Alig akad menedékkérő, aki hozhatja a családját is

Még messze vagyunk attól, hogy szegénység és háború elől menekülők árasszák el Magyarországot.

Marie a Kongói Demokratikus Köztársaságból (DRC) érkezett Magyarországra. Hazájában katona volt, de csak addig, amíg a hadsereg üldözni nem kezdte parancsmegtagadás miatt. Nem volt más választása, minthogy saját és legfőképp családja biztonsága érdekében menekülőre fogja. Marie azt hitte, ezzel megmenti szeretteit. Tévedett. Nem sokkal azután, hogy elhagyta hazáját, a katonák felkeresték otthonát, hogy megöljék férjét és sógorát.

A nőnek négy gyermeke született, de ő és férje gondoskodtak korábban elhunyt testvére két apróságáról is. Szerencsére a négy és tizenöt év közötti fiatalokat a támadók nem bántották, de így, hogy a férj elhunyt, már nem maradt olyan családtag, aki gondoskodni tudott volna róluk. Marie-t mardosta a lelkiismerete, mihamarabb szerette volna maga mellett tudni őket. Szerencséjükre egy pár befogadta a gyerekeket, s addig a nő Magyarországon elkezdhette intézni családja egyesítésének nem túl egyszerű, viszont igen időigényes procedúráját, amiben a Magyar Helsinki Bizottság segített neki.

A szervezet belvárosi irodájában vagyunk, ahol folyamatosan csöng a telefon. Nemrég gőzerőre kapcsolt a családegyesítési tevékenységük, amihez két egyházi forrásból kaptak támogatást. Az egyik a Unitarian Universialist Service Committee, ami egy egyesült államokbeli unitárius bizottság, a másik a Jesuitenmission, ami a jezsuita szerzetesrend német szervezete. A tőlük származó összegeket vízumra, repülőjegyre, papírmunkára költik. Somogyvári Zoltán, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint ennek a pénznek is köszönhetően már körülbelül tizenöt családot sikerült megsegíteniük.

– Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának egyik végrehajtó partnere vagyunk. A menekültek családegyesítése pedig kiemelt ENSZ-feladat – mondja Somogyvári Zoltán, majd rögtön a gyakorlati tudnivalókkal folytatja. – Magyarországon azok kérhetik családjuk egyesítését, akik hosszabb távon itt kívánnak maradni vagy legalább az eljárás ideje alatt az országban tartózkodnak. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) ezért szúrópróbaszerű látogatásokat tesz a kérvényezőknél, hogy megbizonyosodjon róla, azok valóban Magyarországon tartózkodnak. Sokan ugyanis annyira féltik rokonaikat, hogy nem bírják kivárni az ügymenet végét, ezért vagy maguk mennek vissza értük, vagy inkább embercsempészek szolgálatait veszik igénybe.

A magyar szabályok szerint csak az kérhet családegyesítést, aki már megkapta a menekült- vagy az oltalmazotti státuszt. A hatóságoknak arról is dönteniük kell, hogy a kérvényező élete valóban veszélyben forgott-e hazájában. Menekültstátuszt Somogyvári szerint már nagyon nehezen oszt ki a bevándorlási hivatal. – Rengeteg férfi érkezik Európába. Ennek főként az az oka, hogy elsősorban ők tudnak menekülni, hiszen jobban bírják az út viszontagságait, mint a nők és a gyerekek. Sok szír és szomáliai azért hagyja el a hazáját, mert nem akarja, hogy a hadsereg vagy egy iszlamista terrorcsoport besorozza.

Aki nem hajlandó fegyvert fogni, annak csak a menekülés marad,

az ellenállókat ugyanis börtönbe zárják vagy megölik. Az ilyen esetek megszaporodása miatt is fordulhat elő, hogy többen nem menekültként kerülnek az országba, hanem inkább oltalmazotti státuszt kapnak, ami jóval kevesebb segítséggel, lehetőséggel jár.

A kétféle státusz közötti különbség a családegyesítés szabályozásából is kiolvasható. Az uniós irányelv alapján a menekültnek az oltalmazottal ellentétben nem kell bebizonyítania, hogy ide érkező házastársát, kiskorú gyerekét el tudja tartani, csak azt, hogy rokonok. Egy menekült családjának, miután az megkapta a státuszt, három hónapja van arra, hogy ellátogasson egy magyar konzulátusra, benyújtsa a szükséges papírokat és vízumot igényeljen. (2016 júliusa előtt erre hat hónapjuk volt a kérelmezőknek.)

