Hátborzongatóak a magyar statisztikai adatok: 2015-ben keszthelynyi, összesen 19 279 gyermek eltűnésével kapcsolatban rendelt el nyomozást a rendőrség – ez ráadásul 6040-nel több, mint három évvel korábban, tehát a tendencia romló. Igazán vérfagyasztóvá pedig az teszi a puszta számokat, hogy a fent említett sokaságból 2850-en még jog szerint is gyermekkorúak, vagyis nem töltötték be a 14. életévüket. Azt is fontos azonban megjegyezni, hogy jó részük, konkrétan 15 861 fő szerencsésen megkerült. Ez persze a többiek szüleit, hozzátartozóit nem vigasztalja. Már ha egyáltalán vannak ilyenek, ugyanis Magyarországon az eltűnt gyerekek háromnegyedének intézetből vész nyoma.
Igazán szomorú történetek ezek, amelyek szegénységgel, erőszakkal, alkoholizmussal, droggal, prostitúcióval sújtott családokról és az ilyen környezetből menekülni vágyó fiatalokról szólnak. Ezt már Incze Zsuzsa, a Csellengők című tévéműsor korábbi szerkesztő-riportere osztotta meg az MNO-val. Úgy látja: az uniós csatlakozásnak is komoly köze van ahhoz, hogy Magyarországról évről évre egyre több gyermek tűnik el, hiszen a határok átjárhatóvá válását követően jóval könnyebbé vált az emberkereskedők dolga. A műsor 1994-es indulásakor 350 fiatalkorút és 100-130 gyermekkorút keresett a rendőrség, ezek a számok azóta tehát a negyvenötszörösükre, illetve a hússzorosukra növekedtek.
„Addig élsz!” – ez a leggyakrabban használt, azonnal halálfélelmet keltő szókapcsolat, amellyel az emberkereskedők (ahogy Incze Zsuzsa mondja: „stricik”) azokat a gyermeklányokat tartják rettegésben, akik egy jobb élet reményében menekültek a karmaik közé. A bűnözők Görögországtól Angliáig szállítják, adják-veszik a nem egyszer nevetőgörcsig bedrogozott lányokat. Világszerte évente 11,5 millió gyereklányt, illetve nőt kényszerítenek prostitúcióra, ami becslések szerint 105 milliárd dolláros biznisz. Nálunk sem ritka, hogy (akár diplomás, több nyelvvizsgával rendelkező) drogmámorból ébredő lányok találják magukat kifosztva, megalázva, gyanús, bérelt lakásokban, csak mert hittek a szép szavaknak.
A Csellengők számos olyan történetet mutatott be, amelyben az anya ment el – hátrahagyva gyermekeit –, látszólag a jobb élet reményében. Ám többször kiderült, hogy ezeket a nőket saját élettársuk közvetítette ki a futtatóknak, eladva ezzel gyermekei anyját. Volt, aki kamionos ismerőseinek kínálta fel az asszonyt, hogy külföldön tegyék őt pénzzé. Az áldozat ilyenkor hiába marcangolja magát, nem tud szabadulni. Ha már betörték, van, hogy hazaengedik a fogvatartók, például karácsonyi ajándékot is vihet a gyerekeknek, de rövid a póráz és halálos a fenyegetés: „ha nem jössz vissza, megtalálunk, és addig élsz!”
Amikor Incze Zsuzsát arról kérdezzük, számára melyik a legemlékezetesebb történet a műsor húsz évéből, habozás nélkül vágja rá: az, amikor kamerák előtt találtak meg egy 16 éves, akkor már egy éve kallódó lányt. Az anya egy jóakarójától kapott tippet, azonnal hívta a Csellengőket, menjenek vele a szomszéd faluba az egyik kocsmához. – Egy ilyen pillanatot átélni felejthetetlen élmény – mondja Zsuzsa.
Az autóban ültek forgó kamerával, amikor az anyuka egyszer csak felkiáltott:
Ott van a lányom!
A stáb azonnal kiugrott a kocsiból, berohantak a kocsmába, a lány hátrahőkölt, kővé dermedt. Ijedten meredt a mellette álló kopasz férfira, aki idegesen rántotta ki szájából a cigarettát, és kirohant a kocsmából. Az anya reszketve nézett végig a koszos, büdös kislányán, nekiszegezve a kérdést: „Egy éve kereslek, hol voltál?” A meglepettségből ocsúdó lány a kályhához ment, annak mélyéről szedte elő nejlonzacskóba csomagolt, elrejtett dolgait.
Bár ez volt húsz év alatt talán a legbravúrosabb, élőben rögzített találkozás, Zsuzsát mégis egy másik család története érintette a legérzékenyebben. Margitot hiába fenyegették, a lány nagyon elszánt volt, mindent megtett, hogy szabaduljon attól a fogvatartótól, akinek távolabbi rokonai adták el. Egy zöldségüzemben dolgozott, ahol az unokatestvére környékezte meg azzal, hogy majd szerez neki jobb munkát. Lakással, jóléttel hitegette, és azzal, hogy nem kell tovább „ebben a koszfészekben” maradnia, mígnem az akkor 19 éves nő végül beadta a derekát. Ezek után egy budapesti panzióba vitték, megerőszakolták, majd eladták egy fővárosi bűnözőnek. A lánynak később valahogy sikerült elérnie, hogy futtatója jelenlétében találkozzon édesapjával, aki azonnal látta, hogy óriási a baj, végső elkeseredésében kereste meg a televíziót.
– Soha nem felejtem el, amikor Tibor kérésére megérkeztünk a gyönyörűen rendben tartott faluba. Gondozott porta, tiszteletünkre újonnan festett, sarkáig kitárt kapu fogadta a stábot. Az udvaron hófehér terítővel letakart asztalon gyertya pislákolt, olyan volt, mint egy oltár, amit körülült a család – emlékszik vissza Zsuzsa. Elmondása szerint az apa felállt, és mintha imát mondana, a kamerán keresztül fohászkodott, könyörgött lánya fogvatartójához, hogy engedje szabadon gyermekét.
Szakítópróba című, második könyvében a Csellengőket „többnyire drámai élethelyzeteket felvonultató humán szolgálatnak” nevezi Incze Zsuzsa, aki szerint a műsor a nyilvánosság erejét felhasználva hitet, erőt és utolsó mentsvárat próbált adni nemcsak az eltűnt szeretteiket keresőknek, hanem azoknak is, akik eltévedtek a világban. Épp ezért olyan nehéz megemésztenie a mai napig, hogy ezt a „vérbeli közszolgálati műsorfolyamot” anyagi okokra hivatkozva megszüntették.
Május 25-én van az eltűnt gyermekek világnapja, ehhez kapcsolódóan vasárnap hatodik alkalommal rendezik meg az Ezer Lámpás Éjszakája programsorozatot. A kampányban 13 város vesz részt, minden helyszínen jótékonysági koncertekkel, családi és gyerekprogramokkal, valamint bűnmegelőzési tanácsadással hívják fel a figyelmet a csellengés veszélyeire.
A vasárnapi programokon több mint hatvan együttes és énekes vállal szerepet, a társadalmi célú rendezvényen többek közt olyan fellépők állnak majd színpadra, mint Curtis, Radics Gigi, a Holdviola, Nagy Feró és a Beatrice, a Sugarloaf, a Ladánybene 27, a Belmondo, ByeAlex és a Slepp. Az eseményen 12 ezer világító lufit engednek a magasba, így szeretnék jelezni, hogy minden gyereket hazavárnak.
