– Az összeg ugyan laikus szemmel nagynak tűnik, ám a fogorvosoknak ebből és az ehhez jövő 500-600 ezer forintos teljesítménydíjból kell finanszírozni a fogorvos és az asszisztensnő bérét, a járulékokat, a rendelő fenntartását, a rezsit és az eszközöket is – tudtuk meg Hermann Pétertől. Szerinte ez az összeg teljes egészében elmegy a kifizetésekre, a működtetést az teszi lehetővé, amit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által nem támogatott kezelésekért a betegeknek kell fizetni. Ilyenek például a fogpótlások – koronák, hidak –, melyeket 18 és 62 év közöttieknek nem finanszíroz az OEP. Ez azonban sok esetben még így sem teszi rentábilissá a rendelő fenntartását, ezért inkább felhagynak azzal, hogy körzeti fogorvosi praxist működtessenek.
– Az 50 ezer forintos emelés arra ösztönözheti a kollégákat, hogy ne adják fel, maradjanak azokban a körzetekben, ahol most is dolgoznak, emellett reméljük, hogy ennek köszönhetően a megüresedett praxisokat is feltöltik az új orvosok. Bízunk benne, hogy ez a pénz kezdetnek elég lesz, de emellett – ahogy több alkalommal jeleztük – érdemes volna a fogorvosokra is kiterjeszteni a letelepedési támogatást – hangsúlyozta Hermann Péter. A hátrányos helyzetű térségekben dolgozó, körülbelül 680 fogorvosnak egyébként 2013-ban már megítéltek havi 100 ezer forint plusztámogatást, amely a mai napig él.
Arra a kérdésre, hogy a magyarok milyen gyakran, és még időben mennek-e el fogorvoshoz, úgy válaszolt: a Semmelweis Egyetem készített egy felmérést, amelynek eredményei elkeserítők. – Az adatok szerint a páciensek kétharmada nem jár rendszeres szűrésre, csak akkor megy fogorvosi rendelőbe, ha panasza van. A megkérdezettek 12 százaléka öt éve nem volt orvosi rendelőben. Ez azért problémás, mert sok elváltozást, például daganatos megbetegedéseket épp emiatt nem diagnosztizálnak időben – mondta Hermann Péter.
