Aki számára ez nem volt fontos, és csak úgy emlékszik vissza arra az időszakra, mint amikor biztosabb volt a megélhetése, mint az 1990 utáni időszakban, nyilván nosztalgiát érez – mondta.
Az éppen Németországban tartózkodó történészt arról is megkérdeztük, milyennek látja Kádár János, a Kádár-rendszer német megítélését. Ungváry Krisztián szerint a német történészek körében Kádár megítélése ugyanolyan, mint magyar kollégáik szemében, egyébként pedig „számos német nyelvű publikáció jelent meg a témában, így akit itt érdekel a Kádár-rendszer természete, bőven találhat hozzá irodalmat. A történész úgy véli, a rendszeresen a Balatonnál nyaralók, nyugati rokonaikkal itt találkozók (vagyis alapvetően az egykori „NDK-sok”) körében élhet bizonyos nosztalgia az akkori időszakkal kapcsolatban, de ezt nem kötik Kádár János személyéhez, az egykori kommunista pártfőtitkárt ma alapvetően nem ismerik Németországban a történész szakmán kívül.
Romsics Ignác egy korábban a Kisalföldnek adott interjújában azt mondta, Kádár Jánost nem azért fogadták el, mert kommunista volt, hanem éppen rendszerének azon vonásai miatt, amik megkülönböztették a megelőző Rákosi-korszaktól és a környező országokban uralkodó állapotoktól. Vagyis azért, mert mindkettőhöz képest Kádár rendszere „puhább” volt, „zárójelbe tette a kommunista dogmákat” – ahogy Romsics Ignác fogalmazott.
Érdekes, hogy Romsics Ignác is a hétköznapi életviszonyokat helyezi érvelése középpontjába a kádári nosztalgiát illetően, ő azt mondja, éppen azok számára, akik ma nehezebben élnek, mint korábban, számít sokat az, hogy régen „jobb volt”, és a demokrácia zárójelbe kerül.
Kádár János személyével máig nem nagyon tud mit kezdeni a magyar baloldal sem, Gyurcsány Ferencnek még miniszterelnökként volt ugyan egy kísérlete, hogy Kádárral szemben Nagy Imrét állítsa az MSZP emlékezetének középpontjába, a próbálkozást nyugodtan nevezhetjük hamvába holtnak, a közeg enyhén szólva nem volt vevő rá.
