Jelentősen csökkent hazánkban a fiatalkorú bűnelkövetők száma

Öt év alatt hetven százalékkal csökkent a fiatalkorú bűnelkövetők száma — derült ki a Belügyminiszté­rium adataiból. A pozitív visszaesés egyik oka a börtönökben végzett reintegráció, a szakembereknek ugyanakkor nincs egyszerű dolguk: a legtöbb fiatalnak ugyanis nem csupán a szülői szeretet, hanem az erkölcsi normák is ismeretlenek, így aztán a bűnismétlés kockázatát csak akkor tudják minimalizálni, ha a börtönben eltöltött idő alatt szocializálják őket.

A 18 év alatti tettesek nagy részének nincs megfelő családi háttere (képünk illusztráció) Fotó: Kurucz Árpád

Amíg 2008-ban összesen 11 600 fiatalkorú elkövetőt regisztráltak a hatóságok, addig tavaly 3383-at. A Belügyminisztérium adataiból kiderül: 2013 óta fokozatosan csökkenés mutatkozik, évről évre átlagosan tíz százalékkal kevesebb bűnelkövetőt vettek nyilvántartásba. A leglátványosabb a változás 2017 és 2018 között, egy év alatt ugyanis csaknem 47 százalékkal esett vissza a 14–17 év közötti tettesek száma, akiknek többsége lopás, rablás, garázdaság és kábítószer-birtoklás miatt került bajba.

A szakemberek hosszú évtizedek óta kutatják, milyen okok miatt kerülnek a fiatalok a börtönbe. A tanulmányok szerint a legfőbb okok a családi háttérben keresendők. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) bűnözéskutatási és elemzési tudományos osztályának egyik tanulmánya a fiatalkorú elkövetők gyerekkorával kapcsolatban kifejti: a 18 év alatti bűnözők nagy részének nincs a hagyományos értelemben vett családi háttere, a családok felénél a szülők elváltak, illetve gyakran előfordult, hogy az egyik szülőt még kisgyermek korában elveszítette az érintett, sőt gyakran a 10. életévének betöltése előtt félárva lett.

A kutatás szerint a bűnelkövető tinédzserek mintegy ötven százalékának az apja alkoholista, több mint hatvan százalékuknak ugyancsak bűnelkövető volt. Az anyák esetében főképp az alkohol- és a gyógyszerfüggőség jellemző. A fiatalok fele még a nyolc általános elvégzése előtt abbahagyta a tanulmányait. A felmérésekből kirajzolódik az is, hogy a másokat fizikai­lag bántalmazó gyerekek később nagyobb eséllyel válnak erőszakos elkövetővé, mint a nem verekedősek. A kutatás ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a fiatalkorúak fokozott agresszivitásának egyik oka, hogy a szülők bántalmazták őket.

A 18 év alatti tettesek nagy részének nincs megfelő családi háttere (képünk illusztráció)
Fotó: Kurucz Árpád

Az OKRI tanulmányában részt vevő több mint száz fiatalkorú fogvatartott beszámolói szerint 12-13 évesen fogyasztottak először alkoholt, és tízévesek sem voltak, amikor kipróbálták a drogot. A megkérdezettek ötöde a bűncselekményeket valamilyen szer hatása alatt követte el, míg tíz százalékuk állította azt, hogy az alkohol vagy a kábítószer megszerzése miatt kerültek bajba. A statisztikák szerint az elmúlt öt évben megfigyelhető volt az is, hogy a kábítószer-birtoklás drasztikusan megnőtt. A Belügyminisztérium adataiból kiolvasható, hogy amíg 2013-ban mindössze öt esetben jártak el emiatt a hatóságok, addig 2017-ben már 344-re ugrott ez a szám.

A fiatalkorúak börtönében tehát mindenkinek megvan a saját története, mégis több bennük a hasonlóság, mint az eltérés. A legtöbbjüknek a rácsok mögötti élet valójában az egyetlen esély egy jobb élet kialakítására. – A fiatalkorú fogvatartottak társadalomba való visszavezetése komoly kihívást jelent, ugyanis gyakran elhanyagoló környezetből érkeznek, szocializációjuk sok esetben a börtönbe kerülésük után kezdődik el – mondta lapunknak Orosz Zoltán, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szóvivője.

A visszaesés kockázatának csökkentésében meghatározó szerepe van annak, hogy a társadalomba visszatérő elítélteknek van-e piacképes szakmájuk a szabadulást követően. Éppen ezért a fiatalok esetében az oktatás és a képzés szintén elengedhetetlen a személyiség megfelelő fejlődésében.

– A tanulásnak életkori helyzetükből adódóan lényegesen meghatározóbb a jelentősége, mint a felnőtt bűnelkövetők esetében. Náluk ugyanis nemcsak a napi rutin, a rendszeresség, hanem a megfelelő motiváció hiánya is megfigyelhető, így a rendszeres iskolai oktatásban való részvételre nevelést az alapoktól kell kezdeni – hangsúlyozta Orosz Zoltán. Szavai szerint a bűnismétlés veszélyét szorítják vissza az olyan a reintegrációs módszerek is, mint az egyházi foglalkozások, az önismereti tréningek, az egyéni pszichológusi foglalkozások, a kisállat-terápia vagy épp a börtönszínház. Ezek az alkalmak ugyanis nemcsak a feszültségek megoldásában segítenek a szinte még gyerek elítélteknek, hanem fejlesztik az önismeretüket, önkifejezésüket is.