„Bárcsak meleget is csomagolhattunk volna”

Több ezer szendvicset készítettek az önkéntesek. Éjszakákon keresztül tart a biciklis civilek segítőakciója.

Nagy a forgalom szombaton este a IX. kerületi Tűzoltó utcában: a Budapest Bike Maffiának (BBM) van itt az ideiglenes „főhadiszállása”. Az ide érkezők a civil szervezet felhívására jöttek szendvicset készíteni az utcán fagyoskodó hajléktalanoknak.

Az emeleti helyiségében tumultus fogad, a harminc négyzetméteren lehetünk úgy ötvenen. Egy asztal körül fiatalok lila hagymát karikáznak.

Egy másik csoport kenyereket szeletel megállás nélkül, egy harmadik asztalnál zsírral, töpörtyűkrémmel kenik a szeleteket, egy következő csapat hármasával csomagolja egybe az elkészült szendvicseket. – Hagymára kinek van még szüksége? – kérdi a BBM aktivistája, Nagy Szilvia oktató-kutató, aki fáradhatatlanul koordinálja az újabb és újabb érkezőket, és osztja ki a feladatokat.

Czirják Csilla aktivista ugyancsak a feladatok elosztásában vesz részt, valamint fogadja az adakozni vágyókat, akik konzerveket, sajtot, kolbászt, uborkát, zsírt, margarint, nápolyit, sós rágcsálnivalót, gyümölcsöket hoznak. – Hatra hirdettük meg a szendvicskészítést, de már a kezdés előtt negyedórával itt ácsorogtak vagy tizenöten, és az óta is folyamatosan jönnek az emberek. Hamar megtelt a terem, de nem küldünk el senkit, cseréljük a szendvicskészítő csapatokat, a várakozókat pedig arra kérjük, amíg sorra kerülhetnek, igyanak meg egy üdítőt vagy sört – mondja a szervező.

Az egyik asztalnál két kislány ül, a 10 éves Nadine és 7 éves testvére, Lorin. Anyukájuk, Linda azt mondja: azért hozták el a gyerekeket, hogy lássák, hogyan lehet segíteni azokon az embereken, akiket mindennap látnak az utcán. Otthon pogácsát sütöttek, itt fáradhatatlanul kenik a kenyereket. –Anyu, holnap is jövünk? – kérdi a nagyobbik lány, miután végeztek.

A gimnazista Orsi otthon előre elkészített szendvicseket hoz egy nagy zacskóban, mindegyik mellé egy-egy banánt tett a családja. Hozott meleg ruhát is, azt már leadta a BBM Üllői úti központjában. Ugyancsak otthon csinált négy kiló kenyérből szendvicseket egy fiatalasszony, aki hatalmas bevásárlószatyorral érkezik, a legalább ötven szendvics mellett konzerveket, citromlevet is csomagolt. Régóta követi a BBM-et a Facebookon, nem is volt kérdés számára, hogy segít. – Bárcsak meleget is csomagolhattunk volna! – mondja búcsúzóul, a kint tomboló hidegre célozva.

– A legkülönbözőbb társadalmi csoportokból érkeznek segíteni. Arra is volt példa, hogy drága autóval leparkoló, tehetős emberek hoztak takarót, meleg ruhát, élelmiszert – avat be a részletekbe Havasi Zoltán, az egyesület alapítója. – Ilyen összefogásra utoljára a 2013-as, hatalmas márciusi hóesésben vagy a dunai árvíz idején volt példa – teszi hozzá. Öt éve indította el mozgalmát, mert, mint meséli, nagyon zavarta, amit az utcán tapasztalt. Akkoriban általában előítélet vagy apátia társult a fedél nélküli léthez. – Nem bírtam elviselni, hogy nem lehet mosolygós országot csinálni. Most sikerült: ez a sok száz segíteni akaró ember megtehette volna, hogy pénteken, szombaton este otthon ül a melegben a családjával, ehelyett idejöttek önként, és velünk együtt dolgoznak, mert szívükön viselik embertársaik sorsát – mondja.

