Az ország minden pontjáról fogadnak fiatalokat. Ennek ellenére ritka a várólista, s a jelentkezők száma elsősorban a nyári szünet után nő meg. A terápia államilag finanszírozott, de felvételhez kötött. A felvételi eljárás során a jelentkezők motivációját mérik fel. Tóth Roland szerint a felnőtt jelentkezőkkel ellentétben a serdülők elsődleges motivációja, hogy bizonyítsanak az édesanyjuk és a családjuk előtt, csak ezután következik a saját gyógyulásuk. Érkeznek ide kamaszok családból és gyermekvédelmi gondoskodásból is. – Persze az eltérő, hogy ki mennyire hajlandó vagy tud együttműködni. Berángatni erőszakkal senkit nem lehet – tette hozzá Tóth Roland.
Miután a fiatal bekerül a részlegre, megkezdődik a rehabilitációja. Eleinte nem hagyhatja el az intézményt, idővel azonban növekszik a mozgástere, egyre több joga van, és egyre fontosabb feladatokat bíznak rá. Az unalom kiiktatása fontos tényező, emiatt ébredéstől elalvásig meg van tervezve a program. A fiatalokkal tizenegy főből álló csapat foglakozik, amelyben van szociális munkás, szociálpedagógus, mentálhigiénés segítő szakember, pszichológus, addiktológiai konzultáns és pedagógus is. Nagy hangsúlyt kapnak a művészetterápiás foglalkozások és a sport. Az ifjúsági részleg csak fiúkat fogad.
Míg a felnőttek rehabilitációjával a nyolcvanas évek óta sokfelé foglalkoznak az országban, addig az ifjúsági rehabilitáció megteremtésének szükségességét az új pszichoaktív szerek 2010 körüli megjelenése hozta magával. Az ellátás koncepciójának kidolgozását Arany Zoltán addiktológiai konzultáns kezdte el, aki korábban a szegedi pszichiáter, Farkasinszky Terézia után elnevezett ifjúsági drogcentrumot is vezette. A szakember bízik benne, hogy a Szatymazon berendezett részleg nyomán az országban több ponton is létrejöhetnek a jövőben hasonló központok.
– Úgy tűnik, valóban elkezdődött valami. Vannak olyan szolgáltatók (többek közt Debrecenben, Budapesten, Ópusztaszeren), amelyek ugyanúgy, mint korábban mi Szegeden, a semmiből elkezdték felépíteni az ifjúsági rehabilitációs ellátást – mondta lapunknak Arany Zoltán. A probléma kezeléséhez a fiatalokat megcélzó könnyen hozzáférhető szolgáltatásokra, ambulanciákra, az akut ellátást nyújtó osztályokra és az utógondozás megszervezésére is szükség van. Egy-egy fiatal esetén akár egy-másfél vagy még több évre is szükség lehet ahhoz, hogy felkészítsék a teljes rehabilitációra. Ez azt jelenti, hogy el kell vele jutni odáig, hogy változtatni akarjon a helyzetén.
