Tavaly közel 2,4 millió beteget bocsátottak el a kórházak az osztályaikról, közülük valamivel több mint kétmillió pácienst engedtek haza, 231 ezer ember került át más osztályra, és 83 ezer beteg vesztette életét. Mindeközben azonban egynapos ellátás keretein belül mindössze 249 ezer embert kezeltek – derül ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) legfrissebb adataiból. A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint azonban jóval többször lehetne a műtét után néhány órával otthonába engedni a beteget. A mutatók szerint ilyen tekintetben a legjobbak között szerepel a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky-kórház, ahol tavaly több mint 32 ezer beteget bocsátottak el az osztályokról, és mindeközben csaknem hatezer egynapos ellátási esetet listáztak, vagyis az összes páciens 15 százaléka még aznap hazamehetett a beavatkozás után.
Bodnár Attila, a kórház főigazgatója arról beszélt a Magyar Nemzetnek, az egynapos sebészet régóta napirenden lévő kérdés, ez ugyanis kényelmesebb a betegeknek és költséghatékonyabb megoldás is. Szóba kerülhet sérv-, szürkehályog-, szemhéj- vagy bizonyos urológiai és plasztikai sebészeti műtéteknél is.
A főigazgató szerint nagy változást hozhat az alkalmazás gyakoriságában, hogy egy idei rendelet szerint az egynapos sebészeti műtéteket már az értékükön finanszírozzák, vagyis ugyanakkora összeget kap a műtétre a kórház az OEP-től, ha bent tartja a beteget, mint ha hazaengedné. Korábban ez nem volt így, ezért valóban anyagi érdekük fűződött az intézményeknek ahhoz, hogy bent tartsák pácienseiket. A mostani változás azonban arra ösztönözheti az intézményeket, hogy több egynapos sebészeti beavatkozást vállaljanak, ezzel pedig egy nagyobb intézmény akár több tíz millió forintot is spórolhat évente.
Szakmai körökben ismeretes, hogy sok kórházvezető szerint csökkenhet az intézményük finanszírozása, ha nincsenek megfelelően kihasználva a rendelkezésre álló ágyak. Bodnár Attila szerint ennek is szerepe lehet abban, hogy inkább befektetik a betegeket. Emellett a hálapénz is érv, ha ugyanis benntartják a pácienst, a hozzátartozók hajlamosabbak többet fizetni az orvosnak. A hálapénz szerinte a többi között ezért is káros, hiszen rossz irányba befolyásolja a viszonyokat.
A szakember kitért arra is: mindezek mellett attól is függ, végül befektetik-e a beteget vagy sem, hogy milyen az illető szociális helyzete. Lényeges kérdés, hogy van-e olyan hozzátartozó, aki a beavatkozás másnapján vissza tudja vinni kontrollra, mennyire nehéz a közlekedés a lakhelye és a kórház között, és megfelelő körülmények között tud-e pihenni az otthonában. – Egy szürkehályog-műtétet elvégezhetnek egynapos sebészet keretein belül, de ha nincs senki, aki másnap reggel be tudná vinni a kórházba a beteget kontrollra, akkor bent tartják egy éjszakára. A vidéki kórházak esetében nagyobb az esély erre, ott ugyanis a kórháztól távolabbi falvakból nehezebb lehet a közlekedés – fejtette ki Bodnár Attila.
Kincses Gyula egykori szakállamtitkár, egészségügyi szakértő úgy véli, a hálapénz mellett a kórházi osztályok „védelme” okozza, hogy alacsony az egynapos sebészetek száma. – Ha kiderül, hogy bizonyos esetekben egynapos ellátás keretein belül is gyógyíthatók a betegek, az rávilágíthat arra, hogy nincs szükség bizonyos osztályokra, ezzel együtt pedig jelentősen csökkenne a főorvosok presztízse is. A kórház az ágyvesztést nagyon súlyos csapásként éli meg, félnek attól, hogy emiatt akár be is zárhatják az intézményt – fejtette ki Kincses Gyula.
Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettese kérdésünkre elmondta, a kórházigazgatók egy része szerint az ágykihasználtság összefügghet azzal, hogy mekkora a számukra megítélt teljesítményvolumen-korlát (az OEP által havonta finanszírozott beavatkozások maximális száma egy osztályon), ezért előfordulhat, hogy benn tartanak olyan betegeket, akiket egynapos sebészet keretein belül is meg lehetne operálni. Hangsúlyozta, ezeknél a beavatkozásoknál vannak technikai előírások is, amelyeknek meg kell felelni, mint például az elkülönített műtő, de az igazgatóknak nincs pénzük vagy energiájuk arra, hogy megszervezzék az ellátást. Sinkó Eszter sem hagyta figyelmen kívül a paraszolvencia kérdését, hiszen az orvosok szerinte is úgy okoskodnak, hogy arányosan nagyobb lehet a hálapénz, ha több napig fekszik a kórházban a beteg.
Az összes beavatkozást tekintve a szakértő úgy véli, hazánkban a műtéteknek körülbelül 15-20 százalékát végzik egynapos sebészet keretein belül. Kitért arra is, a kórházakban előfordul, hogy bár valójában hazaengedik a pácienst, papíron még napokig a kórház betegeként tartják számon. Ennek oka, hogy az igazgatók attól félnek, a felesleges ágyakat leépítik, azaz csonkul az elérhető kapacitások mennyisége, ami orvosvesztéssel járhat.
Sinkó Eszter kiemelte, a szociális helyzet is szerepet játszik abban, hazaengednek-e valakit vagy sem. – Kórházvezetők hívták fel a figyelmet arra, hogy a győri kórházban sokkal rövidebb az átlagos ápolási idő, mint a miskolci megyei kórház esetében. Ennek az az oka, hogy Miskolcon és környékén általában rosszabb a betegek szociális helyzete, és a közlekedés is nehézkesebb. Kevesebb embernek van autója, így rizikósabb elengedni a betegeket – mondta Sinkó Eszter. Ugyanakkor hangsúlyozta: ki kellene törölni a már említett rossz beidegződéseket a főigazgatók fejéből.
