„Itt jól megvan egymással cigány és nem cigány”

Horogkeresztet rajzoltak az alsóvadászi cigány vezető házának falára, ablakát féltéglával dobták be. Körbenéztünk a faluban.

Arról, hogy ki lehetett a dühös falfirkáló, és milyen okból követte el a tettét, nem sokat tudtunk meg, de a borospincetelepre kíváncsiak vagyunk, így az útmutatásnak megfelelően, elindulunk fölfelé a hegyen. Nem kell messze menni, néhány száz méterre, a település legszebb részén, ahonnan az egész vidéket belátni, ott van a cigánysor.

Az utca jobb oldalán jó állapotú, sárgára, lilára, rózsaszínűre festett házak váltakoznak a vakolatlan, repedt falú épületekkel. Szemközt velük az egykori borospincék – ma putrik –, ránézésre egyik sem nagyobb 10-12 négyzetméternél. A fakerítéseken száradó gyerekruhák, a tetők toldott-foldottak, a sáros udvarokon szanaszét hevernek a limlomok. Az apró épületek szinte mindegyikét maradék építőanyagokból összetákolt sufnikkal toldották meg. Az egyik sárga falú ház udvarán fekete nejlonnal fedett disznóól. Két jószág röfög benne. Az eleséget a kék fedelű szelektív kukából méri nekik a gazdaasszony. A családfő, középkorú férfi, a kerítésnél beszélget.

Kérdésünkre elmondja, hogy a pincét néhány éve vette, mert ott, ahol korábban laktak felszámolták a romatelepet. Sokat kellett költeni a házra, az új ablakokat is ő tette be. Villany van, a vizet a kútról hordják, a fűteni való fát az erdőből. A házban négyen laknak, a felesége, meg a kicsik. A másik „szobában” – deszkákból összetákolt viskóban – a nagy fia lakik másodmagával. A faluban munkalehetőség szerencsére van, igaz, ő dolgozni nem tud, mert beteg, „palackhoz van kötve”, a vére is sűrű. Hogy a gyerekeknek milyen sora lesz, az már a jövő zenéje. Azt, hogy ki törhette be a roma önkormányzat elnökének az ablakát, elképzelni sem tudja. „Cigány és nem cigány itt jól megvan egymással.”

A szomszédos, talán az összes közül a legrosszabb állapotú pinceház előtt két fiatalember támasztja a kerítést. Odakiabálnak nekünk, hogy a Jobbiktól jöttünk-e. Mondom, hogy nem, a Magyar Nemzet munkatársai vagyunk. Értetlenül néznek, mire mondom, hogy újság. „Ja, olyan, mint a Blikk?” Végül abban maradunk, hogy nem teljesen olyan, de ez is, az is újság. Az egyikük, Karcsi, a feleségével és a három gyerekével lakik az egyszobás épületben. Bár, a házon volna mit javítani, nem foglalkozik vele, szeretné felvenni a csokot, úgy számítja, hogy abból telik majd összkomfortos lakásra. Állítja, hogy aki akar, az tud dolgozni. A keresetéből megélnek, de arra már nem telik, hogy félretegyen belőle. A barátja, Béla a szomszéd utcában lakik, ő a környező erdőkben dolgozik fakitermelésen.

Szerinte a fajgyűlölet hajtotta azt, aki összefirkálta a roma önkormányzat elnökének a házát. Igaz, amikor rákérdezek, kiderül, nem tud olyan esetről, hogy a faluban valakinek problémája adódott volna a származása miatt. A barátai közt van cigány és „paraszt” is. Persze, akad olyan, aki minden cigányt egy kalap alá vesz, és azt gondolja, hogy aki cigány, az már lop is. De szerencsére nem mindenki ilyen. Az utóbbi időben csökkent a bűncselekmények száma a településen, de drogosok vannak, és ők bármire képesek a kábítószerért. A kézi fűrészt vagy a kaszát is ellopják és eladják, ha pénzre van szükségük.