Átsétálunk az Üllői úti Food Truck Udvarba, ahol Varga Dávid, a szervezet „vitaminkommandó” projektjének felelőse irányítja a beérkező adományok szelekcióját, raktározását, elosztását. – A célunk az volt ebben a hidegben, hogy megmentsük az embereket a megfagyástól. Csak péntek éjszaka legalább ötven olyan emberrel találkoztunk, akin alig volt ruha. Sokakra úgy találtunk rá, hogy dideregtek az aluljáróban, azt hitték, kibírják a telet. Ennek ellenére sem akartak szállóra bemenni, kint maradtak az utcán – számol be tapasztalatairól. – Ilyenkor nem mélyedünk bele a helyzet elemzésébe, mert másokon is segíteni kell, de matracot adunk alájuk, paplanba tekerjük őket, meleg ruhát, vastag zoknit, kesztyűt adunk rájuk, megitatjuk őket forró teával, ételt adunk nekik – eleveníti fel az előző este eseményeit Varga Dávid.

A BBM pénteken éjjel mintegy száz-százötven emberhez jutott el, kétszáz szendvicset osztottak szét. Pénteken ezer csomag étel, szombaton ennek a duplája készült el. A pokoli hidegben sokan indulnak el a melegedőkre, szállókra, ezért oda is visznek meleg ruhát, takarót, élelmet a bringások.

Varga Dávidtól megtudjuk: szombat estig kétezer takaró, több száz polifoam matrac, úgy tíz mázsa ruha, több mázsa tartós élelmiszer, sok zsák tea, kenyér, zsír, hagyma érkezett az udvarba. – Biztos, hogy az adományozó kedvhez hozzájárul, hogy nemrég volt karácsony, de az is kitűnik, hogy az emberek látják, sokan próbálják meg túlélni a telet az utcán mínusz 10–20 Celsius-fokban – mondja Varga Dávid. Hozzáfűzi, ma már nem csak azt gondolják az emberek a hajléktalanokról, hogy ezek az otthontalanok koszosak, büdösek.

Az elkészült szendvicseket az Age of Hope egyesület kisbuszával és a Menhely Alapítvány járműivel juttatják el a rászorulóknak. Oláh László BBM-aktivista autójába több száz szendvics kerül, először öt követjük a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei Könyves Kálmán körúti éjjeli menedékhelyére. Amikor megérkezünk, a vezetés szívéről nagy kő gördül le, ugyanis aki megígérte nekik, hogy szombaton ételt hoz a százhatvan lakónak, nem ért ide, így a biciklismaffia által összegyűjtött adomány a legjobbkor jött.

Oláh László ezt követően további két szállóra szállít szendvicset, mi pedig a Keleti pályaudvar aluljárója felé vesszük az irányt. Egy idős nő épp akkor vackolja be magát paplanjai alá, amikor szendviccsel kínáljuk. Most tért vissza a pályaudvarról, mondja, ahol melegedett kicsit. A 2-es metró lejárata közelében egy férfi meleg ruhát, takarót kér, a Rottenbiller utcai kijárat közelében pedig páran akkor néznek ki paplanjaik alól, amikor odaérünk. – Tudják, hogy mínusz 15 fok van? – kérdezzük. – Akkor azért nem volt kedvem most sétálgatni – dörmögi egyikük némi iróniával. A férfi már tizenöt éve él hajléktalanként, azt mondja, többször is sikertelenül vált el, így került az utcára.

A Blaha Lujza téri aluljáró a következő állomás. Itt nagy az élet. A Pamacsként ismert hajléktalan furulyán játszik, előtte papírpohárban pár forint. Megtudjuk tőle, hogy egy nőismerősét várja, aki épp most jön ki a kórházból. A mellette álló István a nyolcvanas években még fűtésszerelő volt. Elmondása szerint minden pénzét játékgépekbe ölte, mire megállapodott, mindene elúszott. Egy hidegtől eltorzult arcú asszonytól azt tudakoljuk, miért nem megy be egy hajléktalanszállóra. A nő az aluljáró egyik sarkában fekszik felhalmozott matracokon. – Jaj, isten ments, jó itt nekem az utcán – válaszolja, miközben átveszi a kolbászos szendvicset, és beleharap.

Közeleg az éjfél, hosszú még az éjszaka. A bringások a város más pontjain is osztanak szendvicseket, teát és takarókat a hajléktalanoknak. A hideg miatti akciójukat egyelőre kedd éjszakáig folytatják.