Holchacker Péter közölte, a kórházi tartozás összege havonta 3-4 milliárd forinttal nő, így az év végére elérheti a 60-70 milliárdot. Az újra megjelenő eladósodásra magyarázat az is – mondta –, hogy a homogén betegségcsoportok (hbcs) reálértéke 2007-hez képest csaknem egyharmadával csökkent.
Ugyanakkor elismerik, hogy jelentős többletforrást sikerült az egészségügynek kiharcolnia a 2017-es költségvetésben, és folyamatosan nőtt 2007 óta mind a gyógyító-megelőzői, mind az összevont szakellátási kassza. A kassza struktúrája azonban átalakult – tette hozzá –, dologi költségekre arányaiban kevesebb jut, mint nyolc éve, így a büdzsé összegének növekedése ellenére ma kevesebb fordítható a kórházakban a működésre, a dologi kiadásokra.
Holchacker Péter úgy fogalmazott, az elmúlt évek tapasztalatai szerint nehéz azt az „intelmet” elfogadni, hogy gazdálkodjanak még ügyesebben a kórházak. Mint mondta, lehet javítani a gazdálkodáson, de ekkora mértékű hiányt nem az „ügyetlen kórházi menedzsment és a gonosz beszállítók” hoznak össze, hanem az egyenes következménye a makrogazdasági adatoknak.
Az ETOSZ szerint a megoldás az lenne, ha 2020–21-ig évenként öt százalékkal több forrás jutna az egészségbiztosítási alapba. Addig is, amíg nem érkezik meg a szükséges forrás az egészségügyi költségvetésbe, az egyesület támogatásával hazai pénzintézetek kialakítottak egy olyan finanszírozási konstrukciót, amely minden érintett fél számára előnyös, és csökkenti a késedelmes fizetésekből adódó felesleges feszültségeket – jelezte.
Az igazgató kitért az amortizáció miatti pótlás évek óta megoldatlan kérdésére is, ez szintén hiányzik a rendszerből. Az egyesület úgy gondolja, mivel az egészségügyi szolgáltatók nagy része négy éve állami fenntartásban működik, időszerű lenne végre felülvizsgálni az amortizáció elszámolhatóságát.
