Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé. Magyarországon manapság a legtöbben egyedül vagy leginkább szűk családi körben keresik fel szeretteik sírjait, ez azonban nem mindenhol van így. Erdélyben például sokfelé a halottak napja közösségi alkalom – erről beszél lapunknak Hesz Ágnes néprajzkutató, a Pécsi Tudományegyetem néprajz–kulturális antropológia tanszékének adjunktusa.
Az Élők, holtak és adósságok – A halottak szerepe egy erdélyi falu társadalmában című könyv szerzője, aki hosszú időn keresztül kutatta a gyimesi szokásokat – elsősorban Gyimesközéplokon – elmondta, hogy ilyenkor a szokások alapját a katolikus egyház purgatóriumra vonatkozó tanításai jelentik: a tisztítótűzben szenvedő lelkekért az élők imádkoznak, misét mondatnak és alamizsnát adnak, lerövidítve ezzel a halottak túlvilági szenvedéseit. Noha alamizsnát év közben bármikor lehet és szokás adni, Gyimesben ez a rítus a halottak napi szokásoknak is szerves része. A temetőbe ellátogató hozzátartozók nemcsak gyertyát gyújtanak a síroknál, hanem valamilyen ételt vagy italt is visznek magukkal, és ott körbekínálják a rokonokat, ismerősöket. A magyarországi gyakorlattól szintén eltér, hogy a sírkertekben nem csupán rövid időt, adott esetben akár több órát is eltöltenek a hozzátartozók. A pap ugyanis ilyenkor misét celebrál a sírkertben, majd végigjárja a sírokat és mindenhol – ahol a hozzátartozók igényt tartanak rá – imádságot mond a család halottaiért. De nem mindenütt a temetőben osztanak alamizsnát az elhunytakért; előfordul, hogy a háznál vendégelik meg a rokonokat vagy a közösség szegényebb tagjait.
A kutatásokból kiderül, egyes helyeken szokás volt régebben az is, hogy éjszakára ételt tettek az asztalra a hazalátogató lelkeknek, amit aztán másnap a szegényeknek adtak, illetve a háziak fogyasztották el. Az alamizsna bármi lehetett – mondta a pécsi egyetem adjunktusa –, bár több helyütt valamilyen kelt tésztát sütöttek a halottak napi alamizsnaosztásra. A kutató arról is beszélt, hogy bár a protestáns egyházak tanításai szerint nincs lehetőség a lelkek halál utáni vezeklésére, így az értük mondott imádságra sincsen szükség, de e felekezetben is általános, hogy ilyenkor az elhunytakra emlékeznek a hívek.
