Válságban az etnikai politizálás

Lehet esély a felvidéki magyar összefogásra, de az asszimiláció behatárolja a mozgásteret.

Ravasz Ábel elmondta, az asszimiláció mértéke magas, s ennek egyik fő oka a magyarok és szlovákok közötti kicsiny társadalmi távolság (például az ortodox románokhoz, szerbekhez vagy ukránokhoz mérten). Fontos tényező még az is, hogy Szlovákia északabbi területei gazdaságilag sikeresebbek a délieknél – vagy éppen a jelenlegi Magyarországnál –, a belső migráció pedig szintén az asszimiláció irányában dolgozik. Sok tehetséges fiatal külföldre megy, esetleg Magyarországon tanul, és már nem tér vissza, tette hozzá a felvidéki elemző. Ami a szlovák pártokra való szavazást illeti, Ravasz Ábel szerint nincs szó új jelenségről, már a kezdetektől voltak magyarok, akik így tettek. Ennek fokozódása talán arra vezethető vissza, hogy a kialakult szlovákiai magyar kétpártrendszerben sokan nem találják meg a számításukat. – Aki „bakancsos” politikát akar választani, az magyar verziót Szlovákiában nem talál. Aki protestpártot szeretne választani, az sem. A sor folytatható – nyomatékosította a szakértő, aki ugyanakkor a szlovák pártok magyar jelöltjeinek nem tulajdonít nagy jelentőséget, mint mondta, ilyenek már régóta vannak, sőt többen a parlamentbe is bekerültek. Az elemző ezt normálisnak tartja, hiszen nem minden potenciális magyar politikus hisz az etnikai politizálásban.