Azoknak a bíróknak, akik részt vettek a statáriális ítélkezésben, jobbára töretlenül felfelé ívelő karrier jutott. Akik viszont a hatalom elvárásaival szemben is hűek maradtak hivatásuk alapvető értékeihez, azok jobbára egy életre a társadalom peremére kerültek. Már ahhoz is szerencse kellett, hogy valaki tíz-tizenöt évvel később vállalati jogtanácsosként visszatérhessen szakmájához – jegyezte meg.
A bírói értékrend csúcsán az ilyen példamutató magatartás áll, mely nem alkuszik meg a hatalommal, egzisztenciális fenyegetettségben is hű marad hivatása elemi normáihoz. Az 1956 utáni események azt is jelzik, milyen veszélyekkel jár, ha egy bírói szervezetet kívülről megfogalmazott elvárások szerint vezetnek – szögezte le a Kúria elnöke.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke elmondta: a két éve megindult kutatássorozat célja, hogy méltó módon tisztelegjen az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás áldozatainak emléke előtt, bemutassa a diktatúra örökségét, és őszintén szembenézzen a múlttal.
Az egyik, 1956 arcai elnevezésű kutatási program célja, hogy bemutassa a forradalom és szabadságharc ismert és kevéssé ismert résztvevőit, érzékeltesse, milyen különböző életúttal, politikai meggyőződéssel rendelkező emberek találkoztak és fogtak össze a forradalomban, utána pedig miként ágaztak szét ismét ezek a sorsok.
A megtorlás arcai című projekt keretében feldolgozzák annak a csaknem száz ügyésznek, bírónak az esetenként nagyon magasra ívelő karrierjét, aki közreműködött a forradalom utáni 225 halálos ítélet meghozatalában. Rövid szakmai életpályájuk november 4-éhez kapcsolódóan kerül fel a NEB honlapjára.
A megtorlásban szerzett „érdemek” néhány évig még sűrűn visszaköszönnek a személyi anyagokban, kitüntetések, pénzjutalmak alapját képezik, a 1960-as évektől azonban egyre inkább kikopnak az önéletrajzokból, a hivatali minősítésekből – említette a szervezet elnöke.
