Velkey György kitért arra is, hogy az előző évtizedben elvégzett egyik kutatás szerint azokban az országokban, ahol nagy az esélyegyenlőtlenség az egészségügyben, rövidebb a várható élettartam, és nagyobb a csecsemőhalálozás. És ez nemcsak a társadalom veszteseire, hanem a nyertesekre is igaz. Vagyis két azonos GDP-jű ország közül az igazságtalanabb társadalomban rosszabbak az élet esélyei. Ebből pedig az következik, hogy érdemes „közelebb hozni egymáshoz az embereket” az egészségügyi javak megszerzésében. Úgy tűnik tehát, hogy a „racionális adatok is etikus irányba terelnek” – fogalmazott.
Ürge-Vorsatz Diána fizikus, az ENSZ Nobel-békedíjjal kitüntetett Éghajlat-változási Kormányközi Testületének klímakutatója szerint a mai világ krízise abból ered, hogy „sokkal tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér”. Ráadásul nemcsak a környezetünket zsákmányoljuk ki folyamatosan, hanem a saját testünket is, amikor többet dolgozunk, hogy többet költhessünk. Ugyanakkor mivel „mi hoztuk magunkat ebbe a helyzetbe, ki is tudjuk magunkat vezetni” a krízisből.
Hozzátette: minden pillanatban dönthetünk, és minden döntésünk számít, a legegyszerűbb is, mint amikor például a gyaloglást választjuk a lift helyett.
A klímakutató arról is beszélt, szerinte nem az önkorlátozás, a fogyasztás visszaszorítása az igazi megoldás, hanem az emberi boldogság átértelmezése. Meg kell tanulni, hogy a boldogság nem pénzért megszerezhető dolog. Kutatások igazolták – tette hozzá –, hogy az ember közérzetét emberi kapcsolatai, a közösségért végzett munkája pozitívan befolyásolják. Az egyes ember jólléte pedig az egész társadalomra kihat.