A követelmények teljesítése első ránézésre egyszerűnek tűnik, mégsem az. Ugyanis azokban az országokban, ahonnan a legtöbb menekült érkezik – Szíriában, Szomáliában vagy Afganisztánban –, jelenleg (éppen az életveszély miatt) nincs magyar konzulátus, így a családtagoknak valahogy el kell jutniuk külföldre úgy, hogy sokuknak még útlevelük sincs, hiszen sosem jártak az országon kívül.

Családegyesítéskor a menekült házastársán, kiskorú gyerekein kívül a szülei is Magyarországra érkezhetnek. Igaz, utóbbiak csak abban az esetben, ha a gyermekük segítsége nélkül nem tudnák biztosítani a megélhetésüket. A menekült testvérének vagy nagykorú gyermekének pedig akkor jár a védelem, ha súlyos betegségtől szenved, ezért nem tudják magukat ellátni. – Volt egy apa, aki a 19 éves fiát szerette volna kimenekíteni Afganisztánból, mivel a tálibok üldözték. Azt akarták, hogy álljon be hozzájuk harcolni. Őt nagyon nehéz volt családegyesítéssel kihozni az országból, mivel már nagykorú volt. A szabályok merevségének tehát vannak hátrányai – mondja Somogyvári Zoltán.

Az oltalmazott viszont csak kiskorú gyerekét és házastársát hozhatja, senki mást. – Őket is csak akkor, ha bebizonyította, hogy lesz hol lakniuk, és egészségbiztosításukat, valamint a megélhetésükhöz szükséges összeget is garantálni tudja. Ez utóbbihoz fejenként havi nettó hatvan-hetvenezer forintnyi jövedelmet kell felmutatnia. A KSH által számított létminimum érték ugyanis ezt az összeget hozta ki. Egy öttagú családnál ez 350 ezres havi nettó bevételt jelent. Ez a feltétel egy oltalmazott számára szinte teljesíthetetlen. Ha egy menekült kicsúszik a három hónapos igénylési időből, rá is ugyanezek a szabályok vonatkoznak – magyarázza a szakember.

2015-ben összesen 177 135 ember kért menedéket Magyarországon. Ebből csupán 175 embert ismertek el menekültként, tehát a kedvezményes szabályok egyedül rájuk vonatkoznak. 436-an oltalmazotti státuszt kaptak, 2917 ember kérelmét elutasította a bevándorlási hivatal, 661 esetben pedig nem fogadta el a beadványt. Az összes többi ügyben a menedékkérők továbbálltak, mielőtt megszületett volna a döntés.

2016-ban csökkent a kérelmezők száma. Eddig körülbelül 29 ezren nyújtottak be igénylést, közülük 139-en kaptak menekült- és 259-en oltalmazotti státuszt. Előbbiek három év után igényelhetnek állampolgárságot, míg utóbbiak ezt csak nyolc év után tehetik meg.

Somogyvári szerint a menekültkérdésre az egyik legjobb megoldás az áttelepítés lenne. Ez nem egyenlő a kormány által hangoztatott „kényszerbetelepítéssel”. Azt jelentené, hogy még az EU-n kívül, tranzitországban tartózkodó menekültek regisztrálnának az ENSZ-nél vagy egy uniós ország konzulátusán, és csak azután kerülhetnének az országba. – Teljesen jogosan tartanak attól az emberek, hogy ellenőrizetlenül jönnek be külföldiek. Az áttelepítés azért jó, mert egy ilyen regisztrációnál nagyon sok, hosszú időn át tartó ellenőrzés folyik, interjúkkal, terepszemlékkel. Biztonsági szempontból tehát ez a legjobb megoldás, mert még ott, a célországon kívül zajlik az átvilágítás. Másik nagy előnye a rendszernek, hogy ellehetetleníti az embercsempészeket, a menekülők ugyanis egy ilyen lehetőség birtokában nem kockáztatnák életüket azzal, hogy egy lélekvesztőben hánykolódnak Európa partjai felé. A pénzüket inkább repülőjegyre költhetnék, vagy arra tartogatnák, hogy új életet kezdjenek belőle az új hazájukban.