A globális elit ötletével kampányolnak Gyurcsányék

Az elmúlt évtizedekben többször felvetett, de gyakorlatilag hamvába holt ötlettel, az Európai Egyesült Államok víziójával kampányol a Demokratikus Koalíció az EP-választáson. A képlékeny és zavaros elképzelésben csak az a bizonyos, hogy csökkentené a nemzetállamok szuverenitását. A tervet egyébként az európai emberek többsége is elutasítja. Az Alapjogokért Központ vezetője, Szánthó Miklós szerint az Európai Egyesült Államok végső soron a nyílt társadalom, majd a világkormányzás utópiája, amelyről Karl Popper, tanítványa, Soros György és legutóbb már Gyurcsány Ferenc is beszélt.

Ketten Európa ellen. Martin Schulz már évekkel ezelőtt hitet tett a nemzetek önfeladása mellett Fotó: Európai Parlament

Szánthó szerint a két felfogás alapve­tően zárja ki egymást, egyszerre, egymás mellett a két politikai koncepció nem valósulhat meg párhuzamosan ugyanott és ugyanakkor.

Ismert: az unió megosztottságra, pontosabban a hatalmat birtokló elit és az európai polgárok jövőképe közötti ellentétre jellemző, hogy bár a „több Európát”, vagyis a nemzetállamok jogköreinek szűkítését általában támogatják a zöld-, a liberális és a szocialista-szociáldemokrata pártok és brüsszeli képviselőik, vagyis az EP többsége, addig a választópolgárok zöme továbbra is elutasítja azt.

Emlékezetes pél­dául, hogy Martin Schulz két éve a német szociáldemokrata párt kongresszusán arról beszélt, hogy 2025-re meg kell teremteni az Európai Egyesült Államokat, azoknak az országoknak pedig, amelyek ezt nem akarják, ki kell lépniük.

Schulz hangoztatta: szeretné, ha az EU kötne egy új alkotmányos szerződést a föderális Európáról, amely közösen alakítaná ki a politikáját például az olyan területeken, mint a bel- és külföldi biztonság, az adózás, a monetáris politika, a menedéknyújtás és a nemzetközi fejlesztés. „Ezt az alkotmányos szerződést azután minden tagországnak be kell nyújtani, és amelyik nem ért vele egyet, az automatikusan elhagyná az uniót” – szögezte le Martin Schulz.

Egy ezt követő uniós közvélemény-kutatás eredménye viszont azt mutatta, hogy egyedül Franciaországban – és ott is csak csekély mértékben, mindössze két százalékkal – voltak többen az elképzelés támogatói, míg Nagy-Britanniában, Németországban és még a skandináv államokban is elutasító véleményt fogalmazott meg a többség.

Ami az idei EP-választást illeti, az úgy is felfogható, mint a föderalisták és szuverenisták, vagyis az Európai Egyesült Államok és a Nemzetek Európája koncepció támogatói közötti megmérettetés.

Az előbbi tábor programalkotó képviselője jelenleg Emmanuel Macron, aki Brüsszel jogköreinek megerősítését és a „renitens” tagállamok „európai szolidaritás” jegyében történő megbüntetését javasolja, hasonlóan Soros Györgyhöz, aki több cikket is írt a migránsválság 2015-ös csúcséve óta Európa jövőjéről.

Ismert, hogy Angela Merkel az utóbbi hónapokban több jelét is adta annak, hogy Macron tervét elfogadhatónak tartja. A Párizs–Berlin-tengellyel szemben Róma és a visegrádi országok állnak, azzal az Orbán Viktor által megfogalmazott vízióval, amelynek a középpontjában a nemzetek szoros együttműködése, a közös döntéshozási mechanizmusok megerősítése áll.

Az Európai Egyesült Államok koncepciója a világkormányzáshoz vezetne
Fotó: Reuters

A kilencvenes évek elején már zajlott egy nagy ütközet a két tábor között az Európai Unió megalakulásához vezető maastrichti szerződés megszövegezése és elfogadása idején.

A tét akkor az Európai Bizottság és az Európai Parlament jogkörei kiterjesztésének mértéke volt. Az utóbbi azt jelentette volna, hogy korlátozzák a tagállamok külpolitikai, hadügyi és büntetőjogi mozgásterét. S ugyanezt a vitát nyitotta újra a 2000-es évek elején-közepén a lisszaboni szerződés megalkotása.

Ennek tervezete mutatta meg addig talán a legjobban, hogy az Európai Unió a hangzatos szlogenekkel szemben nem egyenrangú államok társulása, mint amilyennek az alapító atyák megálmodták.

A tervezet szerint ugyanis az Európai Bizottság létszámát 27-ről 18-ra szállították volna le, s ez az Európai Tanács többségi szavazási rendszerének megszüntetésével, illetve korlátozásával együtt azt jelentette volna, hogy egy kétsebességes Európa jön létre.

A politikai hatalom a magállamok kezébe kerül, miközben az új, illetve más okból kisebb érdekérvényesítéssel rendelkező tagállamok az unió perifériájára szorulnak.