„Udvaroncok, lakájok túlbuzgósága”

Az Antall József Tudásközpont volt irodavezetője, Szert Boglárka szerint sokszor kontroll nélküli az állami pénzből élő réteg.

– A kirúgása miről szól? Az olimpiával kapcsolatos kérdés, a véleményszabadságról van szó, vagy munkajogi ügy?
– Nem gondolom, hogy az ügyem szorosan az olimpiarendezéssel függ össze, csak a pillanat hozta fel a népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatban. Lehet, ha ez két héttel később történik, amikor Putyin épp Budapesten van, nem is ütöm meg az ingerküszöböt. Nagyon sok fiatal van hasonló helyzetben, mint én, ez szociológiai probléma. A munkavállalók kiszolgáltatottak, a gazdasági és tudományos pozíciókkal pedig sokszor visszaélnek a birtokosaik. És ha az ember egy picit megpiszkálja a rendszer legitimitását, vagy azt mondja, hogy ez nem helyes vagy vissza kéne venni a túlbuzgóságból, akkor olyan helyzetbe kerülhet, mint én.

– Elképzelhetőnek tartja-e, hogy Antall Pétertől a kormánypárt irányából kértek vagy várnak el ilyen reakciót?
– El tudom képzelni, hogy nem kérte senki azt, hogy a vezetés figyelje a munkavállalókat, mit lájkolnak vagy hova mennek hét végén. De egyszerűen kontroll nélküli az állami pénzekből élő réteg. Ez az udvaroncok, lakájok, az udvari beszállítók túlbuzgósága.

– A tudásközpontnál is ez a helyzet?
– Amikor a vezetői értekezlet után vita alakult ki, akkor Antall Péter huszonéves felesége és a szintén ott dolgozó ikertestvére is jelezte nekem, hogy nem kötelező egy családi alapítványnál dolgozni. Mindezt egy olyan helyen, ahol a támogatást szinte kizárólag közpénzből, a Miniszterelnökségtől kapják. Én tudom, milyen egy családi alapítvány, nekünk is van három. Az egyik például a nagybátyámé, akit 1949-ben vád és indok nélkül vitték el a rendelőjéből a katonapolitikai osztály emberei, és egész életében várta a felesége, hiába. A másik két családi alapítvány is emléket állít a kommunizmus áldozatainak. De ezek nem kapnak hatszázmillió forint közpénzt, hanem szétosztják azt, amit mi az alapítványba forgatunk, és nem a titkárnőnk visz sofőrként a munkába, mert minden családtagnak van saját jogosítványa. Semmi okom nincs baloldalinak lenni, de most, gondolom, ezzel fognak majd illetni, miközben komoly pedigrém van a másik oldalról. Én a szocializációmat illetően született jobboldali vagyok, de hogyha magunk közül nem szűrjük ki a „túlbuzgókat”, akkor az a mai jobboldalra üt vissza.

– Említette a jogosítványt. Antall Péternek ezek szerint nincs?
– Úgy tudom, nincs, ahogy komolyabb végzettsége vagy értékelhető idegennyelv-tudása sincs. A vezetési stílusa pedig nem a munkára, hanem a lojalitásra épít, ijesztő és veszedelmes.

– A kollégáktól el tudott búcsúzni?
– Igen, mindenkivel kezet fogtam.

– Volt, aki mondta, hogy nagyon sajnálja?
– Nem, ez csak üdvözlésre korlátozódott. De az arcokon ilyenkor látja az ember, hogy ki mit gondol.

– Pártok megkeresték már?
– Igen, de nem akarok politizálni. Amikor azonban a közéletben, alapvető elvek kérdőjeleződnek meg, senki nem maradhat néma. Mert már Babits Mihálytól is tudjuk, hogy akkor a vétkesek mellett cinkossá válik – ez esetben a demokratikus viszonyok alakulásában.