Az utca szemközti oldalán, a szebb házak egyike előtt középkorú férfi köszön ránk. Persze hogy hallott az hétfői esetről, hiszen a Musa Karcsi a sógora. Nem tudja, ki lehetett a tettes, mert ilyen eddig még nem történt a faluban. Itt nincs ellentét cigány és nem cigány között, maximum akkor, ha isznak. Betörések persze vannak, ő például öt kutyát tart, de ezt leszámítva nem rossz a helyzet. Sőt, amióta a mostani polgármester van, azóta „minden sokkal jobb lett”. Néhány éve még a cigányság kilencven százaléka nem dolgozott, ma pedig már szinte mindenkinek van munkája. Ő például faluőr, minden nap este hattól éjfélig járőrözik a környéken. De nem lehet mindenhol ott lenni, nemrég például az utca végén levő pincét törték föl, négyszáz liter bort vittek el... Nyugodtan leírhatom a nevét, Ónódi László, és ha megyünk a polgármesterhez, mondjam meg neki, hogy ő csak jót tud mondani róla.

Elindulunk a polgármesteri hivatal felé, szemben üres vödrökkel jönnek az emberek, almát szedni voltak. Az egyik házból egy láda almával ajándékoz meg bennünket egy kedves ismeretlen.

A polgármestert, Szemán Jánost az utcán érjük utol, éppen a helyi focicsapat ügyeit intézi. Megígéri, hogy tíz perc múlva a polgármesteri hivatalban vár minket.

– 2014 óta vagyok polgármester Alsóvadászon, korábban, négy cikluson át egy másik község polgármestere voltam – kezdi, miután beljebb tessékel minket a hivatal egyik szobájába. A romákkal könnyen szót tud érteni, hiszen maga is olyan faluban született, ahol túlnyomó többségben cigányok laktak. Alsóvadászon ma a település lakosságának ötven százaléka roma. Amikor idekerült, mivel nagy volt a munkanélküliség, azt tűzte ki célul, hogy minél több embert munkához juttasson, és büszkén mondhatja, hogy most már alig van olyan, aki nem dolgozik. Nagy szerencse, hogy a falu határában van a kétszázhúsz hektáros gyümölcsös, most éppen almaszezon van, nyáron meggyet szedtek az emberek. Önellátásra törekednek, vannak fóliasátrak konyhanövényekkel és egy tyúktelep is, a tojással többek között az óvoda konyháját látják el. Akad olyan helybeli, aki megkeres havonta nyolcvanezer forintot is, pedig ennyiért mások naponta járnak Miskolcra dolgozni, ráadásul két műszakban.

Ami a bűncselekmények számát illeti, két éve, amikor hetente két-három helyre törtek be, akkor egy hónapon át huszonnégy órás rendőri felügyeletet tartottak a faluban. Azóta sokat javult a helyzet, ez annak is köszönhető, hogy megalakult a falu- és a polgárőrség (ő is polgárőr), a betöréses lopások száma hatvan-hetven százalékkal esett vissza. Persze vannak bűnözői csoportok, akik olykor romák és nem romák sérelmére is elkövetnek bűncselekményeket, meg ott van a drog. De hogy a roma önkormányzat elnökének a házát ki festette össze, azt nem tudná megmondani, ilyen jellegű bűncselekmény eddig nem történt a faluban. Elítéli ezt a fajta megnyilvánulást, de nem gondolja, hogy politikai vagy etnikai indíttatás állna a háttérben, sokkal inkább valamiféle személyes okra gyanakszik. Bízik benne, hogy a rendőrség kideríti, ki volt a tettes. Addig pedig a jövőre koncentrál. Szeretné megpályázni a Telep 2 programot és a dohos, penészes pincelakásokban élő romákat szociális bérlakásokba költöztetni. És intézi a focicsapat ügyeit is, Alsóvadászon nagy hagyománya van a futballnak, ő maga minden vasárnap utazik a gyerekekkel a meccsre. Azt pedig mindenkinek elmondja, hogy tanuljanak, legalább a nyolc általánost végezzék el, mert ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy jobb életet teremtsenek maguknak.