Skandináv válasz az ukrán menekültválságra

Példátlan gyorsasággal és egységesen reagáltak a skandináv országok az ukrajnai háború menekülthullámára – állapítja meg Kovács Emese, a Migrációkutató Intézet elemzője. A Szolidaritás korlátok között című tanulmány szerzője a Magyar Nemzetnek adott interjúban hangsúlyozta: a fogadó országokban ideiglenes státuszt kaptak az ukrán menekültek, ám a hosszú távú letelepedéshez vezető úton számos akadállyal kell szembenézniük.

Ukrán menekültek Fotó: PATRICK T. FALLON Forrás: AFP

Példátlan gyorsasággal és egységes szolidaritással reagáltak a skandináv országok a 2022-ben kirobbant ukrajnai háború menekülthullámára – állapítja meg Kovács Emese, a Migrációkutató Intézet elemzője. A Szolidaritás korlátok között: skandináv válaszok az ukrán válságra című tanulmányában azt vizsgálja, hogyan alakította Svédország, Norvégia és Dánia a kollektív védelemhez való hozzáférést, az elhelyezési és integrációs mechanizmusokat, valamint az ezekhez kapcsolódó támogatási rendszereket.

16 éves ukrán menekült (Fotó: AFP/MIGUEL MEDINA)

Bár a három ország menekültpolitikája eltérő történeti alapokon nyugszik, a mostani helyzetben közös bennük, hogy ideiglenes jogi és szociális megoldásokkal reagálnak a menekültek helyzetére. 

Az intézményi válaszok nem nyújtanak hosszú távú perspektívát az ukrán menekülteknek, akiknek többsége – a kutatás szerint – már nem tervezi, hogy visszatér hazájába a háború lezárulta után sem.

A tanulmány fontos eleme, hogy a menekültek szubjektív tapasztalatait is elemzi. Egy több ezer fő részvételével végzett kérdőíves felmérés alapján Kovács Emese bemutatja, hogyan értékelik az ukránok a skandináv országok által nyújtott támogatásokat, milyen mértékben férnek hozzá a közszolgáltatásokhoz, és hogyan képzelik el jövőjüket.

Az empirikus adatok alapján a kutató arra a következtetésre jut, hogy az ukrán menekültek egyre nagyobb része hosszú távú letelepedésben gondolkodik, ám a fogadó országok ehhez nem biztosítanak megfelelő intézményi kereteket. 

A kollektív ideiglenes védelem logikája ugyanis azt feltételezi, hogy a menekültek egy napon visszatérnek hazájukba – ez az elképzelés viszont egyre kevésbé felel meg a valóságnak.

A tanulmány szerint az ukrán menekültek hosszú távú integrációja strukturális akadályokba ütközik. Bár egyes országokban van lehetőség munkavállalásra vagy alapszintű szolgáltatások igénybevételére, ezek nem egyenértékűek a hosszú távú tartózkodási engedélyt biztosító rendszerekkel. A fogadó államok ráadásul nem biztosítanak elegendő támogatást az integrációhoz szükséges feltételekhez, például nyelvtanuláshoz vagy társadalmi beilleszkedést segítő programokhoz.

Kovács Emese szerint a döntéshozók egyik legfontosabb feladata, hogy a jövőben egyensúlyt teremtsenek Ukrajna, a fogadó országok és a menekültek érdekei között. A hosszú távú megoldás nem lehet kizárólag a hazatérésre építő narratíva – hangsúlyozza –, hanem olyan sokszínű lehetőségrendszerre van szükség, amely egyaránt támogatja a visszatérést, a tartós letelepedést és akár harmadik országban történő újrakezdést is.

A gyors reakció okai:

A 2022-ben kitört háború nyomán Európa példátlan gyorsasággal nyújtott menedéket az Ukrajnából menekülőknek – a skandináv országok, vagyis Svédország, Norvégia és Dánia különösen gyors és egységes választ adtak. Ennek hátteréről és az ukrán menekültek helyzetéről beszélt lapunknak Kovács Emese, a Migrációkutató Intézet munkatársa.

