Az orosz hatalom tanult a múlt hibáiból, és mindent megtett azért, nehogy megismétlődjenek az öt évvel ezelőtti tiltakozások, valamint a választások ne destabilizálják, hanem erősítsék a rendszert. Ennek érdekében hozták előre a szokásos decemberről az „indián nyárra” a voksolást, amelynek kampánya nagyrészt a nyári szabadságolások érdektelenségébe fulladt. A megméretés várhatóan mérsékelt részvételi arányt hozó időpontja az Egységes Oroszország pártnak kedvez, de a hatalom konszolidálásának célja vezette a Kremlt akkor is, amikor a sokat bírált Vlagyimir Csurov helyett Ella Pamfilovát nevezte ki az országos választási bizottság élére. Az ismert jogvédőnek kétségtelenül annak ellenére sikerült erősítenie a választások iránti bizalmat, hogy valójában senki sem vár változásokat ma Oroszországban, a berendezkedés a demokrácia külső jegyei ellenére sem teszi lehetővé a hatalomváltást. A kampány a korábbiakkal ellentétben csendben, különösebb botrányok nélkül zajlott, és érvényesült Pamfilovának az az elképzelése, hogy a pártoknak nem a bíróságon, hanem az urnáknál kell összecsapniuk egymással. A hatalommal szembeni bizalmat erősítették a kampányra, illetve az ezt megelőző hónapokra időzített személycserék, amelyekkel a Kreml a fiatalítás, a megújulás mellett a hatékonyság növelését is igyekezett demonstrálni. E törekvések jegyében, mint a Kreml adminisztrációjának belpolitikával foglalkozó helyettes vezetője, Vjacseszlav Vologyin is fogalmazott, az Egységes Oroszország kimondottan akkurátus stratégiát választva, steril kampányt folytatott.
A leginkább azonban külső tényezők, a nemzetközi helyzet alakulása, a Krím visszatérése, majd ezt követően az ostromlott erőd érzésének felerősítése szilárdította meg a rendszert. A Kremlt azonban ez a belpolitikai szempontból meglehetősen kényelmes helyzet sem altathatta el, már csak azért sem, mert közben az olajárak zuhanása és részben a szankciók miatt komoly gazdasági kihívásokkal szembesül. A már jó ideje tartó recesszió és az életszínvonal érezhető esésének következményeit pedig kezelni kell, s ami ennél is fontosabb, meg kell előzni e negatív trend további kiteljesedését, mielőtt az magára a politikai berendezkedés szilárdságára jelentene igazán veszélyt. Így aztán meglepetés nem várható, ráadásul magának a dumának a jelentősége is csekély a rendszerben, a jelenlegi helyzetben az Egységes Oroszország szereplése azonban jelzés lehet a hatalom számára. Különösebb aggodalomra e tekintetben egyelőre nincs ok, hiszen a Kreml pártja relatív gyengülése ellenére listán is 45 százalék körüli eredményre számíthat, az egyéni mandátumokkal pedig kétharmad közeli lehet a többsége. Új pártnak sincs nagyon esélye az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépésére, a régi motorosok között azonban a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette, 13-15 százalékos népszerűséget mutató liberális demokraták akár meg is előzhetik a kommunistákat, míg az Igazságos Oroszország ebbe a miniversenybe aligha szól bele.
A 450 képviselőt számláló alsóház tagjait egyébként újra a régi vegyes rendszerben választják, így a felét egyéni körzetekben, a másik felét pedig országos pártlistáról. Ilyen listát 14 pártnak sikerült állítani. Ugyancsak a hét végén választják meg 39 régió képviseleti szerveit, az Oroszországi Föderációt alkotó 85 entitás közül hétnek a vezetőjét, valamint mintegy ötezer önkormányzatot. Az összesen 38 ezer mandátumért több mint 103 ezer jelölt indul 49 párt és 6 társadalmi szervezet képviseletében.
