Bizonyára mindannyian láttunk már olyan fényképeket, amelyeken talpig védőfelszerelésbe öltözött méhészek méztől súlyos kaptárak előtt állva kezükben füstölővel dolgoznak a forgalmas nagyváros felhőkarcolóinak árnyékában. Az ezredforduló környékén olyan nagyvárosok háztetőin jelentek meg a kaptárak, mint New York, Toronto vagy Párizs, de Bécsben az operaház, Berlinben pedig a Hotel Intercontinental tetején is működik városi méhészet. A tevékenységnek Amerikában is van hagyománya: Barack Obama például a Fehér Ház kertjében álló kaptárak dolgozóinak köszönheti a minden reggel az asztalára kerülő mézet. Az elnök ezzel is a fenntartható élővilág fontosságára szeretné felhívni a figyelmet.
Bár Magyarországon nem kell nagyítóval keresni a méhészeket a városokban sem – az Országos Méhészeti Egyesület (OMME) adatai szerint néhány százan is vannak – a külföldi mintákra épülő igazi városi, úgynevezett „betonméhészet” nem túl gyakori jelenség hazánkban – mondta az MNO-nak Tornyossy Csaba okleveles méhész. Annak ellenére sem láthatunk a főváros flaszterén kaptárakat, hogy pár évvel ezelőtt népszerű kezdeményezés is indult a városi méhészet népszerűsítésére. Még 2013-ban a német finger csoport művészei Budapesten, a Műcsarnok kertjében alakítottak ki méhészetet. A pár hónapos projekthez – melyben egyébként szakértőként Tornyossy Csaba is részt vett – bárki csatlakozhatott, közel 50-en sajátították el a méhészkedés alapjait.
Az aszfaltméhészet tehát nem az érdeklődés hiányában nem tud meghonosodni itthon, ennek inkább a vitatható jogszabályi környezet a fő oka. Magyarországon a méhtartás szabályait egy ősrégi, egészen pontosan 1969-es minisztériumi rendelet rögzíti. Ennek első, konkrétumokat igencsak nélkülöző paragrafusa kimondja, hogy „a méhészkedést a vonatkozó külön (állat-egészségügyi, növényvédelmi stb.) jogszabályok megtartásával – erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorolhatja. Háztömbök területén méhészetet létesíteni és fenntartani nem szabad”. A jogszabály azt is rögzíti, hogy úttól tíz méterre, szomszéd kertjétől négy méterre, háztömböktől pedig kétszáz méterre lehet csupán méheket elhelyezni. A jogszabály ugyan nem tér ki a háztömb fogalmára, de egy esetleges per alkalmával nem ad elég hivatkozási alapot a méhésznek. Az önkormányzat pedig birtokháborításra hivatkozva akár kötelezheti is a méhészt méhei elszállítására. Az ilyen perlekedések száma – Bross Péter, az OMME elnöke szerint – elenyésző, és az okok a tapasztalatok szerint nem is feltétlen a méhészkedésre, hanem a két fél közötti egyébként is haragos viszonyra vezethetők vissza. A méhtartáshoz egyébként nem kell az önkormányzattól engedély, de a tevékenységet szükséges bejelenteni.
Magyarország a méhsűrűséget illetőn világnagyhatalomnak számít, egymillió-kétszázezer méhcsalád jut ugyanis a 93 ezer négyzetkilométerre. A méhek többsége hazánkban mezőgazdasági területeken, erdők szélén és tanyákon zsúfoltan él, egymás elől szívják el a nektárt, miközben kiaknázatlanul maradnak a nagyvárosok igencsak jól fásított (hárs, akác, csörgőfa, japánakác) közparkjai. Ráadásul ezeket a parkokat intenzíven locsolják, így míg más területeken az aszály miatt nem tudnak nektárt gyűjteni a méhek, addig ezt a városok fáiról vígan megtehetik. 2013-as műcsarnoki projekt alkalmával például a Városliget japánakác fáiról méhcsaládonként húsz kilogramm mézet gyűjtöttek a méhek, ami kiemelkedőnek számít az egyébként aszályos időszakban – magyarázta Tornyossy.
A városi méhészkedés elterjedését segítheti, hogy a hazánkban tartott, úgynevezett krajnai típusú méheknek különösen szelíd természete van. Mivel csak legvégső esetben támadnak, ez a fajta nagyon is alkalmas városi tartásra. A méhészt is csak akkor szúrja meg, ha például a védőruha közé szorulva veszélyben érzi magát – mondja Bross Péter. Ezenkívül a nagyvárosokban kevésbé veszélyeztetik a méheket a különböző kemikáliák, maximum szúnyogirtásra használt szerekkel találkozhatnak. A metropoliszokra nem jellemző a monokultúra sem, vagyis több fajta mézelő növénnyel találkozhatnak a méhek, ami különleges fajta mézek termelésére ad lehetőséget. Külföldön ez is az egyik oka a nagyvárosi méhészkedés elterjedésének: éttermek, szállodák, divatos gasztro-vállakozások saját mézet termelnek ínyencek számára. Erre vidéken, ahol a biológiai sokféleség eltűnőben van, nem igazán van lehetőség. A méheknek gyakorlatilag akác-, vaddohány-, napraforgónektár gyűjtésére van lehetőségük.
Azért mindenki ne adja a fejét azonnal méhészkedésre a kilencedik emeleti panelban: az esetleges szakképzetlenség veszélyforrás is lehet. A fel nem ismert méhbetegségek és az elhanyagolt méhcsaládok ugyanis tragikus következményekkel járhatnak a méztermelést profi szinten űzők számára is. Az úgynevezett költésrothadás például nemcsak egy komplett méhállomány legyilkolására kényszeríti, de akár évekre le is nullázhatja a méhészt. A szakma egyébként nagyfokú szakképzettséget igényel, amely nem merülhet ki egy tanfolyam elvégzésében, szükség van gyakorlatra is. Mint azt a szakértő kifejtette, a tanulónak egy évet kell dolgoznia szakképzett méhész mellett.
