A nagykövetség „szemei és fülei” a magyar munkatársak voltak. Regéczy-Nagy László a második világháborúban a Magyar Királyi Honvédség kötelékében szolgált, majd 1945-ben brit fogságba esett. Magyarországra visszatérve, 1948-ban sofőrként kezdett dolgozni a követségen. A kiállítás megnyitóján személyesen is megjelenő Regéczy-Nagy úgy emlékezett vissza a hatvan évvel ezelőtti életére, hogy munkaidejét egy nyugati demokrácia diplomáciai külképviseletén, estéit és hétvégéit pedig egy kommunista diktatúrában töltötte. A forradalom és szabadságharc idején közvetítői feladatokat látott el a követség és a forradalmárok között. A forradalom leverése után letartóztatták, tizennégy hónapon át rendszeresen kihallgatták, majd börtönbüntetésre ítélték. Hat év után szabadult.
Zalatnay István tolmácsként dolgozott a követségen, az ő feladata volt a forradalmárok kikérdezése, az általuk elmondottak lefordítása és a jelentések összeállítása.
A kommunista hatalom ellenségként tekintett a nagykövetségi dolgozókra, megfigyelték őket, állítólag a szemközti Patyolat cégtáblájának o betűjébe kamerát rejtettek el. A követség ajtajában két ávós őr állt, akiknek az volt a feladatuk, hogy távol tartsák a magyarokat az épülettől. Nem meglepő, hogy Leslie Fry nem hitt a szovjet csapatok visszavonulásában: „Ha az oroszok szeretnék ezt az országot a kommunizmus uralma alatt tartani, erősítést kell küldeniük, és még erősebb elnyomást kell gyakorolniuk” – írta október 30-án keltezett táviratában. És bár vallotta, hogy az orosz erők visszavonulása kell hogy a brit kormány legfőbb célja legyen, november 6-án már nyilvánvalóvá vált számára: „végleg beindult az orosz úthenger”.
Budapesten végzett tevékenysége elismeréséül Leslie Fry később lovagi címet kapott. Regéczy-Nagy László a rendszerváltás után dandártábornoki rangban Göncz Árpád államfő munkatársa lett.
