A fiatalkorúak börtönében tehát mindenkinek megvan a saját története, mégis több bennük a hasonlóság, mint az eltérés. A legtöbbjüknek a rácsok mögötti élet valójában az egyetlen esély egy jobb élet kialakítására. – A fiatalkorú fogvatartottak társadalomba való visszavezetése komoly kihívást jelent, ugyanis gyakran elhanyagoló környezetből érkeznek, szocializációjuk sok esetben a börtönbe kerülésük után kezdődik el – mondta lapunknak Orosz Zoltán, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szóvivője.
A visszaesés kockázatának csökkentésében meghatározó szerepe van annak, hogy a társadalomba visszatérő elítélteknek van-e piacképes szakmájuk a szabadulást követően. Éppen ezért a fiatalok esetében az oktatás és a képzés szintén elengedhetetlen a személyiség megfelelő fejlődésében.
– A tanulásnak életkori helyzetükből adódóan lényegesen meghatározóbb a jelentősége, mint a felnőtt bűnelkövetők esetében. Náluk ugyanis nemcsak a napi rutin, a rendszeresség, hanem a megfelelő motiváció hiánya is megfigyelhető, így a rendszeres iskolai oktatásban való részvételre nevelést az alapoktól kell kezdeni – hangsúlyozta Orosz Zoltán. Szavai szerint a bűnismétlés veszélyét szorítják vissza az olyan a reintegrációs módszerek is, mint az egyházi foglalkozások, az önismereti tréningek, az egyéni pszichológusi foglalkozások, a kisállat-terápia vagy épp a börtönszínház. Ezek az alkalmak ugyanis nemcsak a feszültségek megoldásában segítenek a szinte még gyerek elítélteknek, hanem fejlesztik az önismeretüket, önkifejezésüket is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!