Kódolva van a rosszkedv az oktatási rendszerben

Az agresszív viselkedés legjobb ellenszere a jó tanár-diák kapcsolat lehetne egy tanulmány szerint.

Ha a tanár megkeresné azt, amiben a diák tényleg ügyes, a sikerélmény kihatna a tanítvány életének más területeire is.

Az MNO kérdésére a szakértő elmondta, előfordul, hogy kifejezetten azért fordulnak hozzá segítségért a diákok, mert valamelyik tanárral szemben negatív dolgot éltek meg. Szerinte azonban ez természetes, hiszen a különböző személyiségek ütközhetnek, van olyan tanár, akit az egyik diák fantasztikusnak, míg egy másik kibírhatatlannak tart. E problémák forrását sokszor nem is a pedagógusban, hanem feljebb, rendszerszinten kell keresni.

Praxisa során az általunk kérdezett iskolapszichológus az erőszakos viselkedés különféle megnyilvánulási formái közül a tanárokkal szembeni, verbális agresszióval találkozott leggyakrabban. A jelenség pszichológiai tényezőinek vizsgálatakor szerinte nem lehet eltekinteni az elsődleges szocializáció színterétől, a családtól. Sokszor azonban a csoportnyomás vezet tolerálhatatlan viselkedéshez – vagyis a nebulók követik a rossz példát, mert úgy érzik, így van esélyük a brancshoz tartozni.

További konfliktusokat generál, hogy az adminisztratív terhei alatt roskadozó, hullafáradt, sokszor ideges pedagógus hajlamossá válik rossz megoldásokhoz nyúlni, amilyenek például az autoriter megnyilvánulások – ezt már Nagy Erzsébet, a pécsi Apáczai Nevelési Központ 2. Számú Általános Iskola tanára, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) pécsi ügyvivője mondja.

Nehezíti a helyzetet, hogy a 80-as években még megkérdőjelezhetetlen tanári tekintély a rendszerváltás körül elolvadt, amiben (persze a tanárok mellett) a politikának és a szülőknek is szerepe volt. Ezek össze is kapcsolódnak: a család-pedagógus viszony nagymértékben függ a kormányok hozzáállásától. Ha a hatalom folyamatosan azt kommunikálja, hogy az iskolákban elavult módszerekkel dolgoznak, vagy más miatt kell rákoppintani az oktatási szakemberek orrára, nem lehet csodálkozni a szélesebb körű bizalomvesztésen – vélte Nagy.

Mindennapos, hogy a pedagógusnak meg kell küzdenie a jogaiért, úgy hogy közben a közösségi oldalakon az ellene összefogó antiszociális magatartást mutató diákjaival szemben gyakran eszköztelennek érzi magát.

A fásult tanárok tehát nem foglalkoznak megfelelően a gyerekekkel, akik emiatt pimasszá válnak, sok esetben pedig a szülők sem rendszabályozzák meg őket, és még a pedagógusokat fenyegetik. Az iskolák kezében pedig kevés fegyelmezési eszköz van (tegyük hozzá: ez valószínűleg így is van jól). Nagyon súlyos kötelezettségszegés esetén kezdeményezni lehet ugyan a diák áthelyezését más iskolába, de amikor ez nem indokolt, nem nagyon tud olyan retorzióval élni a pedagógus, amit a szülő és a diák is komolyan venne.