Kulturális közelség és uniós jogi háttér

Ez nemcsak a skandináv országokra, hanem Európa egészére igaz: gyorsan alkalmazták az uniós irányelvet, amely kollektív ideiglenes védelmet biztosít az ukrán menekülteknek. A dánok például kiemelték, hogy Ukrajna földrajzilag és kulturálisan is közelebb áll hozzájuk, mint más korábbi konfliktuszónákból érkezők. Emellett az ukránok vízummentesen utazhatnak, és az EU-val kötött megállapodásuk alapján munkát is vállalhatnak – tehát a skandináv országokban mintha egy kívánatos bevándorlócsoportként tekintenének rájuk

– magyarázta a kutató.

Ideiglenes védelem: gyors, de bizonytalan

A gyors elismerési folyamat azonban nem jár valódi hosszú távú kilátásokkal. 

Az ukrán menekültek ideiglenes védelmi státuszban részesülnek, amelyet az EU 2022 óta többször meghosszabbított, jelenleg 2027 márciusáig. Ez az idő azonban nem számít bele az állandó letelepedéshez szükséges tartózkodási időbe.

– mondta Kovács Emese. Szerinte ez a gyakorlat azt az alapvető feltételezést tükrözi, hogy az ukránok előbb-utóbb hazatérnek. – „A rendszer nem arra épül, hogy maradjanak.”

Korlátozott integrációs eszközök

A kutató szerint a fogadó országok integrációs politikája is tükrözi az ideiglenesség logikáját. 

Svédországban például kezdetben nem is biztosítottak nyelvtanfolyamokat, Norvégiában rövidebb és korlátozottabb az ukránok számára az integrációs programokhoz való hozzáférés. Dánia esetében inkább a munkaerőpiaci bevonás a cél, nem a hosszú távú letelepedés elősegítése

– hangsúlyozta. Mint mondta: „az a feltételezés, hogy ha véget ér a háború, olyan mértékű tőkebeáramlás indul majd Ukrajnába, hogy a menekültek önként visszatérnek. De ez egyre kevésbé tűnik reálisnak.”

A menekültek másként gondolkodnak

Az elemzésében is feldolgozott kutatások szerint az ukrán menekültek egyre nagyobb része nem tervezi a hazatérést. – „Az interjúk alapján sokan jobban bíznak a skandináv országok politikai vezetésében, mint az ukrán kormányban. Egyre kevésbé látják reálisnak, hogy visszaköltözzenek” – mondta Kovács Emese.

A letelepedés akadályai: lakhatás, nyelvismeret, munka

A hosszabb távú letelepedés viszont komoly akadályokba ütközik. 

Kezdetben például a svédeknél nem tudtak bekerülni a lakcímnyilvántartásba, így nem fértek hozzá teljes körű egészségügyi szolgáltatásokhoz. Csak alapszintű ellátást kaptak, és minimális napi támogatást. Emiatt sokan el is hagyták Svédországot, és más országba költöztek tovább

– emlékeztetett.

Koppenhágában jelenleg már hotelekben szállásolják el a menekülteket, mert az önkormányzat nem tud megfelelő lakásokat biztosítani. – „A polgármester szerint hosszú távon is erre kényszerülhetnek, mert nincs lakhatási kapacitás” – tette hozzá a kutató. A nyelvtudás hiánya, a munkapiaci elvárások és a magas megélhetési költségek szintén nehezítik a beilleszkedést.

Tanulságok Magyarország számára

Kovács Emese szerint a kelet-közép-európai országok más kihívásokkal szembesülnek, de érdemes figyelni a skandináv tapasztalatokra.  

Magyarországra érkeztek először az ukrán menekültek, de a skandináv országok vonzereje – a magasabb életszínvonal és jóléti szolgáltatások miatt – hamar másodlagos célponttá tette őket. A munkaerőpiacra azonban Magyarországon könnyebb belépni, mint Skandináviában, ahol sokszor csak nagyon produktív munkavégzés mellett tudják fenntartani a jóléti rendszert

– mondta.

Véleménye szerint az ukrán menekültválság kezelésének egyik legfőbb tanulsága az, hogy nem elegendő csak a hazatérésre építeni. „Sokszínű lehetőségrendszerre van szükség, amely egyszerre teszi lehetővé a visszatérést, a hosszú távú letelepedést és akár a harmadik országban történő újrakezdést is.”

Borítókép: Ukrán menekültek (Fotó: AFP)