A Mit tehet egy ember? címmel a társadalmi felelősségvállalásról, az igazságosabb gazdaságról és a teremtésvédelemről rendezett kerekasztal-beszélgetésen a bíboros hangsúlyozta: a társadalom, amely kizárólag munkaerőként tekint az emberre, értéknek tartja a munkaerő mobilitását. Csakhogy ezzel semmibe veszi az ember méltóságát, hiszen időről időre kiszakítja őt társadalmi kapcsolataiból, sokszor a családjából is.
Erdő Péter hozzátette: az ember titok, és kívülről senki nem mondhatja meg neki, hogy mire van szüksége. „Az emberi méltóság iránti tisztelet megköveteli, hagyjuk, hogy ő maga keresse személyes boldogságát” – fogalmazott.
A bíboros arról is beszélt, hogy a mai embert megbénítja a világ bonyolultsága. A természet-, a gazdaság- és a társadalomtudományok olyan sok tényezőt mutatnak be, és ezt a politikusok, továbbá „a különböző érdekektől vezérelt társadalmi aktivisták annyiféle tanulságra futtatják ki”, hogy az ember már végképp nem tudja, mivel szennyezi jobban a környezetet, így jóformán bizalmi alapon kényszerül dönteni.
Ráadásul – mutatott rá a bíboros – az információnövekedéssel egy időben nem nőtt, hanem csökkent az ember képessége, hogy rendet teremtsen az információk között.
„Kezdjük lebecsülni a kategóriákat és a logikus gondolkodást”, pedig az segítette az embert, hogy a „tudatosan megragadott valóság alapján hozzon szabad és felelős döntéseket”. Ha viszont az ember nem tudja megragadni a valóságot, akkor szabadon választani is képtelen – tette hozzá Erdő Péter.
Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója arról beszélt, az egészségügy alapkonfliktusa jelenleg az, hogy a technológiai, tudományos fejlődés – amely létrehozta egyebek mellett a szervátültetést – csodálatos távlatot nyit az emberek gyógyításában, csakhogy a létrehozott új eljárások megfizethetetlenek.
Ráadásul ez a folyamat olyan társadalomban történik, ahol nagyon erős a „halhatatlanság illúziója”. Az orvostudomány azonban képtelen megfelelni az elvárásnak, hogy halhatatlanná tegye az embereket, ezért örökké vesztes lesz – mutatott rá.
Velkey György kitért arra is, hogy az előző évtizedben elvégzett egyik kutatás szerint azokban az országokban, ahol nagy az esélyegyenlőtlenség az egészségügyben, rövidebb a várható élettartam, és nagyobb a csecsemőhalálozás. És ez nemcsak a társadalom veszteseire, hanem a nyertesekre is igaz. Vagyis két azonos GDP-jű ország közül az igazságtalanabb társadalomban rosszabbak az élet esélyei. Ebből pedig az következik, hogy érdemes „közelebb hozni egymáshoz az embereket” az egészségügyi javak megszerzésében. Úgy tűnik tehát, hogy a „racionális adatok is etikus irányba terelnek” – fogalmazott.
Ürge-Vorsatz Diána fizikus, az ENSZ Nobel-békedíjjal kitüntetett Éghajlat-változási Kormányközi Testületének klímakutatója szerint a mai világ krízise abból ered, hogy „sokkal tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér”. Ráadásul nemcsak a környezetünket zsákmányoljuk ki folyamatosan, hanem a saját testünket is, amikor többet dolgozunk, hogy többet költhessünk. Ugyanakkor mivel „mi hoztuk magunkat ebbe a helyzetbe, ki is tudjuk magunkat vezetni” a krízisből.
Hozzátette: minden pillanatban dönthetünk, és minden döntésünk számít, a legegyszerűbb is, mint amikor például a gyaloglást választjuk a lift helyett.
A klímakutató arról is beszélt, szerinte nem az önkorlátozás, a fogyasztás visszaszorítása az igazi megoldás, hanem az emberi boldogság átértelmezése. Meg kell tanulni, hogy a boldogság nem pénzért megszerezhető dolog. Kutatások igazolták – tette hozzá –, hogy az ember közérzetét emberi kapcsolatai, a közösségért végzett munkája pozitívan befolyásolják. Az egyes ember jólléte pedig az egész társadalomra kihat.
