Tavaly nyáron nyitotta meg a kapuit Szatymazon Magyarország első olyan rehabilitációs központja, amely kifejezetten a 10 és 18 év közti, drogproblémákkal küszködő fiataloknak kínál bentlakásos terápiát. Bár ottlétünk alatt nem találkoztunk egyetlen klienssel sem, a falakon közösen pózoló, vigyorgó kamaszok képei jelezték, itt emberek nap mint nap megküzdenek a függőségükkel. A Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum rehabilitációs részlegén szám szerint eddig huszonöt fiatal fordult meg. A legifjabb 13 éves volt. Szinte mindenki dizájnerdrogok miatt kért segítséget. Akadt ugyan, aki már érkezése napján meggondolta magát, és egyből távozott, a többség azonban hónapokon át bent lakott a centrumban. Eddig négy fiatal csinálta végig a Csongrád megyei intézmény teljes, legalább félévesre tervezett rehabilitációs programját. Azóta is tiszták valamennyien. Tóth Roland, a részleg vezetője szerint ez kifejezetten jó arány.
Szatymaz Szegedtől tizenkét kilométerre fekszik, maga a rehabilitációs intézet a település peremén áll, szemben a római katolikus Szent István király-templommal. A helyiek eleinte nem nagyon örültek, hogy itt jön létre a rehabilitációs részleg. Idővel azonban megbékéltek a gondolattal, ebben sokat segített a helyi orvos, plébános és a település korábbi polgármestere is – idézte fel a rehabilitációs centrum vezetője.
Arany Zoltán a Gyermek- és Ifjúsági Mentálhigiénés Regionális Koordinációs Központok kiépülésétől vár valódi áttörést. Ennek koncepcióját Vetró Ágnes, az SZTE Gyermekgyógyászati Klinika gyermek és serdülő pszichiátriai osztályának vezetője készítette. Lényege, hogy országszerte öt régióban jöhetnének létre a szegedihez hasonló integrált mentálhigiénés központok, amelyek a gyermekpszichiátriai osztálytól a bulisegélyszervizen át a rehabilitációig mindenféle szolgáltatást nyújtani tudnak majd a fiataloknak. A koncepciót a kormány is támogatja, elvileg még ebben az évben kiírják az erre a célra létrehozott hatmilliárd forint keretösszegű pályázatot. (MN)
Az ország minden pontjáról fogadnak fiatalokat. Ennek ellenére ritka a várólista, s a jelentkezők száma elsősorban a nyári szünet után nő meg. A terápia államilag finanszírozott, de felvételhez kötött. A felvételi eljárás során a jelentkezők motivációját mérik fel. Tóth Roland szerint a felnőtt jelentkezőkkel ellentétben a serdülők elsődleges motivációja, hogy bizonyítsanak az édesanyjuk és a családjuk előtt, csak ezután következik a saját gyógyulásuk. Érkeznek ide kamaszok családból és gyermekvédelmi gondoskodásból is. – Persze az eltérő, hogy ki mennyire hajlandó vagy tud együttműködni. Berángatni erőszakkal senkit nem lehet – tette hozzá Tóth Roland.
Miután a fiatal bekerül a részlegre, megkezdődik a rehabilitációja. Eleinte nem hagyhatja el az intézményt, idővel azonban növekszik a mozgástere, egyre több joga van, és egyre fontosabb feladatokat bíznak rá. Az unalom kiiktatása fontos tényező, emiatt ébredéstől elalvásig meg van tervezve a program. A fiatalokkal tizenegy főből álló csapat foglakozik, amelyben van szociális munkás, szociálpedagógus, mentálhigiénés segítő szakember, pszichológus, addiktológiai konzultáns és pedagógus is. Nagy hangsúlyt kapnak a művészetterápiás foglalkozások és a sport. Az ifjúsági részleg csak fiúkat fogad.
Míg a felnőttek rehabilitációjával a nyolcvanas évek óta sokfelé foglalkoznak az országban, addig az ifjúsági rehabilitáció megteremtésének szükségességét az új pszichoaktív szerek 2010 körüli megjelenése hozta magával. Az ellátás koncepciójának kidolgozását Arany Zoltán addiktológiai konzultáns kezdte el, aki korábban a szegedi pszichiáter, Farkasinszky Terézia után elnevezett ifjúsági drogcentrumot is vezette. A szakember bízik benne, hogy a Szatymazon berendezett részleg nyomán az országban több ponton is létrejöhetnek a jövőben hasonló központok.
– Úgy tűnik, valóban elkezdődött valami. Vannak olyan szolgáltatók (többek közt Debrecenben, Budapesten, Ópusztaszeren), amelyek ugyanúgy, mint korábban mi Szegeden, a semmiből elkezdték felépíteni az ifjúsági rehabilitációs ellátást – mondta lapunknak Arany Zoltán. A probléma kezeléséhez a fiatalokat megcélzó könnyen hozzáférhető szolgáltatásokra, ambulanciákra, az akut ellátást nyújtó osztályokra és az utógondozás megszervezésére is szükség van. Egy-egy fiatal esetén akár egy-másfél vagy még több évre is szükség lehet ahhoz, hogy felkészítsék a teljes rehabilitációra. Ez azt jelenti, hogy el kell vele jutni odáig, hogy változtatni akarjon a helyzetén.
Beszélt arról is, hogy a fiatalok talpra állásában nagyon fontos az érintett családok szerepe. A hozzátartozóknak is meg kell érteniük, hogy a rehabilitációs központ nem valami olyan hely, ahová a drogos fiatalt le lehet adni, aztán fél év múlva, mint a mosógépből a ruhát, tisztán elő lehet húzni. Ugyanez igaz az iskolákra is.
A gyermek vagy kamasz, aki kábítószerhez nyúl, azért csinálja, mert kíváncsi. Pozitív élményt vár és kap is tőle. Viszont akik beleragadnak a drogok világába, rendszerint valamilyen hiányt próbálnak pótolni a szerekkel. Ez esetben a szakember szerint épp annyira lehet őket meggyőzni arról, hogy rossz nekik a drog, mint amennyire egy szerelmes ifjúval el lehet hihetni, a szíve választottja nem illik hozzá.
