A Parlamentben is tanulhatnának a pörköltosztóktól

Első kerületiek is sorban állnak az ingyenfalatokért. Ételosztáson jártunk a Batthyány téren.

Erre panaszkodik egy kucsmás öregúr is. Ők terézvárosi lakásukban laknak négyen 25 négyzetméteren. A rádióból hallott az ételosztásról, és mindig szívesen jön. „Nagyon jól érezzük magunkat itt, és jól is főznek, szépen is beszélnek az emberekkel” – jegyzi meg. Reméli, hogy kétszer sorra kerül majd, mert akkor öt unokájának is vihet a pörköltből.

Mögötte egy testes, lila hajú hölgy áll. Ő sem először van itt, tudja a szabályokat, de azért megpróbál két jegyet kérni. Nem kap, de nem reklamál. Az aktivisták elmondják, nem jellemző a balhé, általában mindenki szépen kivárja a sorát, így is elfogy az étel nagyon hamar, legfeljebb másfél óra alatt. A nő hosszan dicséri az ellátást, majd egyszer csak rövid, halk mondatokban kibukik belőle:

„Negyven évig dolgoztam pékként. Most nem tudok fenntartani egy 35 négyzetméteres lakást. Nyugdíjas vagyok. Özvegy vagyok. Újpalotáról járok ide.”

Egy háromfős, pirospozsgás, sísapkás társaság biceg teát kortyolva az MMSZ mobil orvosi rendelőjéhez, vagyis kisbuszához. Egyikük a szebb időket látott város, Detroit amerikai focicsapatának, az Oroszlánoknak a mezét viseli. Ő azért biceg, mert nagyon szorítja a lábát a cipő, adományba csak kisebb méretet kapott. Társaival – akikkel a Blaha Lujza téri aluljáróban laknak – vitaminért jöttek. Szeretnének felgyógyulni a három hete tartó náthából, mert hamarosan munkába állhatnának Szentendrén, egy fatelepen.

„Oda pedig kell az egészség és az erő. Jól is jött a meleg étel, mert a szendvicseket már unom. Azoktól nem lehet a falnak menni” – mondja, majd elindulna „hazafelé”, társai azonban meggyőzik, és beállnak még egyszer a sorba.

Sötétedik már, mikor egy farmerdzsekis, barázdált arcú férfi odaszól az MMSZ munkatársainak, hogy nagyon finom volt az étel. Hüvelykujjával pedig a Duna túloldaláról is fölénk magasodó Parlament felé bök.

„Ők odaát tanulhatnának maguktól!”

Egy pillanatra felvidul az arca, mikor a máltaisoktól meghallja, hogy szombat délben ugyanitt gulyást osztanak majd. Eszébe jut azonban, hogy ő csak egyre tud majd ideérni, „alkalmi munkái” vannak ugyanis. Meggyőzik, hogy érdemes lesz akkor is idelátogatni, mire ötször köszöni meg az ételt, és háromszor mondja el a szeretetszolgálat munkatársainak, hogy áldja meg őket az Isten.