A hospice-ellátás szükségessége nehezen feldolgozható esemény egy család életében, célja ugyanis már nem a gyógyítás, hanem a szeretett hozzátartozó fájdalmának enyhítése, életminőségének javítása és méltóságának megőrzése élete utolsó időszakában. Ezekben a hetekben a betegnek és a családnak is szüksége van a segítségre, támogatásra. Magyarországon azonban mindössze kétszáz ágy áll rendelkezésre hospice-palliatív – tüneti kezelést nyújtó – ellátásra, amelyet főként végstádiumban lévő rákos betegek vesznek igénybe életük utolsó heteiben.
Ez a szám azért is megdöbbentően kicsi, mert az országban 32 ezer rákbeteg hal meg egyetlen évben, közülük azonban csupán 6-7 ezren részesülnek hospice-ellátásban.
– A kérdés az: mi van a többi 25 ezer emberrel, ők hol és milyen körülmények között végzik be az életüket? Szomorú tény ugyanis, ha ezek a betegek krónikus osztályokra kerülnek, ott sem a megfelelő fájdalomcsillapítást, sem a komplex ellátást nem kapják meg, de a betegek pszichológiai vezetése, segítése sem valósul meg – mondta Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos igazgatója. Hozzátette: a hospice-ellátás során az érintettek kiemelkedő szintű figyelemben részesülnek, hiszen itt tíz betegre jut két nővér, és állandó az orvosi és pszichológiai ellátás, a fájdalomcsillapítás is.
Szerinte fontos volna, hogy azok, akiknél nem jöhet szóba az otthoni ápolás, egy ilyen ágyon fejezhessék be az életüket.
A szakértő hangsúlyozta azt is, a WHO ajánlása szerint az országban legalább 500 hospice-ágynak kellene lennie, ám a fekvőbeteg-ellátás alulfinanszírozottsága miatt a kórházigazgatók és a menedzsment nem nyitnak újabb, 10-20 ággyal rendelkező osztályt, mert nem vállalják azt az anyagi veszteséget, amivel ez járna. Muszbek Katalin szerint ugyanis általában a valós költségek csupán felét fedezi az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a másik felét a kórháznak kell biztosítani. – Egy betegágy esetében az egynapos ellátásért 9000 forintot fizet a társadalombiztosítás, és a költség ennek a kétszerese – mondta.