A rehabilitáció nem egy mosóprogram

Eddig huszonöt fiatal fordult meg az intézményben, a legfiatalabb 13 éves volt.

Tavaly nyáron nyitotta meg a kapuit Szatymazon Magyarország első olyan rehabilitációs központja, amely kifejezetten a 10 és 18 év közti, drogproblémákkal küszködő fiataloknak kínál bentlakásos terápiát. Bár ottlétünk alatt nem találkoztunk egyetlen klienssel sem, a falakon közösen pózoló, vigyorgó kamaszok képei jelezték, itt emberek nap mint nap megküzdenek a függőségükkel. A Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum rehabilitációs részlegén szám szerint eddig huszonöt fiatal fordult meg. A legifjabb 13 éves volt. Szinte mindenki dizájnerdrogok miatt kért segítséget. Akadt ugyan, aki már érkezése napján meggondolta magát, és egyből távozott, a többség azonban hónapokon át bent lakott a centrumban. Eddig négy fiatal csinálta végig a Csongrád megyei intézmény teljes, legalább félévesre tervezett rehabilitációs programját. Azóta is tiszták valamennyien. Tóth Roland, a részleg vezetője szerint ez kifejezetten jó arány.

Szatymaz Szegedtől tizenkét kilométerre fekszik, maga a rehabilitációs intézet a település peremén áll, szemben a római katolikus Szent István király-templommal. A helyiek eleinte nem nagyon örültek, hogy itt jön létre a rehabi­litációs részleg. Idővel azonban megbékéltek a gondolattal, ebben sokat segített a helyi orvos, plébános és a település korábbi polgármestere is – idézte fel a rehabilitációs centrum vezetője.

Arany Zoltán a Gyermek- és Ifjúsági Mentálhigiénés Regionális Koordiná­ciós Központok kiépülésétől vár valódi áttörést. Ennek koncepcióját Vet­ró Ágnes, az SZTE Gyermekgyógyászati Klinika gyermek és serdülő pszichiátriai osztályának vezetője készítette. Lényege, hogy országszerte öt régióban jöhetnének létre a szegedihez hasonló integrált mentálhigiénés központok, amelyek a gyermekpszichiátriai osztálytól a buli­segélyszervizen át a rehabilitációig mindenféle szolgáltatást nyújtani tudnak majd a fiataloknak. A koncepciót a kormány is támogatja, elvileg még ebben az évben kiírják az erre a célra létrehozott hatmilliárd forint keretösszegű pályázatot. (MN)

Az ország minden pontjáról fogadnak fiatalokat. Ennek ellenére ritka a várólista, s a jelentkezők száma elsősorban a nyári szünet után nő meg. A terápia államilag finanszírozott, de felvételhez kötött. A felvételi eljárás során a jelentkezők motivációját mérik fel. Tóth Roland szerint a felnőtt jelentkezőkkel ellentétben a serdülők elsődleges motivációja, hogy bizonyítsanak az édesanyjuk és a családjuk előtt, csak ezután következik a saját gyógyulásuk. Érkeznek ide kamaszok családból és gyermekvédelmi gondoskodásból is. – Persze az eltérő, hogy ki mennyire hajlandó vagy tud együttműködni. Berángatni erőszakkal senkit nem lehet – tette hozzá Tóth Roland.

Miután a fiatal bekerül a részlegre, megkezdődik a rehabilitációja. Eleinte nem hagyhatja el az intézményt, idővel azonban növekszik a mozgástere, egyre több joga van, és egyre fontosabb feladatokat bíznak rá. Az unalom kiiktatása fontos tényező, emiatt ébredéstől elalvásig meg van tervezve a program. A fiatalokkal tizenegy főből álló csapat foglakozik, amelyben van szociális munkás, szociálpedagógus, mentálhigiénés segítő szakember, pszichológus, addiktológiai konzultáns és pedagógus is. Nagy hangsúlyt kapnak a művészetterápiás foglalkozások és a sport. Az ifjúsági részleg csak fiúkat fogad.

Míg a felnőttek rehabilitációjával a nyolcvanas évek óta sokfelé foglalkoznak az országban, addig az ifjúsági rehabi­litáció megteremtésének szükségességét az új pszichoaktív szerek 2010 körüli megjelenése hozta magával. Az ellátás koncepciójának kidolgozását Arany Zoltán addiktológiai konzultáns kezdte el, aki korábban a szegedi pszichiáter, Farkasinszky Terézia után elnevezett ifjúsági drogcentrumot is vezette. A szakember bízik benne, hogy a Szatymazon berendezett részleg nyomán az országban több ponton is létrejöhetnek a jövőben hasonló központok.

– Úgy tűnik, valóban elkezdődött valami. Vannak olyan szolgáltatók (többek közt Debrecenben, Budapesten, Ópusztaszeren), amelyek ugyanúgy, mint korábban mi Szegeden, a semmiből elkezdték felépíteni az ifjúsági rehabilitációs ellátást – mondta lapunknak Arany Zoltán. A probléma kezeléséhez a fiatalokat megcélzó könnyen hozzáférhető szolgáltatásokra, ambulanciákra, az akut ellátást nyújtó osztályokra és az utógondozás megszervezésére is szükség van. Egy-egy fiatal esetén akár egy-másfél vagy még több évre is szükség lehet ahhoz, hogy felkészítsék a teljes rehabilitációra. Ez azt jelenti, hogy el kell vele jutni odáig, hogy változtatni akarjon a helyzetén.

Beszélt arról is, hogy a fiatalok talpra állásában nagyon fontos az érintett családok szerepe. A hozzátartozóknak is meg kell érteniük, hogy a rehabilitációs központ nem valami olyan hely, ahová a drogos fiatalt le lehet adni, aztán fél év múlva, mint a mosógépből a ruhát, tisztán elő lehet húzni. Ugyanez igaz az iskolákra is.

A gyermek vagy kamasz, aki kábítószerhez nyúl, azért csinálja, mert kíváncsi. Pozitív élményt vár és kap is tőle. Viszont akik beleragadnak a drogok világába, rendszerint valamilyen hiányt próbálnak pótolni a szerekkel. Ez esetben a szakember szerint épp annyira lehet őket meggyőzni arról, hogy rossz nekik a drog, mint amennyire egy szerelmes ifjúval el lehet hihetni, a szíve választottja nem illik hozzá.