Mindezek miatt mára a szélenergia a harmadik legfontosabb energiaforrás az EU-ban, a teljes áramtermelés 16 százalékát adja. Ezzel megelőzte a vízenergiát. Az első két helyen a fosszilis tüzelőanyagok és az atomenergia áll. Bár a szénalapú energiaforrások továbbra is vezetnek, tavaly már több ilyen kőolaj-, szén- és gázerőművet építettek le, mint amennyit megnyitottak, így a belőlük származó villamos energia mennyisége csökken.
Bár ezen összegzett számok azt érzékeltetik, hogy a szélenergia részesedése intenzíven emelkedik szerte a földrészen, ha elmerülünk a részletekben, és külön-külön értékeljük a tagállamok viszonyát a szél- (és más megújuló) energiaforrásokhoz, gyökeres különbségeket találunk. Németországban üzemel a legtöbb szélturbina, ezek összteljesítménye 43 gigawatt, tehát a teljes EU-s kapacitás harminc százaléka. Az összes tavalyi újonnan installált szélerőmű 47 százaléka is ott épült föl. Őket követi Spanyolország, az Egyesült Királyság és Franciaország, utóbbiban 10 gigawatt teljesítményű szélturbina üzemel. A többi tagállamban működő szélerőművek jóval szerényebb részt vállalnak a villamosságtermelésből. Hazánkban öt éve nem épült új szélerőmű.
A kérdés adott: e különbségek az egyes országok eltérő földrajzi viszonyai (szelességük) miatt jöttek létre, vagy csak a politika viszonyul eltérő módon a szélenergiához? Németország nemcsak az átadott rengeteg, megújuló energiaforrásokon alapuló erőmű miatt került be az utóbbi években a hírekbe, de azon problémák okán is, amelyeket ezek okoznak. Vannak napok, amikor a szél- és a naperőművek túl sok energiát termelnek, és a villamos hálózatra szakadó hirtelen energiatöbblet zavart okoz a rendszerben. Mivel ezek termelése kiszámíthatatlanabb, a hagyományos szénerőműveket sem lehet leállítani (miközben az atomenergiát törvény szerint kivezetik). Ezért Németország szén-dioxid-kibocsátása többévnyi csökkenés után 2015-ben újra nőtt.
