak olyan dolgokról lehetne a Fidelitasban vitákat folytatni, amik előre visznek! De az, hogy ki milyen centralistán tudja a hatalmát erősíteni, az egy ifjúsági szervezetben nem előbbrevaló. Nekünk nem az a dolgunk, hogy ezt tanuljuk meg, hanem hogy úgy tudjuk a Fideszt segíteni, hogy olyan utánpótlást nyújtsunk nekik

– Akik ugyanolyan hataloméhesek és centralisták, mint a Fidesz?

– Nem. Akik nem szervilis módon bólogatnak, hanem hozzá tudnak adni valamit. Hozzáadott érték akkor lesz, ha okosakat tudunk mondani. Nekünk abban kell segítenünk, hogy a Fidesz megértse a 18–35 éves korosztály igényeit és problémáit. Ha bólogatunk, azzal nem segítünk.

– Tehát eddig bólogatott a Fidelitas?

– Én csak azt mondom, hogy nekünk az érdekalapú politizálásról az értékalapúra kellett volna áthelyeznünk a hangsúlyt. Konstruktívan úgy tudunk érvelni, ha meg tudjuk határozni magunkat. Mi az a generáció vagyunk, akik kicsit úgy érezzük, hogy nem értenek meg bennünket.

– És meg akarják érteni önöket?

– Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Az utóbbi időben nem sikerült jól elmondani, hogy mit akarunk.

– Miért akart akkor tavaly budapesti elnök lenni?

– A Böröcz Laci kért meg rá, és el is vállaltam. Volt egy programunk, amit fél év alatt majdnem teljes egészében sikerült is megvalósítani. Első lépésben meghatároztunk egy közös minimumot az értékeinkről, amit a velem együtt induló alelnökök is képviseltek. Ezeket pontról pontra ki is fejtettük, egyfajta nulladik kilométerkőként – ez ma az asztalfiókban pihen, sajnos nem tudott országos dokumentummá válni, amit nagyon sajnálok.

– Ez is az összetűzés oka volt?

– Egy politikai szervezetben sokféle vélemény van, nem csak az enyém. Lehet, hogy nem írtam olyan jót, nem tudom. A lényeg, hogy kiderült: a Fidelitas nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Én úgy láttam, hogy a közös munka feltételei azért nem adottak, mert bár megvalósítottunk rengeteg mindent a programomból, nem voltak velem elégedettek.

– Hogy lehet ez? Csak kellett, hogy legyen valami konkrétabb oka is! A sajtóban arról lehetett olvasni, hogy a kerületi elnökök személye volt egy vitás pont volt ön és Böröcz között.

– Erről én is olvastam, és milliószor elmondtam, hogy ez hülyeség. De még ha így is lett volna, akkor sem értem, hogy miért kell ezzel lépten-nyomon megtalálni. Én konkrétan egy embernek a személyére tettem javaslatot, de abból se lett semmi. Egyébként pedig a víziók szintjén, ha valakivel nem paszszolsz, akkor azt be kell látni. Tehát az a legszerencsésebb, ha nem vagyok tagja ennek a szervezetnek, mert nem kér belőlem. Nagyon sokan vannak a Fidelitasban, akik tényleg pusztán önszorgalomból akarnak tenni az országért. Ha azonban valaki azért lép be, hogy a saját karrierjén lendítsen, az számomra nem érték, nem politikai teljesítmény. Ha ilyet nem tudunk produkálni, akkor nincs legitimációnk. A politikai teljesítmény nem lehet egy vagy két emberé. Végső soron azért is léptem ki, mert nem tudtam azzal egyetérteni, hogy nem mindenkié az a nem létező politikai teljesítmény, amit felmutatunk.

– Szép dolgok vannak a Fidelitas alapszabályában a polgári meg a keresztény értékekről. Furcsán hat mindennek fényében a részeg verekedés egy „wellness-disznóvágáson”.

– Megvan, hogy mit mondott a GFG (G. Fodor Gábor – a szerk.) egy évvel ezelőtt a polgári Magyarországról?

– Hogy egy termék.

– Igen. Sokan vagyunk – és nem csak a Fidelitasban –, akik azért küzdünk, hogy a polgári Magyarország egy polgári Magyarország maradjon. Ez akkor fog megvalósulni, ha olyan emberek képviselik ezt a polgári Magyarországot, akik tudják, hogy az mit jelent. Nem pedig köntösként hordják, mert éppen egzisztenciális érdekük fűződik hozzá. És ez megint visszavezet a fent említett szocializációs körhöz, amit a szereplők továbbvisznek. Ha ezt a szocializációs kört nem állítod meg, akkor a politika olyan utánpótlást kap, ami nem fogja segíteni. A politika akkor működik jól, ha olyan dolgokat nem kell elmagyarázni, hogy például mi az a polgári Magyarország. Ez jelenthet az ifjúsági szervezetek szintjén identitásválságot.

– Ennek a tünete ez a verekedés?

– Hát, egy jól működő szervezetben nincsenek verekedések, az biztos.

– Az még mindig nem derült ki pontosan, hogy önt miért függesztették fel.

– Erről nem akarok beszélni, nem lenne etikus.

– A lényeg, hogy ön felhívta a figyelmet, hogy nem „HÖK-ös módon” kéne politizálni, és ez nem tetszett. Ez így korrekt?

– Nagyjából igen.

– Nem lehet, hogy csak irigy, mert nem jutott önnek például egy alpolgármesteri szék?

– Huszonhat éves vagyok, most jöttem ki az egyetemről! Miről beszélünk? Nem ilyen ember vagyok. Csalódott vagyok, tényleg idealistán álltam hozzá. Rossz, amikor egy csapatban látod azt, hogy az emberek félnek konfrontálódni, elmondani a véleményüket, mert félnek a következményektől. Akkor működik jól a rendszer, ha el tudjuk mondani a véleményünket.

– A Fidelitason belül egymásnak, vagy a Fidesznek?

– A fideszesek nagyon nyitottak ránk, sok mindenben megkérdezik a véleményünket.

– Aztán, ha úgy van, megcsinálnák az ellenkezőjét is, nem? A netadó ötletét, gondolom, nem támogatták.

– Dehogyis.

– De végül nem a Fidelitas miatt nem csinálták meg.

– A Fidesz részéről nagy igény van a gondolatainkra. De persze az, hogy magánemberként valakinek a véleményére számítanak, az kevés.